Dunaújváros is fogadja az olimpiai lángot
Dunaújváros is fogadja az olimpiai lángot
dunaújvárosi látkép
dunaújvárosi látkép
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
Római kori dombormű másolata
Római kori dombormű másolata
dunaújvárosi látkép
dunaújvárosi látkép
Belvárosi kincsek
Belvárosi kincsek
Duna-parti sétány
Duna-parti sétány
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
Petőfi liget
Petőfi liget
dunaújvárosi látkép
dunaújvárosi látkép
Szoborpark
Szoborpark
Római kori fürdő
Római kori fürdő
Parázs-Varázs Családi hétvége
Parázs-Varázs Családi hétvége
Pentele híd
Pentele híd
Aratók c. szobor
Aratók c. szobor
dunaújvárosi látkép
dunaújvárosi látkép
Motorcsónak verseny
Motorcsónak verseny
Büszkék vagyunk sportolóinkra!
Büszkék vagyunk sportolóinkra!
Festői Duna-part
Festői Duna-part
Dózsa György tér
Dózsa György tér
Látkép a víztoronyról
Látkép a víztoronyról
Duna-part
Duna-part
Bartók és Kodály a Petőfi ligetben
Bartók és Kodály a Petőfi ligetben
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza - aula
Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza - aula
dunaújvárosi látkép
dunaújvárosi látkép
A Dunaújvárosi Egyetem látképe
A Dunaújvárosi Egyetem látképe
Kortárs Művészeti Intézet
Kortárs Művészeti Intézet
Római Kőtár
Római Kőtár
Korsós lány szobra (Békás szökőkút)
Korsós lány szobra (Békás szökőkút)
Koncert a Petőfi ligetben
Koncert a Petőfi ligetben
Molnár László Emlékpark
Molnár László Emlékpark
Sárkányhajózás
Sárkányhajózás
previous következő

Az ötvenes évek épületei

Dunaújváros (Dunapentele, 1951 és 1956 ősze között Sztálinváros, később ismét Dunapentele, majd 1957 tavaszától 1961-ig újra Sztálinváros) geopolitikai döntés alapján került a déli országhatártól szükségesnek vélt távolságra, a dunapentelei löszhátra. Itt épült meg a korszak legnagyobb beruházása, a Dunai Vasmű és az ehhez kapcsolódó, kezdetben lakótelepként induló, majd hamarosan új várossá fejlődő együttes. A helykiválasztás a településhálózat fejlesztése szempontjából szerencsés volt, Dunaújváros a térség természetes központjává vált. Más üzemek is idetelepültek, a város a régió kulturális, kereskedelmi, közigazgatási centruma lett, a korra jellemző szigorú tervezettsége ellenére egyre inkább természetes, "nőtt" várossá fejlődött.
A város születésének ideje - az 1950-es évek első fele- ideológiailag és ezzel összefüggésben művészileg rendkívül izgalmas korszak volt. Major Máté és köre úgy vélte, hogy a modern építészet szocialista eszmét képvisel és ez lesz a jövő irányzata. Mások tudatosan tagadták ezt - nyilvánvalóan szovjet hatásra -, és a modern építészet ideológiailag hibásnak tartották. Igyekeztek létrehozni egy ún. Szocialista realista művészetet. Ez "szocreál" néven vált közhasználatú és összefoglaló elnevezéssé. Az új irányzat célját is megfogalmazták: "tartalmában szocialista, formájában nemzeti" művészetre kívántak törekedni.
A magyar építészek és képzőművészek jelentős része őszintén kereste a sajátos magyar utat. A modern építészet funkcionális, szerkezeti, alaprajz-szerkesztési eredményeit saját egyéniségükkel gazdagítva, a történelmi, illetve népi építészet arány- és formaképzési örökségét keresve igyekeztek - be nem vallottan - minél nagyobb távolságot tartani a szovjet építészettől, annak formavilágától. Egy-egy jelentős épület, képzőművészeti alkotás megszületését a szakmai közvélemény éles bírálattal fogadta. Így ez az alkotó korszak korántsem egysíkú: az építészek, képzőművészek eltérő egyénisége, szándéka, tehetsége színessé teszi azt. Ma már - kellő időtávlatból - újra fel tudjuk fedezni a szocreál értékeit, egyéni és pozitív vonásait. Mint fiatal, kezdő építész belülről éltem át e korszak vitáit: ez adja a biztonságot ahhoz, hogy a szemtanú és kortárs építész jogán vállaljam ebben a rövid útmutatóban azokat ismertetni, elsősorban saját megítélésem szerint, de úgy hiszem, kellő hitelességgel.

