1950-1954

Jöttek tömegével a fiatalok a pentelei fennsíkra várost és gyárat építeni. Érthető igyekezetnek számított, hogy a Sztálin Vasmű építése mellett, ha másképp nem, tömegsport szinten megszervezzék számukra a sportolás lehetőségeit. 1951-ben már megalakult a Dunai Vasmű Építők SE, majd a Dunaújvárosi Kohász jogelőd je, a Dunapentelei Vasas is. Az asztalitenisz-, az ökölvívó-, a röplabda-, a sakk- és a tornaszakosztály indítását határozták el. Az év őszén felsőbb utasítás alapján hozzáláttak egy labdarúgócsapat megszervezéséhez is. A játékosok adminisztrá ciós átigazolásával Sztálinvárosba érkeztek a labdarúgók többek között a buda pesti Bástyából, a budapesti Dózsából, a csepeli Vasasból, Szegedről... A létrehozott csapatot az NB II-be sorolták be. A kimondott cél az NB I elérése volt. Ez sikerült is: a Sztálini Vasmű Építők osztályozón jutott fel az első osztályba. Időközben a vasas szakszervezettel egyetértésben megalakult a Sztálinvárosi Vasas Sportkör is. Az asztaliteniszezők városi és környékbeli versenyeken vettek részt. Eső Pál edző tevékenységének köszönhetően fejlődésnek indult az atlétika is. Az Építőknél folyt a birkózók képzése. 1951-ben a kunszentmártoni kézilabdacsapat sztálinvárosi munkahelyet választott, így ez a sportág is meghonosodott a városban. 1952-ben a Sztálinvárosi Vasasban alakult meg a kajak-kenu szakosztály, amely kezdetben a vízitúrázást tartotta feladatának. A megyei bajnokságban játszott az Építők kosárlabdacsapata. Igen népszerű sportág lett az ökölvívás, mint ahogy a sakkozás is. De már működött a férfi és női röplabdacsapat is. A Vasas tornászok első bemutatóját pedig 1954 novemberében rendezték meg.

1955-1957

Ez a két év a politikai válság mellett a város sportjának válságát is jelentette. A gyár visszafogott fejlesztése éreztette hatását a sportban is. A legtehetségesebb sportolók elhagyták a várost. Az 1956. évi forradalom leverése után pedig újjá kellett mindent szervezni. Azután lassan-lassan folytatódott a sporttevékenység. Az asztaliteniszezők megszerezték az NB II Benkő-csoportjának első helyét. Bedecs László és Schöffer Ferenc diszkoszvetők országos döntőbe jutottak. Megkezdődött a Duna-parton a csónakház építése. A Vasas kajak-kenu szakosztálya szépen szerepelt a vidékbajnokságon. Bronzérmes lett a Vasas férfi kézilabdacsapata az NB II déli csoportjában. Gondok voltak viszont a birkózók működésével. Az NB I-ből kiesett labdarúgócsapat hiába szeretett volna visszakerülni az első osztályba, nem sikerült, az NB Il-es bajnokságban csak második lett a csapat. Viszont remekül szerepeltek a röplabdázók. A férfiak be is jutottak az NB Il-be. A fiatal tornászok az országos ifjúsági bajnokságra is eljutottak.

1958-1963

Ebben az időszakban ismét „zöld jelzést kapott" Sztálinváros és a gyár fejlődése. Ám a mennyiségi szemlélet nem segítette a sportélet előrelépését. A futballcent rikus vezetés és más sportágak vegetálása mellett - az NB l-es ökölvívó-szakosztály munkájának színvonala is visszaesett. Valós feltételek nélkül megalakították a súlyemelő-, a vívó-, a teke-, a természetjáró-, az úszó- és a női tornaszakosztályt is. Gondot jelentett az is, hogy „importálták" a versenyzőket az utánpótlás-nevelés helyett. Nem sikerült az NB Il-es asztaliteniszezőknek feljutniuk az első osztályba, sőt több versenyző átigazolt a Dunaújvárosi Ruhagyár SK csapatához. Az atlétikai élet visszaesése után a hatvanas évek elején mutatkozott némi pezsdülés, amely az iskolai sport, a tanulók egyre figyelemreméltóbb teljesítményeinek volt köszönhető. Ugyanígy a birkózók is kiemelkedtek a középszerűségből. A kötöttfogású csa pat bejutott az NB Il-be. Egyre népszerűbb lett a kajak-kenu sportág. A Kohász Sportegyesület versenyzője, Nagy György már országos bajnokságot is nyert. Saj nos a férfi kézilabdázók elbúcsúztak az NB II-től, a nők viszont nem jutottak fel a második osztályba. A felemás eredményt elért labdarúgók végre Lennert Ferenc vezetésével 1963-ban bronzérmet szereztek az NB II-ben.

