„Időkerék” Horváth István visszaemlékezései

Lengyel Lászlótól vett idézet szolgál a kötet mottójául: „Nincs ember, akit ne beszélnék rá a visszaemlékezésekre. Tévedjen, meséljen másként, de tévedése, meséje ütközhessen mások tévedéseivel, meséivel – talán az elérhetetlen igazsággal.”
Lényeges már az elején felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az elmondottak, leírtak Horváth Istvánnak, a Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság legsikeresebb elnök-vezérigazgatójának szemszögéből értendők. Sokan, különbözőképpen ítélték meg egy-egy döntése helyességét, egyben azonban közelednek egymáshoz az álláspontok. Mégpedig abban, hogy irányítása alatt a Dunaferr megőrizte versenyképességét, talpon maradt a rendszerváltás időszakában, emberek ezreinek megélhetést biztosított, s egy város látta hasznát a kohászati vállalatkomplexum erőforrásainak.

A Dunai Vasmű történetét tucatnál is több kötet dolgozza fel, köszönhetően annak, hogy létrejötte óta folyamatosan számot vetettek önmagukkal akár a benne dolgozók, de érdekesnek vélték a kívül álló írók, mérnökök vagy történészek is. A maradandót alkotó legmagasabb szintű vezetők munkássága és személye előtt tisztelegve születtek kötetek Borovszky Ambrusról, a már legendává vált első vezérigazgatóról, dr. Szabó Ferencről, aki másfél évtizedig állt a Dunai Vasmű élén, akit ma is kiemelt figyelem övez. Az elismerés eme módja kijárt Horváth Istvánnak is, akinek egy évtized adatott meg arra, hogy az időközben társaságcsoporttá alakult Dunaferr Dunai Vasmű elsőszámú, megbecsült vezetője legyen, s megkapja a Dunaújváros Díszpolgára címet.

Két év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a könyv, amelyhez a kezdetektől fogva nevét adta dr. Pungor Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Komornik Ferenc, a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete igazgatója és Wellek Margit, a Technika Alapítvány részéről. A szerkesztéssel a kötet kezdeményezőjét, Szente Tündét bízták meg, aki az üzemtörténet-írás terén már tapasztalatokat szerzett. Nevéhez fűződik többek között dr. Szabó Ferenc visszaemlékezéseit tartalmazó interjúkötet szerkesztése és megírása, amelynek címe: Korrajz.

Az Időkerék cím arra utal, hogy a klasszikus visszaemlékezés műfajától eltérően nem a kronológiai sorrendiség mentén haladnak, hanem a máig vitatott, és nagy port kavart időszak Horváth István általi értékelésével kezdenek. Tudniillik a privatizációt megelőző felsővezetői vagyonkezeléssel és a politika, politikus „belenyúlásával” a társaságcsoport addig kiválóan működő rendszerébe. Tehát a kötet több szempontból vita tárgyát képező témával veszi kezdetét, kelti fel az érdeklődést a közelmúlt nehezen átlátható folyamatai iránt.

Az elnök-vezérigazgatói megbízatás lejártát követő - ami egyenlő leváltással és eltávolítással - Transelektrós (napjaink újabb darázsfészke…) megbízás, majd diósgyőri állásajánlat felkínálásának előzményei viszik tovább a történetet, s eljutnak az elnöki, illetve vezérigazgatói utódok tevékenységének a megítéléséig. Újabb kényes téma, a Dunaferr privatizáció és a magánosító konzorcium…

Ezután kis fordulatot vesznek időben, s visszakanyarodnak ahhoz a korhoz, amely miatt megíródott a kötet, ez pedig nem más, mint a Horváth István által irányított vállalatcsoport működése és fejlődése. A vezérigazgatói pályázatba foglaltak adják meg a keretét a VI. résznek, hiszen a pályázati anyagban megfogalmazott célkitűzések és azok megvalósulása olvasható benne. Remélhetően adalékul szolgál a rendszerváltás hazai gazdasági folyamatait elemző történészeknek, a vasgyárban kortársként a történéseket aktívan alakító, befolyásoló résztvevőknek és azoknak a ma már nyugállományban lévő vasműsöknek, akik életműnek tekintik a gyár felépítését és továbbfejlődését. Hasznos olvasmányul szolgálhat azoknak az utódoknak is, akik ezután kerülnek a Dunaferr Zártkörű Részvénytársasághoz.

Gazdaságtörténetileg értékes és érdekes korszak képe tárul elénk: a piacgazdaságra való áttérés, korszerű konszernstruktúra, divíziók, önálló jogi társaságok, humán erőforrás gazdálkodás, anyag- és energiatakarékosság, minőségirányítás, környezetvédelem és még lehet sorolni azokat az elemeit, amely e kor iparvállalatának szervezeti működését jellemzi. Erre az időszakra esik hazánknak az Európai Unióba lépését megelőző tárgyalássorozat, a belépésre való felkészülés, amely a DV-t is érintette.

Nagyszabású ünnepségsorozat tartott egy esztendőn keresztül - amely egybe esik a század- és ezredfordulóval -, ugyanis a Dunai Vasmű fennállásának fél évszázados múltját idézi. Megszületik minden idők hazai viszonylatban legnagyobb üzemtörténeti munkája, a Dunaferr Dunai Vasmű Krónika. A felhők viszont egyre sűrűsödnek a társaságcsoport ege felett… Egyesek úgy értékelik, hogy korát megelőzte a vagyonkezelői szerződés, sőt, a siker-díj lejáratott fogalommá vált ekkoriban. A privatizációkat bizalmatlanság övezte. S a politika is beavatkozott a vállalat belügyeibe. Utólag vetődnek fel kérdések: Mi lett volna, ha…? Amint azt a történelemben megszoktuk, utólag már könnyű okosnak lenni.

S aki arra is kíváncsi, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki a huszadik században a hazai gazdaság élvonalába kerüljön, nemzetközileg elismerésre tegyen szert, az lélektani fejtörőt játszva, a társadalmi érvényesülés törvényszerűségeit segítségül hívva, lapozzon tovább, és olvassa el – időben ismételten visszakanyarodva, - Horváth István gyermekkori élményeire visszaemlékező, az iskolás éveket felidéző, a Dunai Vasműbe kerülő és ott a ranglétrát végigjáró életpályáját.

A jelen, vagyis 2006. egy fejezet erejéig dióhéjban vonultatja fel azokat az elfoglaltságokat, amelyekben a Dunaferr egykori elnök-vezérigazgatója hasznosíthatja több évtizedes vezetői tapasztalatait, szerteágazó kapcsolatrendszerét.

A kötet egyharmadát teszik ki a mellékletek, hivatalos levelezésekkel, gazdasági eredményekkel, szervezeti-működési ábrával, vállalati belső szabályzatokkal, konferenciák anyagaival, ünnepi köszöntőkkel. Nem hiányozhatnak a végéről a személyes adatok, s azok a dokumentumok, amelyek a Dunai Vasmű történetét bemutatják.

Gazdag fotóanyag illusztrálja azt a hazai és külföldi kapcsolatrendszert, amely feltétele egy működő- és versenyképes társaságcsoport hosszú távú fennmaradásának, elfogadottságának.
A visszaemlékezések során kollégák, elődök, pályatársak és utódok név szerint is bekerültek a kötet egyes részeibe.

A könyv 2000 példányban került nyomtatásra, az Innova-Print Kft. jóvoltából. Kiadja a Techika Alapítvány, felelős kiadó: prof. Pungor Ernő. Szakmai konzulens: Peredi Ágnes.