A városépítés első 700 napját mutatja be a múzeumi tárlat

A múzeum igazgatója a kiállítás kapcsán elmondta: bár mindenki rossz szájízzel gondol az ötvenes évek időszakára, amikor a várost alapították, árnyalni kell a képet. A korszakot a legsötétebb kommunizmus idejének tartják a legtöbben, ugyanakkor ha belegondolunk, aki a Horthy- korszakban nem született nemesnek, bármilyen tehetséges volt, lehetőségei meglehetősen beszűkültek, hiszen cselédként, vagy zsellérként dolgozhatott élete végig, hangsúlyozta az intézmény történész végzettségű vezetője. Ezzel szemben az új városban, amely a kukoricaföldön született, emberszámba vették az érkezőket, akik előtt új perspektívák nyíltak meg: viszonylagos jólétben, megfelelő körülmények között élhetett. Lakást, szociális ellátást kaptak. Hozzáfűzte: mivel az ország különböző pontjairól érkeztek az új város építői, dolgozói, ezért a populáció meglehetősen jó; egyfajta olvasztótégely a város, ennek köszönhető véleménye szerint, hogy 2000-ben a "Nemzet Sportvárosa" címmel jutalmazták Dunaújvárost.

A megnyitón Pintér Tamás polgármester kiemelte, az ilyen alkalmak arra hivatottak, hogy emlékezzünk múltunkra, és a hősökre, akik felépítették a várost. A polgármester Miskolczi Miklós: Az első évtized című könyvéből is idézett: „… itt, a messze ringó semmiben felépítenek egy háromemeletes házat, és utána egy várost, egy gyárat."
Vadkelet és izzó vas – együtt: a tárlat összeállításában Horváth Tamás, a Dunaújváros Mesél blog szerzője is jelentős szerepet vállalt. Ajánló beszédében a blogger kifejtette: valóságos vadkelet várta az ide érkezőket, ahol a fénylő arany helyett izzó vas csábította a "kalandorokat". Ahogy a korabeli dokumentumokból is kiderül, a lelkes építők mellett természetesen a rendszerrel egyet nem értők, a rebellisek, sőt, akár a büntetés- végrehajtási intézetekből frissen szabadultak is jöttek az akkori "Sztalinvárosba", ennek köszönhető az a sokszínűség, amely éppen hetven éve jellemzi városunkat.