fő tartalom

A Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros Gyűjteménye

Települési érték: A Kortárs Művészeti Intézet- Dunaújváros Gyűjteménye

Kategória: kulturális örökség

A települési érték leírása: Az Uitz Termet 1992. január 1-jétől a Modern Művészetért Közalapítvány működteti. Ehhez az időponthoz kapcsolódik a műgyűjtés kezdete. Először adományokkal, később vásárlásokkal (kizárólag a Nemzeti Kulturális Alapítvány támogatásával) lett mára a kollekció a magyar kortárs képzőművészet egyik legfontosabb gyűjteménye. Rangja és elismertsége itthon és külföldön is vetekszik a Magyar Nemzeti Galéria vagy a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményével. Egyedivé leginkább az teszi, hogy míg a feljebb felsorolt gyűjtemények az egy-egy életművet reprezentatív módon képviselő alkotásokat gyűjtötték, addig Dunaújváros az egyes életműveken belül is a műfaji kísérleteket, a kifejezésbeli próbálkozásokat kereste. Az egykor láthatatlan jelzővel illetett, továbbra is alulreprezentált, a művészettörténeti kutatások véráramából sokáig kimaradó gyűjtemény rejtőzködő identitása, kisebb-nagyobb hányattatásai ellenére túlzás nélkül kivételes anyag; valódi kincs. Két alapvető feltétel meghatározó lehetett az évek múlásával szépen növekvő, differenciálódó műtárgyanyag kinccsé érésében: egyrészt jó szakemberek működtek közre a szerzeményezésben, akik nem csak kvalitásos darabokra vetettek szemet, hanem következetesen viszonyultak az általuk lefektetett gyűjtési irányelvekhez is. Így maradhattak évtizedekig érvényben fontos szempontok, például a periférikus (kísérletező, zárványszerű vagy korai, stb.) művek beemelése, melyek nem a biztonsági zónából érkeznek, vagy az egyes életművön belüli „ingázás”, melynek célja, hogy több alkotói periódust, időszakos törekvést fémjelző munka kerüljön be a kollekcióba egy-egy művésztől, de még számtalan jellemző szempontot fel lehetne itt sorolni.
Másrészt a dunaújvárosi gyűjtemény (kincs-)identitását, különleges karakterét meghatározó legfontosabb kondíciónak talán éppen a vesszőfutáshoz lehetett köze. Az „ICÁ-s” kiállítások levegője, a projektek efemer energiái, a kompakt kis élmények, beszélgetések, a sterilnek egyáltalán nem nevezhető munkakörülmények, a szerény, ám inspiráló közeg. A nagyintézmények, galériák és magángyűjtemények gyarapításának hátterében ezt az élményanyagot nem lehet megtalálni.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: „Kezdődjön az alábbi írás egy gondolatkísérlettel: képzeljük el, hogy egy új és innovatív technológia segítségével kitörölhetjük Budapestet Magyarország térképéről, persze csak időszakosan és szimbolikus értelemben! Most képzeljük el, hogy mi történik azokkal a kortárs művészeti dinamikákkal és erővonalakkal, amelyek alapesetben egyértelműen Budapest felé mutatnak és ott csúcsosodnak ki! Gondolatkísérlet lévén pontos térképet természetesen nem áll módunkban rajzolni, de azzal valószínűleg sokan egyetértenének, hogy a kulturális energiák valahol a Győr, Dunaújváros, Paks, Pécs, Debrecen ötszög csúcsain összpontosulnának, legalábbis ha a számottevő művészeti intézmények felől közelítünk.

Egy pillanatra ne helyezzük még vissza a Budapest nevű vízfejet térképünkre, helyette próbáljuk meg gondolatban felmérni az öt város múzeumainak és kiállítóhelyeinek birtokában álló kortárs művészeti (!) gyűjteményeket. Természetesen sok más szempontból is lehet rangsorolni, ugyanakkor ezen szempont alapján egyértelmű, hogy az elképzelt Új-Magyarország kortárs művészeti központja Dunaújváros, legjelentősebb intézménye pedig a Kortárs Művészeti Intézet, azaz az ICA-D. A gondolatkísérletnek itt vége, de mi ebből a tanulság? Talán az, hogy az ICA-D több mint 20 éves és közel 350 tételes gyűjteménye még a fővárosi gyűjtemények viszonylatában is igen jelentős, láthatósága és jelentősége mégsem magától értetődő Budapest árnyékában. És bár a gyűjtemény a művészek névsorát és a művek jelentőségét nézve cseppet sem periférikus, mégis valahogy háttérbe szorul, és ennek oka minden bizonnyal pusztán földrajzi.” (Artkartell: Dunaújvárosi vészjelek, 2018.10.08.)

Úgy gondolom, amennyiben Dunaújváros fontosnak tartja saját tradícióit, értékeit, segíti népszerűsíteni azokat, nem csak a fenti keserű mondatokat felejthetjük el, hanem hathatós segítséget kapunk Dunaújváros image-nak kialakításában is. Az értéktárba elhelyezett további elemekkel együttműködve, azt jól kommunikálva, a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros és gyűjteménye a turizmus erőteljes fejlődését eredményezheti, hiszen a gyűjteményünkből rendszeres a hazai, az európai kölcsönzés, de Japántól Amerikáig megfordultak már az általunk tulajdonolt alkotások, és a műcédulán mindig szerepel az intézet neve: Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros.

Így városunk neve a világ számtalan részén jelent meg, kiállítóterekben, katalógusokban és ezáltal fogalommá vált a képzőművészetet szerető és értő polgárok körében.

  • Frissítve: 2020. május 6.
  • Létrehozva: 2020. május 6.