Dunaújváros megépítése az első ötéves terv súlypontja volt, természetes hát, hogy az egész magyar szocreál korszakot a legösszefogottabban, legjellemzőbb módon képes bemutatni. Az immár közel félévszázados építészeti örökség a magyar építésztörténet egészének is fontos alkotó eleme: a város központjának 1956 előtt megvalósult része mintegy élő szabadtéri múzeum, az országban egyedülállóan átfogó képet nyújt e kor építészeti, képzőművészeti törekvéseiről.

Tervezett sétánk kiinduló helye a város főterén (Városháza tér) álló múzeumépület. Ez eredetileg pártház volt, szerepénél fogva központi jelentőséggel bírt. A korábbi, még modern lakónegyedek után az első irányadó szocreál épület. Vezető tervezője Weiner Tibor, aki hosszú ideig dolgozott a város meghatározó építészeként. Érdekes, ellentmondásos egyéniség volt: nagypolgári családból származott, szinte még diákként részt vett az 1919-es forradalomban, majd a Szovjetunióba emigrált. Néhány év múlva - a szélsőségekből kiábrándultan - családja segítségével sikerült áttelepülnie Bécsbe, majd Párizsba. Megmaradt baloldali beállítottságúnak, baráti köréhez tartozott számos világhírű nyugati építész, író, költő és más művész. A negyvenes években Chilében, mint egyetemi tanár, építészelmélettel és tervezéssel foglalkozva élte meg a hazai baloldali fordulatot. Hitt abban, hogy itthon szükség van rá, hazahívták és megbízták az új város tervezésével. Weiner Tibor nagy műveltségű, széles látókörű építész volt, elsősorban elméleti szakember. Fiatal és tehetséges munkatársait igyekezett úgy kiválasztani, hogy közös munkájukat összehangolva kézben tudja tartani a városkép alakulását. A pártház - ma múzeum - tervezésében Malecz Erika építész is részt vett.
A belső udvaros, kétemeletes, magastetős, összefogott tömegű épület bejárati részén a három középső axis (tengely) előrelépő, timpanonra (háromszögű oromzat) emlékeztető kiemelt része arányaiban utal a magyar klasszicista előképekre: kastélyokra, kúriákra, megyeházakra. Az épület fogadtatása vegyes volt: elsősorban léptékét, méretét, talán egyszerűségét kifogásolták. Az építészet éppen a megvalósítás időigényessége miatt mindig késében van: mire a pártház megépült, a város fontossága, tervezett mérete lényegesen megnőtt, főterét nagyszabású együttesként, főútját széles, parksávval tagolt nagyvárosi útként álmodták meg. Ebben a városképben a pártház kis, szerény épületté zsugorodott. Később igyekeztek is körülépíteni. Ma, múzeumként, eredeti építészeti értékei újra nagyobb hangsúlyt kapnak.

A Városháza tér felől a Vasmű úton észak felé indulva két iker jellegű, lakótömb méretű, tágas, parkosított belső udvart körülölelő lakóegyüttest találunk: a Vajda Andor tevei alapján 1951 és 53 között megépült Erkel Ferenc-, illetve Liszt Ferenc-kertet. E két épületegyüttes híven tükrözi a szocreál várostervezés alapgondolatát: szemben a modern építészet szabadonálló, vagy az egészséges benapozást, zöld területtel való kapcsolatot hangsúlyozó törekvéseivel, az utcák és terek kialakítását is megvalósítja. Ugyanakkor tágas, nyitott keretes beépítésével, zöld udvarával megőrzi a tömb levegősségét és napfénnyel való ellátottságát. Igaz, a sarokrészeken és az északra néző oldalakon alaprajzi kompromisszumokat kénytelen kötni. A kertekben álló óvodát és bölcsődét, melyeket mindig benépesítettek az itt élő családok gyermekei, gyalog is zavartalanul meg lehet közelíteni. Nem gondoltak viszont az építés idején a gépkocsik megfelelő elhelyezésére, hiszen magánautó akkortájt még alig volt. Az utólagos tetőtérbeépítések ma már sokat rontanak az egyébként típusterv szekcióból összeállított, de összességében figyelemre méltó és a korra igen jellemző épületegyüttes összképén.