Tiszavirág-életűnek bizonyult az ökölvívók sikere - NB II, majd NB I -, 1963- ban szétesett a csapat. Szerencsével bennmaradt a DKSE férfi röplabdacsapata a másodosztályban. Jelentős eredménynek könyvelték el a sakkozók bejutását az NB Il-es bajnokságba. A tornaszakosztály átszervezése is meghozta az eredményt; az 1963-as országos csapatbajnokságon a harmadik helyet szerezte meg a gárda.

1964-1971

Az útkeresés ideje lejárt. A városban - lévén a lakosság életkora alacsonyabb, mint másutt - a sok fiatal továbbra is igényelte a mozgást, a sportolást. A Dunaújvárosi Kohász SE új vezetése tudatosan, tervszerűen látott munkához. Felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt az a döntés, hogy az egyesület létrehozza sportiskoláját, amelyben 271 tanulóval, 10 edzővel megkezdődött a képzés atlétikában, kézilabdában, labdarúgásban és tornában. Eldöntötték, hogy a 16 szakosztály közül hetet - asztalitenisz, birkózó, kézilabda, labdarúgó, ökölvívó, röplabda, sakk - kiemelten kezelnek.

Komóczi Gábor birkózó aranyérmet nyert a felnőtt bajnokságon. 1965-ben bejutott Jávor Pál vezetésével az NB I-be a labdarúgócsapat, hasonlóképpen az asztaliteniszezők is. Úttörőolimpiákon, középiskolás bajnokságokon sikert sikerre halmoztak a dunaújvárosi tanulók. Viszont széthullott az ökölvívó-szakosztály, a tekézők a Dunaújvárosi Építőkhöz igazoltak. A Dunaújvárosi Építők labdarúgócsapata az NB III-ban, a Dunaújvárosi Papíripari SK labdarúgói pedig a megyei első osztályban játszottak. Ekkor jutott fel az NB II-be a Dunaújvárosi Felsőfokú KTSK kosárlabdacsapata. Újabb eredmény a vasgyári együttes életében 1967-ben: az első osztály tagja lett a szabadfogású birkózócsapat, a férfi- és a női röplabdagárda. Igaz, nem sikerült megkapaszkodniuk az NB I-ben.

Sokan voltak kíváncsiak augusztusban a Dunaújvárosban megrendezett XIV. halfogási világbajnokság eseményeire is. Fiataljaink a Népstadionban remekeltek: a nemzetközi Barátság Négytusaversenyt a Vasvári iskola tanulói nyerték meg. 1968 legnagyobb sikere, hogy Nyers László birkózó lett a Kohász első olimpikonja. (Európa-bajnoki bronzérmes versenyzőnk azonban megsérült Mexikóban.)

Új létesítménnyel is gazdagodott a város. Augusztus 20-án avatták fel a Dunai Vasmű radari új tömegsporttelepét. És egy labdarúgósiker még ebben az évben: NB III-ba jutott a Dunaújvárosi Papír labdarúgócsapata. Előrelépést jelentett, hogy 1970-ben a Vasvári és a Ságvári iskolában bevezették a testneve lés-tagozatos képzést. Az Úttörő Sportolója címet nyerte el a Ságvári iskola négytusacsapata, amely Szófiában negyedik lett a Nemzetközi Barátság Verse nyen. Szabó Tamás birkózó újabb országos bajnoki címet szerzett a város legnagyobb egyesületének. A másik „nehéz" sportágban, az ökölvívásban is történt változás. A Dunaújvárosi Épületelemgyár egyesületében megalakult az ökölvívó-szakosztály. A labdarúgás barátainak viszont szomorúságot jelentett, hogy fél évtizedes NB I-es tagság után a labdarúgók 1971-ben kiestek az első osztályból. A tornasportágban a fiataloknak szavaztak bizalmat, akik 1971-tól „jelentkeztek" is a magyar élvonalban. Ekkor már látszott: a vívás lassan-lassan visszafejlődik az egyesületben. Új sportkör is alakult a városban, az Arany Csillag SK. Tenisz, asztalitenisz és labdarúgás sportágakkal foglalkozott az egyesület. A nemzeti bajnokságok harmadik vonalában játszott a Dunaújvárosi Papír és a Dunaújvárosi Építők labdarúgócsapata, valamint a Dunaújvárosi Haladás kosárlabdacsapata.

