Nehéz a városi fák élete

• „Aztán beköszöntött a rendszerváltás. Hozta magával a telefont (már nem hallgatták le, már lehetett mindenkinek) és hozta magával a vízelvezetést, egy picit mindegyik lecsippentett a zöldsávból, lett rá szabály, jog, mert így volt olcsó, a növényzet nem tiltakozott.

• Eltelt még 10 év, megjelentek a levegőben és a járdaburkolat alatt a kábel tv vezetékei (csonkolni kezdték miatta a fák koronáit, sőt a gyökereit is) a magas fénypontú világítótestek fénycsóváit meg zavarni kezdte a fák lombja, ezért hoztak rá szabályt, hogy a lombkoronát el kell távolítani a fény útjából, az úttestet be kell rendesen világítani. Lett rá szabály. Jog. Így volt olcsó, a növényzet nem tiltakozott.

• 2010-ben már a térfigyelő kamerák látószögeinek nem felelt meg a fa koronája, nosza, csonkolták hát tovább.

• Közben sokkal több lett a jármű is az utakon, parkolni kellett. Beindult a szélessávú internet, újabb kábelek a járda alatt, a légkábelekből helyenként földkábelek lettek még közelebb a fákhoz, azok gyökereiből. Honnan vegyünk el helyet a parkolónak? A zöldsávból, jött az ötlet. Na de ahhoz fel kell stuccolni a fát, hogy a teherautó is elférjen. Ahhoz szegélyt kell építeni. Ahhoz meg vágni kell a támasztógyökerekből. Elindultak az űrszelvény gallyazások, lett rá szabály. Jog. Így volt olcsó, a növényzet nem tiltakozott.

• 2020 van. A növényzet negyven évnyi megfontolt hallgatás után tiltakozni kezdett. Kidőléssel. Gyengültségi kórokozókkal. Mindazért, amit az elmúlt 30-40 évben műveltek vele a közmű és a közúti szabályok. Azaz mi. Nem lesz olcsó.

• Most a növényzet jogot követel magának. Mert abba a szomorú kis lukba, amivé a zöldsávot négy évtized alatt leharcoltuk útügyi szabályokkal és vezetékjogokkal, már nincs esélye megnőni annak, ami a „tiltakozó fáink” helyére kerül. Mert az már nem fának való hely. Minőségi fahelyekre lenne szükségünk. Közműmentes zöldsávra. Azért kéne a jog, hogy lassan újra azzá tegyük. Különben nem lesz majd itt jó élni. És az se lesz olcsó.”

Dunaújvárosban ennek legjobb példája, ami a Vasmű úti fákkal történt**. A ’80-as években a tápanyaghiánnyal küzdő fák köré betontámfalat építettek, amit aztán nemrég a Vasmű út felújításakor elbontottak, elvágva a fák másodlagos gyökérzetét. A felújítás során a fákkal egyáltalán nem törődtek, szakértői vizsgálatuk nem történt meg, a közműveket nem helyezték át, hogy a fáknak jobb legyen, a felesleges betonelemeket és használaton kívüli vezetékeket sem távolították el. Miután egy vihar után több fával is gond volt, szakértői vélemény készült, amiből kiderült: a fák betegek, hiába néztek ki egészségesnek, gyökereik elhaltak, közvetlen életveszélyt jelentettek az ott közlekedőkre.

A kivágott fák pótlása pedig nem könnyű, mert a jog már a közművek mellett van, ennek ellenére az eltávolított fák közel felét már sikerült pótolni. Ezt gondos előkészület előzte meg, talajcsere történt, törmelékeltávolítás történt, és olyan fatípust választottak, ami jól tűri az itteni környezetet, gyökerei lefelé, és nem oldalra terebélyesednek, így jobban megférnek a közművek mellett.

A munka pedig nem áll meg, tovább küzdünk a szolgáltatókkal, hogy a lehető legtöbb helyre fa kerülhessen. Ahol ez semmiképpen nem lehetséges az a terület is zöld lesz: bokrok, virágok kerülnek oda.

/Az ábrák Szaller Vilmos (Főkert) előadásának szemléltető ábrái. Az előadás elhangzott a Hungarogreen konferencián Szigetszentmiklóson 2020. szeptember 8-án/