Utcanévnapok II Domanovszky Endre tér
Utcanévnapok-sorozatunk mai szereplői az Endrék, hiszen július 17-én őket ünnepeljük: Isten éltesse őket sokáig! Dunaújvárosban a Domanovszky Endre tér is ezt a nevet viseli. Részletes életrajzát alább olvashatják. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Domanovszky Endre 1907. január 23-án született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait 1926-ban kezdte meg. Már főiskolás korában kiállították műveit, 1929-ben a Tavaszi Szalonon, később az Ernst Múzeumban. 1931-ben kezdett tanítani az Iparművészeti Főiskolán, alakrajzot, anatómiát, kosztümtörténetet valamint szőnyegszövést. Az 1930-as években gobelineket tervezett, melyeket felesége készített el. 1948-ban lett a Képzőművészeti Főiskola kárpitszövő műhelyének vezetője lett, jelentős szerepe volt a gobelin tanszék megszervezésében. 1949-től a festő tanszéken dolgozott, 1956-tól lett az iskola főigazgatója.
1948-ban rendezték meg a „Közösségi művészet felé” kiállítást, melyen Domanovszky is részt vett Pihenő bányászok gobelinvázlatával. Az 1950-es években monumentális dekoratív feladatokat kapott, ezek egyike volt 1955-ben a Dunai Vasmű bejáratára készített 3x17 méteres freskó. A kompozíción megjelenik a kohászok munkája illetve a munkás-paraszt együttműködés allegóriája. A freskóért 1956-ban megkapta második Kossuth-díját. (Az elsőt 1953-ban kapta.)
1958-ban a brüsszeli világkiállításon Gyümölcsszedők című, alumínium lemezre tervezett pannója díszítette a magyar pavilont. Monumentális művei között készített sgrafittót (debreceni pályaudvar), mozaikot (Gödöllői Agrártudományi Egyetem) illetve falikárpitot (miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem).
1974. május 15-én hunyt el Budapesten, sírja Kerepesi temetőben található.
Az 1970-es évek második felében a dunaújvárosi városi tanács megvásárolta hagyatékának 276 alkotását (180 grafikát, 34 akvarellt és 62 egyéb művét: festményeket, mozaiktervet, gobelinkarton), hogy emlékmúzeumot alapítson. A képtár születésének 75. évfordulójára, 1982 januárjában nyílt meg az akkori Komócsin liget 11-ben (ma Október 23-a tér), a tárlaton 60 alkotás szerepelt. Fenntartási és üzemeltetési költségek hiányában a kiállítóhelyet 1989 nyarán bezárták, az esetleges érdeklőket még két évig fogadta az Intercisa Múzeum, majd a hely végleg bezárt, a hagyaték területileg illetékes múzeumokba került megőrzésre.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.