Továbbra is rendkívül népszerű volt a kispályás labdarúgó-bajnokság. A város ban négy csoportban 48 csapat rúgta a labdát. A Magyar Népköztársaság ifjúsági atlétikai pályabajnoki címét nyerte el Hering Sándor (2000 méteres akadályfu tás), Fehér Lajos (súlylökés), Fekete János (3000 m síkfutás). Több együttes is felkerült egy magasabb osztályba: az NB II-be a Dunaújvárosi Vendéglátók női kézilabdacsapata és a klub női asztaliteniszezői, harmadosztályba jutott fel a Dunaújvárosi Vörös Meteor férfi asztalitenisz-csapata.

1972-1977

Ebben az időszakban vált a Dunaújvárosi Kohász nagy egyesületté. Versenyered ményei alapján szükséges volt létesítményeket építeni, korszerűsíteni (1973: műjégpálya, 1977: sportuszoda létesült). 1976-ban az egyesületnek 23 válogatott sportolója volt!

Torna. Óriási eredmény 1976-ban: a montreali olimpián indultak női torná szaink: Lővei Mária, Óvári Éva, Tóth Margit (Horváthné Elek Anna és Borsos János tanítványai). Erdélyi Péter, Kovács Péter, Berényi György érmes helyezéseket szereztek az országos bajnokságokon.

Labdarúgás. Az első osztályból kiesett futballcsapat ismét azért küzdött, hogy visszakerüljön az NB I-be. Ez végül 5 év után, az 1975-76-os bajnoki évben sikerült is.

Atlétika. A fellendülés 1975-ben következett be. A versenyzők 7 országos bajnokságot nyertek, és tizen kerültek be az utánpótlás- valamint az ifjúsági válogatottba.

Birkózás. Feljött az utánpótlás. A fiatal kötöttfogású csapat 1975-ben az NB I- be jutott.

Kajak-kenu. Nem volt színvonalas az itt folyó munka.

Röplabda. Megmenekült a felszámolástól. Különösen a női csapat vegetált. A férfiak fejlődtek: 1976-ban bajnokságot nyertek a második osztályban.

Asztalitenisz. A felnőtt csapat állandóan az NB II Barna csoportjában szerepelt.

Jégkorong. 1974-ben alakult a szakosztály. Még csak serdülő és ifjúsági korosztályban neveztek be az országos bajnokságokba.

Kézilabda. Köszönhető a sportiskolai képzésnek, a női együttes feljutott az NB I B-be. A férfiak előtt is az NB I volt a cél.

Műkorcsolya. 1975-ben a Dunaújvárosi Papír SK-ból került át a Dunaújvárosi Kohászba. 1976-ban egy II. osztályú, négy III. osztályú minősítést szereztek.

Sakk. Rapszodikusan szerepeltek a sakkozók. 1976-ban, miután visszajutottak az NB II-be, a szakosztály a Dunaújvárosi SK-hoz került. Grosch Mária ifjúsági országos bajnok, majd felnőtt válogatott lett.

Súlyemelés. 1976 végén a súlyemelők a Dunaújvárosi Építők SK-hoz kerültek.

Vívás. 1974-ben a Dunaújvárosi Papír SK vette át a szakosztályt.

Tömegsport. Több sportágban szervezte a tömegsportbizottság a sportéletet. Közel 2000 dolgozó sportolt rendszeresen. A tömegsporttelepen labdarúgópályák épültek. A Kádár-völgyben pedig erdei tornapálya létesült. Jelentős eseménynek számított, hogy a központi sporttelepen felépült a munkacsarnok.

Ebben az időszakban a kisebb egyesületeknél is történtek változások. A Dunaújvárosi Építők teke- és labdarúgócsapata beverekedte magát az NB II-be, viszont a Dunaújvárosi Ruhagyár asztaliteniszezői kiestek a másodosztályból. Később meg is szűnt a szakosztály.

