Utcanévnapok II Kandó Kálmán tér
Utcanévnap sorozatunk folytatásában október 13-án a Kálmánokat ünnepeljük: Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Kandó Kálmán tér is ezt a nevet viseli. A világhírű mérnök, a vasútvillamosítás úttörőjének élettörténetét alább olvashatják. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk. Tartsanak Velünk!
Kandó Kálmán 1869. július 8-án született Pesten, nemesi családban. Budapesten, a gyakorló főgimnáziumban érettségizett, majd 1892-ben a budapesti József Műegyetem szerzett gépészmérnöki diplomát. Egy év katonai szolgálat után Franciaországban, a Compagnie de Fives-Lille villamossági gyárban kezdett dolgozni, ahol olyan új eljárást dolgozott ki, amivel gazdaságosabb villanymotorokat gyárthattak.
Tehetségének híre eljutott Mechwart Andráshoz, a Ganz gyár vezérigazgatójához, aki hazahívta. A gyárban hamarosan megalkotta a háromfázisú indukciós motorok, a háromfázisú szinkrongenerátorok és transzformátorok első hazai típusait. 1895-ben az elektromos osztály vezetője, két évvel később a Ganz gyár igazgatóhelyettese lett. Hamar felfedezte, hogy az indukciós motorok a vasúti vontatásban is alkalmazhatók. Javaslatára a gyár mellett 1896-ban megépült egy 800 méter hosszú, 1 méteres nyomtávú próbapálya. Az első háromfázisú kisvonatot a Genfi-tó partján helyezték üzembe.
1898-ban a Ganz gyár elvállalta az olaszországi Valtellina vasútvonal villamosítását. Kandó a gépészeti és villamos tervezést valamint a gyártást is vezette. A vasúthoz a Ganz gyárban gyártották a rendszer szinte összes lényeges elemét, így a motorkocsikat és a mozdonyokat is. Az 1902-ben átadott vasútvonal volt a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal villamosított vasútvonala.
1907-ben az olasz kormány célul tűzte ki az ország vasútvonalainak villamosítását a „Sistema Italiana”-nak nevezett Ganz-Kandó rendszerrel. A mozdonyok gyártásához létesített gyár vezetésével és a mozdonyok megtervezésével Kandót bízták meg, aki családjával Olaszországba költözött. Az I. világháború kitörése után hazatértek, 1915-1917 között katonaként szolgált, de nem a fronton, először a Várépítési Parancsnokságon, majd a bécsi hadügyminisztériumban. 1917-ben a MÁV és a Ganz gyár kérésére leszerelték. Ezután ismét a Ganz gyárban dolgozott előbb műszaki- majd vezérigazgatóként. 1922-ben saját kérésére felmentették a vezetői teendők alól, ez után a Ganz-féle villamossági Rt. műszaki tanácsadójaként dolgozott tovább, az új villamosmozdonyok tervezési munkáit irányította. Az első fázisváltós próbamozdony 1923-ban készült el, első próbaútja a Budapest-Dunakeszi vasútvonalon volt. A kezdeti hiányosságok kijavítása után 1928-ban készült el az újabb fázisváltós villamos mozdony. A próbaüzemek sikereit látva 1928 novemberében a kereskedelmi miniszter a MÁV vezetőivel egyetértésben úgy döntött, hogy a Budapest-Hegyeshalom vasútvonalat Kandó rendszerével villamosítják. Ehhez még megtervezte a személy- és teherszállításra alkalmas mozdonyokat, 1932-es üzembe helyezésüket azonban már nem érte meg, 1931. január 13-án váratlanul elhunyt. Január 16-án helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.
Kandó Kálmán élete során számos találmányát szabadalmaztatta, többségüket nem csak Magyarországon, hanem több európai országban, az USA-ban és Japánban is. Több jelentős elismerésben is részesült, a Magyar Tudományos Akadémia 1921-ben Wahrmann-díjjal tüntette ki, 1922-ben a József Műegyetem a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Az Akadémia 1927-ben választotta levelező tagjává, 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.