Utcanévnapok II Kossuth Lajos utca

Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon. Jogásznak tanult, Pesten akart karriert építeni, azonban 1824-ben visszatért Zemplén megyébe. 1827-ben táblabíró, később Sátoraljaújhely ügyésze. 1830-ban a reformellenzék oldalán kapcsolódott be a megye politikai életébe. 1831-ben kolerabiztos volt, de nagy szerepe volt a lázongó parasztság lecsillapításában is.

1832-1836 között részt vett a pozsonyi országgyűlésen, ahol az Országgyűlési Tudósításokat szerkesztette, melyben rendszeresen tájékoztatta a nyilvánosságot az elhangzott vitákról. A lappal országos ismertségre tett szert. Ezt követően a Törvényhatósági Tudósításokban a Pest vármegyei törvényhatósági munkákról tudósított, ezzel azonban törvényt sértett. 1837-ben három év börtönre ítélték, melyet egy évvel meg is hosszabbítottak. 1840-ben amnesztiával szabadult.

A bécsi titkosrendőrség megbízásából emberük, Landerer Lajos nyomdatulajdonos szerkesztői állást ajánlott neki az 1841-ben induló Pesti Hírlapnál. Abban bíztak, hogy így sikerül majd kordában tartaniuk, azonban elszámították magukat, a lap népszerű lett és az ellenzék szócsövévé vált. A Pesti Hírlap hasábjain keresztül folytatott vitát Széchenyivel, aki úgy vélte, hogy Kossuth hozzáállásával a pusztulásba viszi majd a nemzetet. Kossuth a politikai munka mellett a magyar ipar fellendítésén is sokat dolgozott. Részt vett a Magyar Kereskedelmi Társaság és a Védegylet megalapításában is. 

1844-ben összeveszett Landererrel és elhagyta a Pesti Hírlapot. 1846-ban lemondott a Védegylet igazgatói tisztéről. 1847-ben megalakult a z Ellenzéki Párt, melynek vezéralakja lett. Az 1847-1848-as országgyűlésen Pest megye követeként vett részt, az alsótáblán ő vezette az ellenzéket. Az 1848 februárjában Párizsban kirobbanó forradalom hatására március 3-án elmondta felirati beszédét, melyben az Ellenzéki Nyilatkozat elfogadását, alkotmányt a Habsburg Birodalom tartományainak, jobbágyfelszabadítást, közös teherviselést és független kormányt követelt.

Az 1848 márciusában megalakuló Batthyány-kormányban a pénzügyminisztériumi posztot kapta. Megalkotta az ország első költségvetését és önálló magyar pénznemet is kibocsátott, ez volt az úgynevezett Kossuth-bankó. Kulcsszerepe volt az Országos Honvédelmi Bizottmány létrejöttében. A Batthyány-kormány lemondásával a Honvédelmi Bizottmány - melynek Kossuth volt vezetője - vette át a hatalom gyakorlását, ezzel Kossuth lett a szabadságharc vezetője.  Kezdeményezésére a debreceni nemzetgyűlés 1849. április 14-én a függetlenségi nyilatkozatban kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Kossuthot ideiglenes államfővé választották. 1849. augusztus 11-én diktátori hatalommal ruházta fel Görgeit, ő pedig elmenekült az országból. Emigrációjának első állomása Vidin volt, innen írta leveleit, melyben a szabadságharc elbukásáért Görgeit tette felelőssé. Kossuthnak nagy szerepe volt abban, hogy a hosszú időn keresztül Görgeit hibásan, árulóként tartsák számon. Vidin után a következő állomás Kis-Ázsia volt, majd 1851-ben utazott Angliába. 1851 végén érkezett az Egyesült Államokba, ahol az elnök is fogadta.

Az 1850-es években abban bízott, hogy a nagyhatalmak egymás közötti konfliktusai lehetővé teszik Magyarország felszabadítását, azonban ez  – bár többször is felcsillant a remény – elmaradt. 1861-ben költözött Itáliába. 1867-ben írja meg a Deák Ferenchez címzett híres Cassandra-levelet, melyben elutasítja a kiegyezést. Sosem tért vissza Magyarországra, de élete végéig figyelemmel kísérte a magyarországi politikát. 1894. március 20-án hunyt el, Torinóban.

Koporsóját vonaton szállították haza. A magyarországi részeken, ahol a vonat elhaladt, ezrek álltak, térdeltek a sínek mellett, beszédeket, Kossuth-nótákat énekeltek az állomásokon, ahol a vonat megállt. Végső útjára, a Kerepesi-temetőben mintegy félmillióan kísérték el.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.