Jellemző szocreál kialakítású a (volt) rendőrség Vasmű úti épületének bejárata. A kapu feletti dombormű együtt a két dór oszloppal tagolt, jó arányú. A magyar klasszicizmus hangulatát idéző épületbejárat a kor színvonalas, értékelendő, védelemre érdemes alkotása. Ha keletre fordulva átsétálunk a Dunapart felé szép panorámát Batsányi János utcára, lelátunk a löszfal alján kanyargó folyóra és a kikötőre. Az ipari kikötő a vasérc szállítás nyilvánvalóan fontos állomása, de a hangsúlyos polgári kikötőépület arról tanúskodik, hogy a dunai hajózásnak nagyobb szerepet szántak. A kikötőépület városkapu szerepét mérete, tornyos kialakítása jelzi. Az ötvenes években a Szovjetunióban Moszkva "tengeri kikötővé" válása, a volgai szocreál kikötők sora adták azt a példasort, ami felértékelte Sztálinváros kikötőjének fontosságát, és tette kissé túlhangsúlyozottá.

Dél felé fordulva, a kórházat megkerülve visszajutunk a város észak-déli főtengelyét képező Vasmű útra. Itt a rendelőintézet érdekes, egyéni megfogalmazású épületére érdemes felfigyelnünk. A ház Ivánka András építész alkotása. Ivánka ízig-vérig a modern építészet híve volt. A rendelőintézet tervezése éppen a felülről irányított stílusváltás idejére esett. Az épület jellegzetesen modern kompozíció: egyszerű hasáb formájú főtömegéhez nyaktaggal kapcsolódó, henger formájú bejárati előcsarnok-résszel. Ivánka - bizonyára nem teljesen önszántából - felöltöztette ezt a modern épületet, finom érzékkel keresve meg a klasszicizáló stílus néhány jelzés szintű elemét: a bejáratok keretezését, oszlopokat és a palmetta díszítést, valamint az egyszerű stilizált főpárkányt. Mindez elfogadhatóvá tette az épületet, de meghagyta annak a modern alapgondolatait. A szocreál teljes kibontakozása után volt néhány év, amikor ezt már kevesellték és születtek olyan tervek is, amelyek - a pártházzal együtt - ezt a házat is takarni, "elépíteni" szándékoztak.

A rendelővel szemközti harmonikus szocreál tér hangsúlyos épülete a Dózsa Mozicentrum, Szrogh György alkotása. Ez az impozáns méretű, szimmetrikus, szép arányú ház szintén az átmeneti periódus jellegzetes, fontos példája. Tiszta tömege, racionális elrendezése, előcsarnokának magas üvegfala a modern építészethez áll közel, de az előcsarnok keresztbordákkal tagolt mennyezete, gazdagabb rajzolatú korlátai, hangsúlyosan kiemelt kapuzata közelít a szocreál igényeihez. Ezt az alkotást is örömmel nyugtázták a modern építészet hívei, hiszen ebben a korban például a skandináv építészet is él a hasonló eszközökkel, ugyanakkor építészeti értékei alapján a szocreál tábor is el tudta fogadni.

Határozottabb fordulatot képviselt a Vasmű út nyugati oldalának házsora. Ez a sor Zilahy István irodaházával és szállodájával indul a Városháza tér felől, alul árkádsorral, felül balluszteres párkányzattal. A Kossuth Lajos utca torkolatánál lévő hétemeletes, hangsúlyos lakóház és az utána soroló négy nagyméretű, ötemeletes épület Weiner Tibor, Bakos Béla és Tiefenbeck József alkotása. Így együtt a szocreál korszak egyik legjelentősebb műve. A korszerű lakótelepként induló és e házak mögött korábban megépült levegős, modern városrész előtt - azt mintegy eltakarva - új léptéket keresett és adott a városnak. Az igényes kézimunkával kialakított tölgyfaportálok előtti széles, juharfasorral szegélyezett járdafelület az ötvenes-hatvanas években a város korzójává, sétáló utcájává vált. A homlokzatfelületeket nem belső igények adta helyeken, mint azt a modern építészet megkövetelte volna, hanem hangsúlyokat keresve tagolták párkányokkal, falpillérekkel, kisebb és nagyobb ablakokkal és erkélyekkel. Ez már tipikusan szocreál formavilág. Pozitív törekvés volt az erkélyek magyaros motívumokkal való díszítése, de ezt - főleg szerkezeti okokból - hamar lecserélték balluszteres korlátokkal. De a nemzeti karakter keresése nyomon követhető a házak mögötti belső területeken: a házak bejárata fölötti, mozaikkal gazdagított mezőkben vagy kovácsoltvas erkélykorlátokon számos helyen megjelenik a népi építészeti hagyomány tudatos alkalmazása.