Újabb sportkör alakulását jelentették be. A Dunaújvárosi Tűzoltó Dózsa Sportkör asztalitenisszel, röplabdával, lövészettel és sakkozással foglalkozott. 1974-ben a természetjáróknak egyesületet szerveztek: Intercisa Természetbarát Egyesület. Atlétikában is született magyar bajnoki cím. Mezei futóversenyen az ifjúsági Fekete János végzett az első helyen, tájékozódási búvárúszásban pedig Rajna Vilmos lett országos bajnok. A Tábi ikrek, György és László, a Dunaújváro si Épületelemgyár SE ökölvívói a magyar ifjúsági bajnokságban aranyérmet szereztek.

1975 jelentős sporteseményét rendezték meg Dunaújvárosban: a XIX. Barátság Nemzetközi Négytusaversenynek adott otthont a központi sporttelep. Komoly sikernek számított még ebben az évben az, hogy Grosch Mária sakkozó mesteri fokozatot ért el. Egy év múlva büszkén jelenthette a város lapja, hogy az óvárosi Szórád Márton iskolában elkészült a tornaterem, s így Dunaújváros minden általános iskolája rendelkezett már korszerűen felszerelt tornateremmel. A honvédelmi sportokhoz tartozó ejtőernyős sportágban is jelentős eredmények születtek, Czenki Ildikó magyar válogatottként indulhatott a római világbajnokságon.

1977-1980

Az 1977. év csapatsportjaiban ismét volt minek örülni. A Dunaújvárosi Haladás SK kosárlabdázói és a Dunaújvárosi Volán férfi röplabdázói bejutottak az NB II- be. Viszont kiesett az élvonalból a Dunaújvárosi Kohász kötöttfogású birkózócsapata. A Dunaújvárosi Építők labdarúgócsapata a harmadosztályban játszott, és még versenyeztek az egyesület súlyemelői is. Sportoltak a kisebb sportegyesületekben is (Vegyesipari SK, Arany Csillag SK, Vörös Október SK, Ruhagyár SK). Új sportágként a karate is belépett a város sportéletébe. A nagy esemény: átadták a gyönyörű fedett uszodát, s máris úszásoktatáshoz értő szakembereket kerestek. Perjámosiné Tóth Erzsébet szakmai vezetésével 1977 novemberében már meg is rendezték az első bemutatóversenyt. A könnyűbúvárok Európa-bajnoksága jelen tette az uszoda első jelentős eseményét. 1977-ben volt az MHSZ repülő- és ejtőernyős klubjának 25 éves évfordulója. Szenczi László atléta magyar váloga tott, Simon Balla István tízpróbában országos bajnok lett. Nagy sikernek számított, hogy Kovács Péter tornász talajon és ugrásban felnőtt magyar bajnokságot nyert. A sakk sportágat átvette a Dunaújvárosi Papír, a Dunaújvárosi Vendéglátó női asztaliteniszezőinek pedig sikerült a második osztályt elérni. A következő év jelentős eseményei:

• a Dunaújvárosi Építők női röplabdázói NB l-esek lettek,
• a Dunaújvárosi Kohász úttörő jégkorongcsapata ezüstérmet szerzett,
• a Dunaújvárosi Építőknél újabb siker - labdarúgóik az NB II-ben,
• a Dunaújvárosi Kohász női kézilabdacsapata először szerepelhetett az első osztályban, ahogy a klub férfi röplabdázói és férfi kézilabdázói is,
• ismét az élvonalban versenyezhettek a Kohász birkózói.

