Szepessy László
2022-ben a Dunaújváros Sportjáért díjra jelölést kapott a nemrég elhunyt Szepessy László, a kiváló labdarúgó és edző.
Szepessy László 1949-ben született Budapesten. Már fiatalon vonzotta a labdarúgás világa: játszott a Budapest Honvédben, megfordult Belgiumban, majd 1971-ben hazatért és a VM Egyetértés labdarúgója lett.
1975-ben mutatkozott be először Dunaújvárosban, ahol a Kohász csapatához invitálta az akkori edző, Palicskó Tibor. Korábbi nyilatkozata szerint az itt eltöltött évek alatt sikerült hírnevet szereznie a labdarúgásban. Négy év után újabb szakmai kihívások vezérelték, Budapestre került, ahol a Volán SC együttesében játszott, majd egy rövid nyíregyházi időszak után újra Budapesten a Ferencváros csapatát erősítette, amellyel megnyerte a bajnokságot. A Fraditól Kecskemétre ment, majd a Rába ETO csapatába, itt ismét a bajnoki címig jutott. Labdarúgó pályafutását 1988-ban fejezte be Soltvadkert együttesében.
Szepessy László
Ezt követően edzőként tért vissza az Üllői útra, Nyilasi Tibor segítőjeként pályaedzőként dolgozott az új csapat felépítésén, az ő munkájának és elhivatottságának is köszönhetően a Ferencváros csapata a következő idényben aranyérmes lett.
„Még gyerekként, a kelenföldi lakótelepen ismertem meg Lacit, mindketten ott laktunk akkortájt – emlékszik vissza Nyilasi Tibor, válogatott labdarúgó. Már akkor kirítt a tömegből, a nyakigláb, hosszú kéz-hosszú láb srác volt, aki a grundon, a téri dühöngőben vívta ki a környékbeli, zömében lakótelepi srácok elismerését a reggeltől estig tartó focicsaták során. Barátságos karaktere mellett hamar sok barátra tett szert, mert jól bánt a labdával és remekül forgatta a szavakat is, és kitűnő humorérzékkel volt megáldva. Később az igazi futballpályán ellenfelek, majd edzőként kollégák voltunk.
Laci mindig egyenes volt, jellemes ember lévén, ha valamiről megkérdezték, karakteres véleményt formált, nem púderezett. Ebből természetesen akadtak konfliktusai is, de ennek ellenére mindenkivel szót értett.
Örök élmény volt számunkra, hogy az 1991–1992-es idényben aranyérmesek lettünk. Az FTC előtte 1981-ben volt magyar bajnok, így Laci játékosként és edzőként is beírta magát a Fradi történetébe. Soha el nem múló hálával gondolok Lacira, mert munkájával hozzájárult ahhoz, hogy mindössze 35 évesen vezetőedzőként a csapattal együtt a csúcsra érjünk.
Laci hosszú idő után otthonra lelt itt Dunaújvárosban, szívvel-lélekkel szolgálta a klubot. Rendkívül jó érzéke volt a gyerekekhez, a fiatal labdarúgók nyelvén is jól beszélt, az a fajta edző volt, aki nem csak sokat tudott a szakmájáról, de azt képes volt átadni is. Az Újvárosban töltött évek alatt megkapta azt az elismerést, amelyre egész életében vágyott. Megbecsült tagja lett a város közösségének. Ha a munka máshová szólította, akkor is mindig hazatért, mert Újvárosban volt az otthona”.
A Diósgyőr, a Győr, a Tatabánya és Dunaújváros után, ahol a Dunaújváros FC szakmai munkájáért felelt, a magyar U16-os válogatottat irányította, majd a 2018-2019-es idényben az NB II-es Gyirmót FC csapatát vezette.
„Szepivel, mint ahogy szólítottam egy időben kerültünk a városba. Mintegy 45-éves barátság fűz hozzá. Nagyszerű közösségi és családszerető ember volt. Kijárt a kis műfűre, nézte az edzéseimet, néha kritikusan értékelve és hozzá téve, Tótkám nem irigyellek, de az egyik legnehezebb és legnemesebb feladat a tiéd, szeretnek a gyerekek és ez motiváljon a továbbiakban is. Számomra, mint labdarúgó, mint ember, barát hiányozni fog. Ha most meg tudna szólalni, annyit mondana: Tótkám egyszer mindenki erre a sorsra jut, ne szomorkodjatok miattam - és ezt mosolyogva mondaná”. – fogalmazott Tóth István, a Dunaújváros PASE utánpótlás edzője.
Sárai György, a Paksi FC utánpótlás edzője, „a kis srác a térről, aki olyan legendák szomszédja volt, mint Szepessy László” a kérdésre, hogy mit jelentett számára Szepessy László azt mondta:
„Nekem egyszerre volt a bálványom, a mentorom, a kollégám és a barátom! Bálványoztam a futball karrierje és a humorral átszőtt életvitele miatt. Gyermekkoromban egy utcában lakva néha még passzolgatott is velem, mint a Kohász egyik sztárja - számomra ez óriási örömet jelentett! Mentorom volt, mert elsőként látta meg bennem a "fantáziát", mint edző és fiatalon felkért: legyek a pálya edzője az akkor NB1/b-ben szereplő csapatnál! Kollégának tekintett, (nem csak a bójákat pakoltam), kikérte a véleményem és adott rész feladatokat is - mindig megbízott bennem!
Büszkén mondom: barátomnak tekinthettem, mert bármikor fordulhattam hozzá segítségért, mindig volt egy jó gondolata, egy jó poénja, sokat dicsért, s ha kellett kritizált is, de mindig építő jelleggel - amiket egy klasszikus történettel alá is támasztott! Képes volt felnőtt fejjel tanulni és ami még fontosabb, változni - pozitív irányba! Rengeteget tanultam tőle, elleshettem a fortélyait a napi munka során és óriási tapasztalatokat szereztem a felnőtt futball egészét, mindennapjait tekintve a későbbi karrieremhez! Mégis úgy gondolom, a legtöbbet emberi oldalon kaptam tőle! Nagyszerűen bánt az emberekkel, mindig felemelte a játékosait! A kedvenc "üzenete" felém az volt: kaján/huncut mosollyal a bajsza alatt - Sáraikám, ez futball szakma, ez nem nikkel ezt tudni kell! Emlékét örökre megőrzöm!
Szepessy László tehetséges labdarúgó játékával, magas szakmai színvonalon végzett edzői tevékenységével, maradandó érdemeket szerzett a hazai labdarúgás történelmében. Élete utolsó, legnehezebb szakaszával is tanított bennünket. Példát adott a pozitív életszemléletről, kitartásból, küzdeni tudásból és méltóságból. Egyetlen pillanatra sem adta fel élete legnehezebb meccsét és a legutolsó percig hitt a gyógyulásában. Környezetét nem terhelte panaszkodással, méltósággal, büszkén és bátran nézett szembe az elmúlás mindannyiunkat riasztó, de elkerülhetetlen tényével.
Úgy halt meg, ahogyan élt: bátran és méltósággal.
Szepessy László több évtizedes kimagasló szakmai sporttevékenységének, példaértékű munkásságának elismeréseként Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése a Dunaújváros Sportjáért Díjat 2022-ben Szepessy László részére posztumusz adományozza.