A főútvonal középső zöldsávjában álló Martinász Somogyi József szobra. Ez a környezetéhez képest kisméretű szobor nem a korra jellemző hősies pózban mutatja be az olvasztárt, hanem szikáran, egyszerűen, nem lázasan dolgozva, hanem megpihenve,mégis monumentálisan. Ugyan 1954-ben készült, de csak 1961-ben állították fel. Sok vitát kavart, de mindenképpen a kor egyik legfontosabb alkotása.

Városszerkezetileg a város és a vasmű szoros kapcsolatára utal, hogy az észak-déli főútvonal a főteret a vasmű főbejáratával köti össze. Korszerű városrendezési gondolatként a gyáróriást egy telepített erdősáv választja el a várostól, de ha ezen az erdőn áthaladunk, a vasmű bejárati főterére érkezünk. Ez a nagyszabású tér sem az eredeti szándékok szerint valósult meg, de az Iparterv vezető építészeinek, Lauber Lászlónak és Szendrői Jenőnek a tervei alapján megépült a teret lezáró hosszú irodaépület és a főbejárat. Részt vett a munkában a fiatal Salamon István is, aki '56 után Svédországban vált ismert, kiváló építésszé. A korai szocreál épület magán viseli a modern építészet célszerű racionalitását, de kiemelt, monumentális oszlopokkal tagolt kőburkolatú főbejárata hangsúlyozza a gyár fontosságát. Ezt húzza alá a páros oszlopok mögötti védett, a belső kapuk feletti mezőkben lévő Domanovszky-freskó. Ez a munkásság és a parasztság olyan csoportokra bontott, mégis egységes összhatású bemutatására vállalkozik, amely az oszlopközök adta tagoláshoz mesteri módon alkalmazkodik. Domanovszky Endre e nagyszabású művét joggal sorolhatjuk a kor legjelentősebb alkotási közé. A ház és e mű együtt képviseli azt a művészeti igényt, ami a jó szocreál együttesnek értékes, jellemző, pozitív vonása.

Visszatérve a város lakóépületeire, érdemes az Építők útja felől legalább bepillantani a Görbe utcába. A kisebb görbülő, íves vonalvezetésével a szerkesztett, merevebb városrendezési elveket oldó utca a város egyik leghangulatosabb részlete. Az Építők útja egyébként különösen gazdag köztéri művekben: közülük a legrégebbi a kedves medve alakos szökőkút. Az Építők útjáról a "modern" 1950-51-ben épült lakóházak között a Május 1. utcán vágunk át. Ez a város legkorábbi utcája, első átadott épületén, az 1. számú házon, ma tábla emlékeztet a városépítés megkezdésének dátumára.

Az utca a város első megvalósult lakónegyedének kis központi terébe torkollik, melyet a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, Zilahy István 1950-53 közt megvalósult alkotása, egy ezen időszakban épült kis üzletházzal és néhány lakóépülettel vesz körül. A tér emberi léptéke még a monumentalitásra törekvő periódus előtti elképzeléseket tükrözi. A város főterére tervezett nagy kultúrpalota később nem valósult meg, így megnőtt a művelődési ház szerepe. Építészetileg nem különösebben jelentős, de a kort és a stílust jól tükröző épület.

Érdekesebb az üzletház. Ennek tervezője a fiatal Vági Oszkár '56-ban az USA-ba került, ahol azóta is ismert építészként dolgozik. Az üzletház felfogásában rokon a múzeum épületével: arányaival, tömegformálásával, szegmensíves bejáratával és ablaksorával egyszerűségre törekszik. Nincs rajta se oszlop, se párkány, se ballusztersor, mégis egyéni, hangsúlyos. A főbejáratát körülölelő színes mozaikot 1952-ben Iván Szilárd alkotta. Témája, címe: "Kalocsai virágok". Ez is igazolja népművészeti, nemzeti hagyományok tudatos keresését. Oldalhomlokzatán sokfigurás, pátosszal megkomponált, igazi szocreál jelenetsor kapott helyet.