Új sportág is született Dunaújvárosban. Megalakult a Dunaújvárosi Építők autó- és motorsport szakosztálya. A motorcsónak-versenyzők is „jelentkeznek" már. Viszont nagy sajtóvita kerekedett „Holtponton az utánpótlás" címmel. Az egyéni sikerek is figyelemre méltóak voltak 1978-ban. Néder György könnyűbúvár országos bajnok lett. A franciaországi tornász világbajnokságon Kovács Péter (csapat 6. hely), Óvári Éva és Tóth Margit (csapat 4. hely) vettek részt. Jelentős momentum: elkezdődött a Dunaújvárosi Kohász klubházának építése. Az 1979. év ismét a tornászoké. Kovács Péter, Óvári Éva és Hanti Erzsébet indult Texasban a tornász-világbajnokságon. Kezdi „bontogatni szárnyait" Fabó Éva, aki később a könnyűbúvársport nagy egyénisége lett. Egyre több ellenfelét veri meg a jégko rongcsapat az NB I B-ben. Magyar bajnok lett Kovács Tibor birkózó, Szabó Andrea távolugró. Ekkor született meg a „dunaújvárosi csoda" is. Az országos delfin-úszóbajnokságon 21 érmet hoztak haza a Kohász sportolói (Kemény Ákos, Szabó Vera - országos csúcs). Jelentős eseményt a városban a vitorlázórepülők Európa-bajnoksága jelentett. Szomorú tény viszont: kiestek az első osztályból a Kohász férfi röplabdázói. A kevés műkorcsolya sikerből egy jelentősebb 1980-ban született. Raabe Imre az országos bajnokságon bronzérmet szerzett. Öröm a kézilabdázóknál: a Dunaújvárosi Kohász az NB I-be, a Dunaújvárosi Volán az NB II-be jutott. A birkózók ismét lefelé „lifteztek": búcsúztak az első osztálytól, viszont Vadász Csaba magyar bajnok lett. Szomorú esemény még 1980-ból: a Dunaújvárosi Papír megszüntette a labdarúgó-szakosztályt. Tornászaink ismét világversenyen indultak. A moszkvai olimpián versenyzett címeres mezben Óvári Éva, Hanti Erzsébet és Kovács Péter, aki egyéni ötödik és csapat harmadik helyet szerzett. 1980 mérföldkő is volt. Ettől kezdve rendezik meg minden évben az Arany Üst nemzetközi úszóversenyt. A Dunaújvárosi Építők feloszlatta súlyemelő szakosztályát.

1981-1985

Ezekben az években a Dunaújvárosi Kohásznál és a többi sportegyesületnél is jellemző volt, hogy a labdajátékokat űző csapatok évről évre ingáztak - egy osztállyal lejjebb, majd megint vissza.

1981-ben bejutott az NB I-be a Kohász férfi röplabdacsapata, a Dunaújvárosi Papír női kosárlabdacsapatának pedig sikerült elérni a második osztályt. Igaz, az első osztálytól pedig búcsúzott a Kohász férfi kézilabda együttese. És nagy csalódás, kudarc a futballistáknál: az NB II-be esett vissza a Dunaújvárosi Kohász gárdája. A labdarúgás kudarca teljessé vált, a Dunaújvárosi Építők pedig a második osztálytól búcsúztak. Viszont sok szép egyéni siker született. Atlétikában Simon Balla István gátfutó lett az első felnőtt magyar bajnok. Magyar bajnoki címet szerzett a Dunaújvárosi Volán gokartversenyzője, Bodrogi János is. Kemény Ákos, Molnár Attila, Gál Katalin és Szabó Vera úszók bekerültek a vidék válogatottba. Novemberben pedig a moszkvai tornász-világbajnokságon indult négy dunaújvárosi: Tóth Margit, Berényi György, Kovács Péter és Paprika Jenő.

