Boldizsár Ildikó

Boldizsár Ildikó dunaújvárosi születésű. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika—magyar—népművelés szakán végzett 1986-ban. Az egyetem után hét évig szerkesztőként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek Szerkesztőségében. 1987 és 1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében volt mesekutató ösztöndíjas, a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsától 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet. 1993-1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadóban volt felelős szerkesztő. 1999-2003 között a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségét vezette főszerkesztőként, majd 2008 januárjáig a Magvető Kiadóban volt főszerkesztő.

1991-ben jelent meg első mesekönyve Amália álmai - Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról címmel, amely a megjelenés évében Az Év Könyve Artisjus-díjat kapott.

Meseterapeutaként 1996-ban kezdett dolgozni, gyerekkórházakba járt mesét mondani a betegeknek, és eközben tett szert azokra a tapasztalatokra, amelyek gyógyító munkájában segítették.

2014 januárjában megalapította a Metamorphoses Meseterápiás Egyesületet, és létrehozta a Fabuláriumot, a tértől és időtől független tudástárat, amelynek szellemi vezetője.

Rengeteg mese, novella és történet fűződik a nevéhez. Egyes munkái hangoskönyvként is megjelentek. Törökné Antal Mária, a József Attila Könyvtár Gyermekkönyvtárának vezetője Boldizsár Ildikóval elsőként a könyvtárban szervezett mesedélután kapcsán találkozott, ahol élőszavas meséjével és interaktív játékaival varázsolta el a körülötte ülő gyerekeket, felnőtteket egyaránt.

„Egy mesekonferencián meghívott előadóként a mese gyógyító erejéről hallhattam tőle egy különösen megragadó előadást. Kihangsúlyozta, hogy a mesemondáshoz nélkülözhetetlen a bűvös légkör megteremtése, ami a mesemondó és a mesehallgató között egy meghitt, intim kapcsolatot hoz létre. Nagy öröm, hogy megismerhettem, láthattam mesélni, és többször volt lehetőségem részt venni közös varázsláson a meghívott gyereksereggel együtt. Sőt én is beépítettem meséimbe az Ildikótól tanult módszereket, ezért az ajándékért mindig hálás vagyok neki. Ildikó kedves személyiségével, egyszerűségével hamar belopja magát az emberek szívébe. Nem csoda, hogy kötetei is népszerűek, meséit, mesegyűjteményeit szívesen kölcsönözik az olvasók. Ebben a járványos időszakban is született egy mesekönyve, Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút címmel, amely segít széppé tenni magunk körül a világot, és erőt nyújthat a továbblépéshez. Életútjával példát mutat és ráébreszt arra, hogy a mesének milyen fontos szerepe és varázslatos ereje van az életünkben.”