Borovszky Ambrus

Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű nagy hírű vezérigazgatója, 1912. augusztus elsején Érden született. Apja egy Cseh-Morva országból származó suszterlegény volt, aki az időben Budapesten, az Osztrák-Magyar Monarchia 12. számú közös gyalogezredében szolgált. Három testvére volt.

Alapiskoláit (6 elemi) a kispesti Wekerle-telepen végezte. Később a Lipták-gyárban, majd a Magyar Hajógyárban vasöntőnek tanult. Főnökei hamar felfigyeltek a tehetséges, törekvő fiatalemberre és taníttatták, így hamar a szakma mestere lett. A munkásmozgalomba 1931-ben kapcsolódott be, ettől kezdve tagja a Vasas Szakszervezetnek. Öntőmesterként dolgozott 1948-ig. A kor politikáját gyakorolva, 1948 nyarán – ahogy akkoriban mondták: kiemelték és munkáskáderként, minisztériumi főtisztviselő lett. 1949 novemberben, miközben annak örült volna, ha kirúgják és végre visszamehet szeretett hajógyári öntödéjébe, kinevezték egy még csak tervekben létező gyár vezérigazgató helyettesének, a majdani építkezés első számú helyszíni irányítójának. 1950. június 15-én költözött a pentelei fennsíkon épülő első barakkok egyikének belső szobájába. Körülbelül ezzel egyidőben kapta a Boró „márkanevet”. Ha éppen nem volt jelen, az egész építkezés, az egész város és gyár "Boróként" emlegette. Első emlékezetes sikere az elkészült öntöde üzem, ahol 1951. november 7-én déli 12 órakor ő maga szúrta ki az ún. kupoló kemence csapolónyílását. Az ünneplő ezrek először láttak folyékony vasat.

Ezekben az években végezte el a Gazdasági és Műszaki Akadémiát. 1962 és 1964 között a Kohó- és gépipari Minisztérium miniszterhelyettese, majd visszatérte után nyugdíjazásáig, 1975-ig vezérigazgatóként irányította a vállalatot.

Sok siker, kudarc, politikai és gazdasági vihar, válság és újra meg újra felragyogó remény közepette 25 évig állt a semmiből nagyra nőtt, a legnagyobb magyar kohászati kombinát, a Dunai Vasmű élén.

1975. december 31-én ment nyugdíjba. Utána még hosszú évekre a Vasas Szakszervezet (tagságának kelte: 1931) elnöke lett.

1995. október 17-én halt meg.

Temetésén (ahogy mondani szokás) a fél város búcsúzott tőle. Sírja a dunaújvárosi temetőben van.