Utcanévnapok II Csokonai Mihály tér
Utcanévnap sorozatunk folytatásában szeptember 29-én a Mihályokat ünnepeljük: Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Csokonai Mihály tér is ezt a nevet viseli. A magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjének részletes életrajzát alább olvashatják. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Apja, Csokonai Vitéz József borbély és seborvos volt, anyja, Diószegi Sára, egy szűcsmester lánya. 1780-tól volt a debreceni Református Kollégium tanulója. Élete első verseit 1785-ben írta, iskolai gyakorlatként. 1786-ban meghalt édesapja, emiatt családja anyagi helyzete jelentősen megromlott.
1788-ban kezdte meg tanulmányait a kollégium főiskolai tagozatán. 1791-1792-ben írta meg a Békaegérharcot, mely eredetileg egy Homérosznak tulajdonított eposz, azonban hangnemét Csokonai tréfássá változtatta és a történetet a kor politikai viszonyaira alkalmazta. 1793-ban jelent meg első verse a Magyar Hírmondóban, ebben az időben már Kazinczy Ferenccel is levelezett. 1794-ben rábízták az egyik alsóbb osztály tanítását. Nem megfelelő viselkedése miatt – nem tartotta meg rendesen az óráit, nem vett részt az istentiszteleteken – még ez év decemberében megkezdődött pere a gimnázium ítélőszéke előtt, mely kisebb büntetéssel zárult. 1795 nyarán végleg kizárták a kollégiumból. 1795 decemberétől 1796 júliusáig Sárospatakon tanult jogot.
1796 novemberében-decemberében, Pozsonyban, az országgyűlés idején kiadta a Diétai Magyar Múzsa című verses újságot, ez azonban a saját költségén kiadott tizenegy szám után az érdektelenség miatt megszűnt.
1797 nyarán Komáromban megismerkedett Vajda Juliannával (a veresiből ismert Lillával), egy jómódú kereskedő lányával, akibe beleszeretett. Megpróbált állást találni magának, hogy feleségül vehesse, azonban a lányt szülei közben férjhez adták. Ezt követően néhány évig a Dunántúlon tartózkodott, ismerőseit látogatta. 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig a csurgói gimnáziumban volt helyettes tanár, majd hazatért Debrecenbe, édesanyjához. Innen kisebb kirándulásokat tett ismerőseinél, 1801-ben találkozott a fogságból szabadult Kazinczyval is. 1802-ben állást keresett, segédszerkesztő szeretett volna lenni a Magyar Hírmondónál Bécsben, ez azonban nem sikerült neki, ahogy a Széchényi Könyvtárba sem vették fel írnoknak.
1804 áprilisában Nagyváradon részt vett Rhédey Lajosné temetésén, ahol felolvasta a Halotti versek című költeményét. Az út alatt súlyos tüdőgyulladást kapott, melynek következtében meglévő tüdőbaja is súlyosabbá vált. 1805. január 28-án hunyt el szülővárosában, Debrecenben.