Átsétálva a Kamaraszínház mögötti parkba, annak déli oldalán találjuk a Vasvárit: ZilahyIstván 20 tantermes iskolaépületét. Ez az udvar köré épített, szimmetrikus, egyemeletes iskola átmenet a szocreál felé. Az ablaksor keretezése, a tömeg, a domborművekkel és képzőművészeti alkotásokkal hangsúlyossá tett bejáratok idegenek a "moderntől". Leginkább még az iskola hátsó frontja, a tornaterem kialakítása árulkodik a modernnek induló, menetközben "felöltöztetett" épület átformálódásáról.

Az iskola előtti Petőfi liget északi részén, egy árkádos átvezetésen keresztül haladva jutunk el a Kossuth Lajos utcához. Itt a házak szocreál épületszakaszokból álltak össze házsorrá, de maga az utca tágasságával, egységes hangulatával, jó térarányaival talán a legszebb a városban. Az árkádok melletti ház sarka hengeres formájú zárterkély-saroktornyot kapott. Itt érdemes felfigyelni Medveczky Jenő sgrafittójára: ez a nonfiguratív, de a vonalak játékára építő kompozíció a maga korában érdekes, egyéni kezdeményezés volt. A Kossuth Lajos utca építészetileg hangsúlyos lezárását adja a Szórád Márton úton álló Főiskola, korábban Technikum főépülete. Ez a ház középső íves homlokzati kialakításával a maga korában egyéni tömegképzést képviselt.

Északra fordulva elérjük a város kelet-nyugati főtengelyét, a Dózsa György utat. Ez köti össze a Városháza teret a vasúti és országúti "kapuval", a városrendezői szándék ide képzelte el a város kereskedelmi súlypontját. A Dózsa György úton kifelé haladva jutunk el a Technikum városrészbe. Ez lett volna az ötvenes években a legegységesebb szocreál negyed, de építése 1955-ben leállt. Befejezésekor - a hatvanas években - már eltértek az eredeti koncepciótól. Mégis érdemes a Dózsa György út melletti szélső lakóházakat és az együttesbe tartozó szülőotthont megtekinteni: itt még a korábbi évtizedekből örökölt mesterségbeli tudás, szép iparosmunka, a kőburkolatok igényessége ötvöződik az egyéni, magyar hagyományokat, formavilágot kereső építészettel. A függőfolyosós, keretes beépítésű, nagy udvart körülzáró szocreál épület érdekes formavilágú. Különösen igényes és értékes eleme az a belső többszintes sarok-zárterkély, amelyet Farkasvölgyi István léptékében, jellegében nagyon jól illeszkedő domborműve borít "Épült az ötéves terv 4. évében" felirattal.

Visszafordulva a Dózsa György úton a Városháza tér irányába, jellegzetes, jó arányú szocreál házsor mellett haladunk el. Ha időnk engedi, érdemes megnézni a tömbbelsőkben levő típus óvoda- és bölcsőde-épületeket. Tervezőik Csorba Dezső és Medvedt László. Különösen a bölcsőde szép. Romantikus formavilága, árkádosan megnyitott kétszintes sarokrésze, konzolos sarokerkélyével, íves, oszlopos tornácával ismét új színt képvisel a szocreál együttesben.
Minden kor a megelőző időszak művészetét, építészetét elutasítóan kezeli. A reneszánszban a gótika szó barbár építészetet jelölt, a barokk vagy rokokó elnevezéssel a túlzott formaképzést bírálták a klasszicisták. Még néhány évtizede a szecesszió volt a legkritizáltabb stílus. Korunkban felgyorsult a fejlődés, de még ma is kell néhány évtized ahhoz, hogy felismerjük a közelmúlt értékeit. Igaz, hogy a szocreál kiemelkedő alkotásainak védelme még nem történt meg, de érdemes elébemenni a várható szemléleti változásoknak, és megőrizni e kor értékes alkotásait.

Kapsza Miklós

Műemlékeink

A Magyar Közlöny 2004. április 13-ai számában megjelent a nemzeti kulturális örökség miniszterének rendelete, mely a mozi épületét műemlékké nyilvánította. A védetté nyilvánítás célja az 1950-51-ben Szrogh György tervei alapján épült filmszínház építészeti értékeinek, képzőművészeti részleteinek védelme.
Ugyancsak műemlékké nyilvánították az Ivánka András tervei alapján a Vasmű út 10. szám alatt épült I. Számú rendelőintézet épületét is.
A törvény természetesen kötelezettségeket is ró a tulajdonosokra. E szerint a műemlék tulajdonosa köteles a műemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról gondoskodni az épület jellegének megváltoztatása nélkül.

  • Frissítve: 2015. január 9.