A városban ekkor a legnagyobb sportegyesület, a Dunaújvárosi Kohász mellett még 13 kisebb, vállalati klub is működött. A nagy egyesületnek ez évben elkészült a klubháza, és zömében társadalmi munkában megépült az atlétikai csarnok. 1982-ben ismét másodosztályú lett a Dunaújvárosi Vendéglátó asztalitenisz-csapata. A mélyrepülés pedig a labdarúgósportban tovább tartott. A Duna újvárosi Kohász az NB II-ből is kiesett a területi bajnokságba, a Dunaújvárosi Építők pedig a területiből a megyei bajnokságba! Az új sportág, a karate egyre népszerűbbé vált, és új trió „született" a dunaújvárosi női tornában: Papp Rita, Juhász Anikó és Szloboda Éva értek el remek eredményeket. Az Európa-bajnoki ezüstérmes Vadász Csaba birkózó a világbajnokságon az ötödik helyet szerezte meg. 1983-ban a „lift" felfelé emelkedett, legalább is a kézilabdázóknál: ismét NB I-es lett a Kohász férficsapata. Viszont tiszavirág-életű volt a Haladás kosárlabdá zóinak másodosztályú léte: kiestek. Sajnos ez évben is szűnt meg sportág a városban: az ökölvívás. Átszervezés is történt. A Kohász férfi-, a Dunaújvárosi Vendéglátó női másodosztályú asztaliteniszezői átköltöztek a BVM Dunaújváro si Gyára SE-hez. Aminek ekkor sokan örültek: a dunaújvárosi könnyűbúvárok 22 magyar bajnoki címet szereztek a serdülőktől a felnőttekig, Ágoston Zita atléta 3000 méteren, az ifjúsági Európa-banjokságon ezüstérmet szerzett, és egyre több motorcsónakversenyt rendeztek az öbölben a nézők kedvére. 1984-ben nem megszűnt, hanem született egy sportág Dunaújvárosban. Egyelőre még csak tömeg sport szinten, de egy lelkes férfitársaság hetente kétszer is vízilabdázott az uszodában. És sok jó hír a csapatsportágakban! A Dunaújvárosi Építők tekézői és a Dunaújvárosi Kohász férfi röplabdázói az NB I-be, a Dunaújvárosi Haladás kosárlabdázói, valamint a Kohász labdarúgói az NB II-be jutottak fel. Négy év után ismét az OB II-ben játszhattak a Vendéglátók sakkozói. Van azért ebből az évből egy rossz hír is: a vasgyári csapat férfi kézilabdázói búcsúztak el az első osztálytól. Valentényi Sándor fiatal birkózó az utánpótlás-bajnokságban immár kilencedik első helyét gyűjtötte be. Ekkor még úgy látszott, a vívás is feltámad. A Dunaújvárosi Papír SK gyerekek képzésével ismét folytatta a munkát. Sporttörténeti eredmény született 1985 elején. Raabe Imre felnőtt műkorcsolyázó lett a legjobb a magyar bajnokságon, és indulhatott a göteborgi Európa-bajnokságon. A tekézők öröme nem tartott sokáig. Kiesett az Építők az első osztályból. Viszont a Kohász férfi kézilabdázói az NB I-be, a Dunaújvárosi Papír lányai az NB II-be verekedték fel magukat. Remek birkózóeredmények is születtek. Valentényi Sándor az USA-ban, a juniorok világbajnokságán ezüstérmet szerzett, és az óriási siker: Vadász Csaba 48 kg-ban Norvégiában, a világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott! Jelentős állomások még: jégkorongcsapatunk a felnőttek országos bajnokságában indult, Sándor Péter pedig a budapesti motorcsónak világbajnokságon tizedik lett. Újabb fiatalok léptek színre nagy reményekkel: Varga Dóra, Ágh Norbert úszók, Pálizs Attila kenus, Mucsi Zoltán birkózó.

1986-1990

Annak ellenére, hogy ismét volt egy zuhanó csapat - a Dunaújvárosi Kohász NB I-es férfi kézilabdázói kiestek az első osztályból - eredményes időszakot hagyott hátra az egyesület. A labdarúgók ugyanis visszajutottak a legjobbak közé, Varga Dóra úszó ifjúsági Európa-bajnok lett. A Kohász soha még ennyi olimpiai pontot - 631-et - nem gyűjtött össze. A gyarapodást jelezte, hogy elkészült a kajak-kenu sportág számára a tanmedence. És egyre inkább fel kellett figyelni néhány rendkívül tehetséges fiatalra: Supola Zoltán, Pánczél Miklós, Tőke Szilvia tornászokra, a gyermekhokisokra. Kercsó Árpád apró jégkorongozói tucatszám ütötték a gólokat ellenfeleiknek. Belőlük lettek később a felnőtt bajnokok. A BVM SE női asztaliteniszezői is feljebb léptek az NB II-be. Horváth József magyar bajnokságot szerzett repülőmodellezésben. Mozgalmas év volt 1987 is. Történelmi pillanatot jelentett május 14-e, amikor átadták a Dunaújvárosi Kohász sportcsarnokát. Az első nemzetközi viadal itt az Európa-bajnokság röplabda-selejtezője volt. Nyolcadszor rendezték meg az Arany Üst nemzetközi úszóversenyt, amelyen a legjobb dunaújvárosiként Varga Dóra és Csépányi András szerepelt. Csépányi hátúszásban az ifjúsági Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. Vadász Csaba birkózó is folytatta szép sorozatát. A tamperei kontinensviadalon súlycsoportjá ban második lett. Sándor Péter magyar bajnoki címet szerzett motorcsónakversenyen. Paprika Jenő kijutott a rotterdami tornász-világbajnokságra. A másodosz tályú Papír kosárlabdázó lányait átvette a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Ismét az első osztályban játszhatott a Dunaújvárosi Kohász férfi kézilabdacsapata, és megint kiestek a labdarúgók az élvonalból. De csak átmenetileg, mert egy év múlva dr. Puskás Lajos vezetésével visszaverekedtek magukat az NB I-be. Több jelentős változás is történt 1988-ban. A Dunaújvárosi Kohász megszüntette a felnőtt jégkorongcsapatát, a műkorcsolya szakosztályt és megváltak az atlétáktól is. Az utóbbiakat felkarolta a városi tanács, ezután DAC néven szerepeltek. A felnőtt hokisok az OB I-ben Dunaújvárosi Szikethem csapatként játszottak. Először merült fel a jégpálya befedésének gondolata. A Dunaújvárosi Építők tekézői új, automatizált pályán versenyezhettek az év végétől.

