Utcanévnapok II Babits Mihály utca
Utcanévnap sorozatunk folytatásában szeptember 29-én a Mihályokat ünnepeljük: Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Babits Mihály utca is ezt a nevet viseli. A magyar irodalom egyik legismertebb költőjének részletes életrajzát alább olvashatják. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja, idősebb Babits Mihály törvényszéki bíró volt, mivel munkahelye többször is változott, így Babits elemi és középiskolai tanulmányait Szekszárdon, Pesten és Pécsett végezte.
Egyetemi tanulmányait 1901-ben kezdte meg a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-francia szakon, ez utóbbi nyelvet később latinra cserélte, így magyar-latin szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt kötött barátságot hallgatótársaival, Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel.
1905-1916 között középiskolai tanárként dolgozott az ország különböző településein, Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten. 1904-től jelentek meg versei, az 1908-as nagyváradi Holnap antológiában – mely a modern magyar irodalom első reprezentatív kiadványa volt – öt költeménye szerepelt. 1908-ban a Nyugat munkatársa lett. Első kötete Levelek Iris koszorújából címmel 1909-ben jelent meg. 1916-tól vált egyértelművé verseiben a háborúellenesség, egyik legismertebb ilyen műve a Húsvét előtt. 1919 márciusában egyetemi tanárrá nevezték ki, de csak a tanácsköztársaság bukásáig maradt az.
1919-1920-ban rövid ideig tartó viszonya volt Ady Endre özvegyével, Boncza Bertával, majd 1921-ben feleségül vette vele egy lakásban élő titkára, Szabó Lőrinc menyasszonyát, Tanner Ilonát (írói neve Török Sophie). Gyermekük nem született, azonban1928-ban titokban örökbe fogadták sógornőjének gyermekét, Ildikót. 1924-ben Esztergomban vásároltak nyaralót, ahol sok időt töltöttek. Babits több műve is itt született, ő maga pedig a város kulturális életének meghatározó alakja lett. A ház ma Babits Mihály Emlékházként működik.
1929-től a Baumgarten Alapítvány irodalmi főkurátora valamint a Nyugat főszerkesztője lett. 1934-ben, egy rádióadás alkalmával figyeltek fel nehézlégzésére, az orvosi vizsgálat gégedaganatot állapított meg, melyet 1938-ban operáltak. Ez után már nem tudott beszélni, környezetével Beszélgetőfüzetein keresztül, írásban érintkezett. Betegágyán írta, és 1938 szeptemberében a Nyugat hasábjain jelent meg a Jónás könyve című elbeszélő költeménye, mely tulajdonképpen a bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz.
1940-ben Dante Isteni színjátékának fordításáért kitüntették az olasz San Remo díjjal, melyet személyesen vett át. Szintén 1940-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia tagjává.
1941. augusztus 4-én, Budapesten, a hegyvidéki Siesta Szanatóriumban hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Dunaújvárosban a Babits Mihály utca korábbi elnevezése Beloiannisz utca volt.