Hammerl Ferenc

Hírkép: Hammerl Ferenc

Hammerl Ferenc, Feri bácsi 1930. március 12-én született Magyaróváron. Életét így mesélte el nekünk.

1930. március 12-én születtem Magyaróváron, két testvéremmel együtt. A helyi gimnáziumban érettségiztem, majd a tanulmányaimat a budapesti Testnevelési Főiskolán ( a mai Testnevelési Egyetem) folytattam, és itt is diplomáztam. Pedagógusi pályámat 1954-ben Dunaújvárosban (az akkori Sztálinváros) kezdtem a gimnáziumban.

Feleségemet is ekkor ismertem meg, 1956-ban házasodtunk össze, két gyermekünk született, akik közül lányom követte példámat: a pedagógus pálya mellett döntött, jelenleg a Gárdonyiban tanít. 1963-ban a pécsi Tanárképző Főiskolán elvégeztem a rajz és művészettörténet szakot is. Pedagógiai munkámban meghatározó szerepet játszott az esztétikai nevelés. Az iskolában a rajz oktatás mellett kerámiaszakkört is vezettem. Szerettem festegetni. A gyerekekkel csináltunk egy kerámiaműhelyt, amit imádtak és jöttek állandóan. Sok városban volt kiállításom. Például Budapesten, Mosonmagyaróváron, Hévízen, Komlón, Győrben, Sárospatakon, Tokajban, Miskolcon, Mezőfalván és a Széchenyi István Gimnáziumban is. Az akkori Münich Ferenc Gimnáziumban ugyanis (ma Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium és Kollégium) hosszú évekig igazgatóhelyettes, majd 9 éven át az intézmény igazgatója voltam. A művészet mellett a város sport életében is igencsak aktív szerepet vállaltam. Voltam edző a Kohásznál, úszóedző. Az uszodát mi nyitottuk meg a testnevelő kollégámmal. Nem volt úszómester, és mint testnevelők megkértek minket. Akkor nyitott a "nyitott" uszoda. Aztán a fedettnél is rengeteget dolgoztunk.


Hammerl Ferenc

1990-es nyugdíjba vonultam. Után még 3 évet tanítottam, mert nem volt rajz szakos utánpótlás. Nagy szenvedélyem a festészet, amelynek szinte minden szabadidőmet szentelem. Festegetek, Televíziót nézek, internetezek. Meg fotózgatni szeretek. Ki szoktam menni a Duna partra. Imádom. Engem a Duna vonzott ide, Sztálinvárosba Mosonmagyaróvárról. Meg, hát nem rég raktam rendet a kitüntetések között. Öt unokám van, akik gyakran látogatnak.

Munkám elismeréséül több kitüntetést is kaptam:

  • 1970-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát, valamint „Az oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt
  • 1980-ban átvehettem Dunaújvárosban „A város és a lakosság érdekében kifejtett Eredményes Munkájáért” címet
  • 1987-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Munkáért” kitüntető jelvényét kaptam meg
  • 1990-ben a Pedagógus Szolgálati Emlékérem címet vehettem át a nevelés-oktatás érdekében végzett több évtizedes áldozatos munkáért
  • 2004-ben Arany diplomát, 2014-ben Gyémánt Diplomát, 2019-ben pedig Vas Oklevelet vehettem át.
  • Létrehozva: 2020. július 29.