Az egyéni sikerek közül néhány: Varga Dóra úszó kétszeres magyar bajnok, Bajai Angéla (Dunaújvárosi Papír) karateversenyző országos bajnok. A szöuli olimpián részt vett Vadász Csaba birkózó és Paprika Jenő tornász. Ifjúsági magyar bajnok lett a birkózó Mucsi Zoltán. Szepesi Attila asztaliteniszező is Szöul ban versenyzett. A paraolimpián ezüstérmet szerzett. A fiatal Supola Zoltán tornász egyre több győzelmet aratott. Az ifjúsági országos bajnokságon három aranyérmet szerzett.

1989-ben számtalan világversenyen indultak dunaújvárosi sportolók. A városban a legnagyobb esemény az ifjúsági könnyűbúvár világbajnokság volt. A hazai „pályán" Markovics Péter és Nagy Bernadett indult, aki ezüstérmet szerzett. Az ifjúsági úszó Európa-bajnokságon Berzlánovits Éva, a junior birkózók világbajnokságán Mucsi Zoltán lett harmadik. És született két világbajnoki aranyérem is: ifj. Gurisatti Gyula a tájékozódási búvárúszók VB-jén csillaggyakorlatban, Berekméri István pedig a hárombójás versenyben lett első. Javos Anikó és Hisz Pál indult Norvégiában a mezei futó-világbajnokságon. Két új sportágban is elkezdődött a munka. A víz- és csatornaművek megalapította a vízilabda-szakosztályt, a helyi főiskolások pedig rögbicsapatot hoztak létre. Formula 3-ban világbajnoki motorcsónakverseny zajlott az öbölben. Fájdalom, de ismét kiestek a labdarúgók az NB I-ből. A Dunaújvárosi Kohász decemberi közgyűlésén megtörtént a keresztelő. A klub új nevet, a Dunaferr SE elnevezést választotta. Az évtized utolsó esztendeje eseményekben rendkívül gazdag volt. Januárban ismét megrendezték a gyereklabdarúgók számára a Dunaferr Kupa-Tej Kupa bajnokságot. Hatodszor zajlott a „Bringatúra" Dunaújváros és Mezőfalva között. A férfi kézilabdázók megvetették lábukat az NB I-ben, a nők a hatodik helyen álltak, a birkózók is feljutottak az első osztályba. Dunaferr Kupa néven a sportcsarnokban szerepelt a jugoszláv, a spanyol, a görög és a magyar férfi röplabda-válogatott. Az egyéni sikerek közül a legszebb volt: Deássyné Fabó Éva 400 m-es uszonyos úszásban világbajnok lett Rómában. Megszerezte első világbajnoki pontját Mihaldinecz Rudolf a Formula 3-as motorcsónak versenyen Olaszországban. Molnár Attila távúszó egyre többet hallatott magáról szép eredményeivel távoli tengerek mellől. Ismét magyar bajnok lett Varga Dóra úszó 501 m-es gyorson. Sok év után megszűnt a Dunaújvárosi Volán Sportegyesület. A Dunaújvárosi Papír feloszlatta vívószakosztályát, és megalakult a Dunaújvárosi Motor Club.