Bába Mihály

Bába Mihály 1955. június 30-án született Sztálinvárosban. 1970-ben kezdett dolgozni a Dunai Vasműben, mellette pedig a Dunaújvárosi Kohász SE birkózó szakosztályának kiváló sportolója volt.

Pályafutása alatt kimagasló eredményeket ért el, a juniorok és a felnőttek közt is magyar bajnoki bronzéremig jutott. Az aktív sportolást követően – a Dunai Vasműben töltött munka mellett – masszőri pályafutását 1973-tól 1983-ig a Dunaújvárosi Építők labdarúgó csapatánál folytatta.

Ezt követően 1984-től visszatért szeretett egyesületéhez, a Dunaújvárosi Kohászhoz.

Bába Mihály 1985-től volt masszőre az NB I-es női kézilabda csapatnak, ahol egészen március 16-áig tevékenykedett. Részese lehetett a női kézilabda csapat összes kiemelkedő eredményének: öt magyar bajnoki cím és ugyanennyi Magyar Kupa-győzelem mellett minden nemzetközi kupát megnyert az együttessel. Rengeteg minden történ a klub történetében, de ő volt mindig a biztos pont, a csapat bástyája. Bulath Anita úgy fogalmazott, nem telik el úgy hét, hogy ne emlegetnénk, ne  jutna eszünkbe valami kis sztori Bába Mihállyal kapcsolatban: 

Mindig mindent meg lehetett vele beszélni legyen az sport vagy magánéleti dolgom!Szerettem amikor mesélt a katona éveiről vagy amikor birkózót vagy csak egy régi meccses emlék jött szóba. Együtt énekeltünk a befagyott Volgán csúszkálva vagy Pápára mentünk bajnokságot nyerni. Megannyi dolgot éltünk át: sikert és csalódást. Úgy gondolom, hogy egy csodálatos emberrel lettünk szegényebbek.

Kazai Anita szerint Bába Mihály testük, lelkük gyógyítója, támasza volt.
Mindezek mellett jóbarát , pszichológus, titkok őrzője, és kicsit mindenki apukaja is.

Az elmúlt években hosszabb-rövidebb ideig különböző dunaújvárosi szakosztályoknál (férfi kézilabda, jégkorong, vagy éppen labdarúgás) tevékenykedett masszőrként. 2005-től 2009-ig a magyar női kézilabda válogatottnál folytatott masszőri munkát, ahol az Európa-bajnoki bronzérem és világbajnoki bronzérem megszerzésének is részese, fontos háttérembere lehetett.

Bába Mihály – vagy ahogy mindenki ismerte és szólította, Misike – mindig büszke volt arra, hogy ezeken a világversenyeken Dunaújvárost képviselhette; élete végéig kitartott szeretett egyesülete mellett!

Olyan volt nekem mintha a nagyapám lett volna, es egyben az egyik legjobb barátom is. Mindenben fordulhattam hozza mert neki mindig volt egy – egy jó szava, tanácsa amitől felvidított és más szemszögből láttam a dolgokat. Akárhova mentünk, mindig kerestem a társaságát,  mert az ő jelenlétében az ember mindig boldognak erezte magát! Itt mindenről ő jut az eszünkbe, hiszen itt minden róla szól! Boldogan és vidáman emlékezem rá, sosem fogom elfelejteni utánozhatatlan es pótolhatatlan embert ismerhettem, és a barátja lehettem. Amíg a csapatnál lehetek próbálok mindent megőrizni abból, amit itt hagyott, és az életben pedig úgy eljárni, ahogy azt o tanította nekem, hogy mindig büszke legyen rám – fogalmazott Szalai Babett.

Gurics Attila mint mondta, Misi minden gondolata a Dunaújvárosi női kézilabda jövője körül forgott. Akar csak par percre találkoztunk, a csapatról beszéltünk. Készült a nyugdíjas évekre de abban állapodtunk meg, hogy Neki mindig lesz szerepe az akadémiánál. Az élet közbeszólt,  de Misi mindig velünk lesz, és tudom, hogy velünk van a mai napig. Ahogy Neki ígértem. Ennek egyik jele, hogy a csapat mezén, egy szívben viseljük A Bába Misit.

Az ország sportközössége is egy remek szakembert, kiváló embert veszített el személyében.

Példaértékű sport tevékenységéért, kiváló emberi értékeiért és tiszteletreméltó pályafutásáért Dunaújváros Megyei Jogú Város Bába Mihályt  Dunaújvárosért Díj posztumusz elismerésben részesíti.