Utcanévnapok II Thököly Imre utca
Utcanévnap sorozatunk folytatódik, november 5-én az Imréket ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Thököly Imre utca is ezt a nevet viseli. A "bujdosó kurucok legendás vezére" igencsak kalandos életutat járt be, az alábbi összeállításban ezt részletesen olvashatják. Sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk, tartsanak Velünk!
Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született Késmárkon. Családjának nemesi rangja meglehetősen új keletű volt, dédapja még állatkereskedőként szerzett tekintélyes vagyont. Két éves korában elvesztette édesanyját, apját, Thököly Istvánt pedig 13 évesen, 1670-ben, miután I. Lipót felségsértési pert indított ellene, és ostrom alá vette Árva várát, bár apja nem az ostrom következtében, hanem természetes halállal halt meg. A fiút jóakarói kimenekítették, előbb Likava majd Huszt várába, végül Erdélybe került. A történtek következtében a Habsburgokat már ifjúkorában meggyűlölte. Tanulmányait az eperjesi evangélikus valamint a nagyenyedi református kollégiumban végezte.
20 éves korában Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyével csatlakozott a Wesselényi Pál vezette bujdosókhoz. 1678 márciusában bekerült a fővezérek közé, az év nyarán vezetett hadjáratával pedig komoly hírnevet szerzett. Katonai sikerei hatására Apafi őt nevezte ki főparancsnoknak. 1679. november 3-án Újfalunál nagy győzelmet aratott a császári csapatok felett, melynek szerepe volt abban, hogy 1680 januárjában a bujdosók szoboszlai gyűlésén fővezérré kiáltották ki.
1681-ben a kurucokat meghívták a soproni országgyűlésre, nem sokkal később pedig Ibrahim budai pasa ajánlotta fel neki segítségét Lipót császár ellen. 1682-ben a kurucok török segítséggel hadjáratot indítottak, melynek során elfoglalták a Felvidék nagy részét, ezzel Thököly egy negyedik részt szakított ki Magyarországból, ahol hűbéres fejedelemként uralkodott. 1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, mellyel megszerezte a Rákóczi vagyont. A Kara Musztafa vezette török seregek 1683 szeptemberében a kahlenbergi csatában súlyos vereséget szenvedtek a német birodalmi és lengyel csapatoktól, mely Thököly sorsára is jelentős hatással volt. A továbbiakban a törökökhöz már nem akarta kötni magát, Lipót császár viszont nem akart vele tárgyalni. 1685 októberében Nagyváradon a nagyvezír fogságába került, ahonnan ugyan fél évvel később szabadon távozhatott, katonája azonban alig maradt, még a Munkács várát védő Zrínyi Ilonának sem tudott segítségére lenni.
1690-ben, Apafi Mihály fejedelem halála után II. Szulejmán szultán megbízásából betört Erdélybe, győzelmet aratott a császári sereg ellen és fejedelemmé választtatta magát, ez azonban nem volt tartós, Bádeni Lajos seregeivel hamar kiszorította Thökölyt Havasalföldre és a Felső-Magyarországra vezető utat is elvágta előle. Erdélyi vállalkozásának egyetlen pozitívuma az volt, hogy egy elfogott császári tábornokért cserében 1692-ben sikerült Bécsből kiváltania Zrínyi Ilonát. Ezt követően kurucaival a szultán szolgálatában harcolt, majd az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében utolsó éveit a kis-ázsiai tengerparton élte. 1705. szeptember 13-án Izmitben hunyt el. 1906-ban hamvait hazaszállították és szülővárosának, Késmárknak az új evangélikus templomában temették újra.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.