Utcanévnapok II Berzsenyi Dániel út
Utcanévnap-sorozatunkban ma a Dánielek szerepelnek, hiszen július 21-én őket ünnepeljük: Isten éltesse a Dánieleket sokáig! Dunaújvárosban a Berzsenyi Dániel utca is ezt a nevet viseli. Részletes életrajzát alább olvashatják. Sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Berzsenyi Dániel 1776. május 7-én született a Vas megyei Egyházashetyén. Apja, Berzsenyi Lajos okleveles ügyvéd és földbirtokos volt. A beteges Dánielt meglehetősen későn, 1788-ban küldték iskolába, a soproni evangélikus líceumba. A társainál jóval idősebb fiú nehezen alkalmazkodott az iskolai rendhez, gyakran az órákra sem járt be, 1793-ban pedig meg is szökött onnan és katonának állt. Ezt sem bírta sokáig, innen is megszökött, hazatért, apja azonban visszavitte Sopronba. Innen egy évvel később, tekintélyes adósságot hagyva maga után, anyai nagybátyjához költözött, Niklára.
1799 májusában feleségül vette másod-unokatestvérét, a 14 éves Dukai Takách Zsuzsannát, akivel a hozományul kapott kemenessömjéni birtokon telepedtek le. Házasságukból négy gyermek született. Kemenessömjénben kötött barátságot Kis János evangélikus lelkésszel, aki felfedezte, hogy Berzsenyi verseket ír. Kisnek a megismert versek annyira tetszettek, hogy néhányat elküldött Kazinczy Ferencnek, aki nagy lelkesedéssel fogadta őket és további írásra biztatta Berzsenyit.
1804-ben családjával Niklára költöztek, ahol az évek folyamán virágzó gazdaságot alakítottak ki. Takarékos és szigorú gazda volt, órákat sétált a földeken viseltes ruhában, nem tartotta magát különbnek a nála dolgozó embereknél. A birtokon még ma is áll az általa 1814-ben elültetett szelídgesztenyefa.
Berzsenyi a magányt kedvelte, 1809-ben egy Kazinczyhoz írt levelében „niklai remetének” nevezte magát. Birtokát ritkán hagyta el, egyik ilyen alkalom 1810-ben volt, mikor Pestre utazott, ahol megismerkedett Kazinczy költő barátaival, többek között Szemere Pállal és Kölcsey Ferenccel. A találkozás nem járt sikerrel, csak kölcsönös idegenkedést váltottak ki egymásból.
Verseinek első kiadása 1813-ban, a második 1816-ban jelent meg, ezekről Kölcsey 1817-ben írt nem túl hízelgő kritikát. Ez után már nem írt sok verset, egyik fő céljává vált, hogy méltó választ írjon Kölcseynek, mely végül 1825-ben jelent meg. Ebben az időszakban már inkább a tudományokkal foglalkozott, több tanulmánya is megjelent. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki rendes tagjává választották, székfoglalóját 1833-ban adták ki Poetai harmonistica címmel.
Életének utolsó éveiben folyamatosan betegeskedett, többször is kúráltatta magát Balatonfüreden és Budán. 1836. február 24-én halt meg Niklán, az akadémián egykori kritikusa, Kölcsey Ferenc búcsúztatta.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.