Szalai Istvánné

Szalai Istvánné gyermekkora óta óvónő szeretett volna lenni. 1975-ben képesítés nélküli óvónőként kezdett el dolgozni a 16. számú Napköziotthonos Óvodában. 1979-ben a Kecskeméti Óvónő képző Intézetben szerezte meg a diplomáját. Hamarosan vezetői feladatokat is kapott, először a 16. számú Napköziotthonos Óvodában helyettesként, majd a 19. számú Napköziotthonos Óvoda vezetői feladatát látta el az óvoda megszűnéséig. Következő évtől a 17. számú Napköziotthonos Óvoda óvodapedagógusa lett, a napjainkig. Mindig fontosnak tartotta a folyamatos szakmai megújulást, az új módszerek elsajátítását, a tanultak gyakorlati alkalmazását.

A pozitív énkép kialakulása érdekében állította a testi nevelés valamennyi célkitűzését. Az Ayres tanfolyamon elsajátítottakat, a hiperaktív gyermekek fejlesztését szolgáló terápiás módszereket a napi munkába építve sikeresen alkalmazta. Személyiségével, határozottságoz sugárzó egyéniségével, megbízhatóságával, a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtését biztosította. Nevelőmunkájában mindig nagy hangsúlyt kapott az egészséges életmód, az egészségmegőrzés szokásainak kialakítása. Hitelességét alátámasztja egészségtudatos személyisége, életvitele, a mozgáshoz, a sporthoz, a természethez való kimagaslóan pozitív hozzáállása. Aktív tagja volt az óvoda színjátszó körének és az énekkarnak. Sokat tett a gyermekek Orff- és egyéb hangszerekre alapozott hangszeres képesség fejlesztéséért, a gyermekek sokoldalú zenei neveléséért.

Rendszeres szakmai bemutatókat vállalt, a város kollégáinak körében példaértékű munkát végzett ezen a téren is. Aktív szerepe volt a nevelőtestület közösségfejlesztő programjainak szervezésében.

Dunaújváros MJV Közgyűlése az elkötelezett, 40 éves óvodapedagógusi tevékenysége, nevelői példamutatása elismeréseként a Pedagógus Életpályáért Emlékérem díjat Szalai Istvánné óvónő részére adományozta.