Utcanévnapok II Bercsényi Miklós utca
Utcanévnapok sorozatunk mai szereplői a Miklósok, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Bercsényi Miklós utca is ezt a nevet viseli. Bercsényi Miklós a Rákóczi-szabadságharc alatt az egyik legjelentősebb hadvezér és politikus volt. Igencsak gazdag életútját alább olvashatják. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Bercsényi Miklós 1665-ben született a Trencsén vármegyei Temetvényben, földbitrokos családban. A nagyszombati egyetemen tanult, ezt azonban a török elleni felszabadító háború kezdetén otthagyta és Eszterházy Pál nádor mellett katonáskodni kezdett. 1685-ben Vágsellye kapitánya lett. 1686-ban, Buda visszafoglalása után ezredesi rangra emelték és kinevezték Szeged vára főkapitányává. 1687-ben I. Lipótnak köszönhetően grófi címet kapott és aranysarkantyús vitézzé ütötték.
1691-ben Ung vármegye főispánja, királyi tanácsos és bányavidéki vicegenerális volt, később felső-magyarországi hadbiztosnak is kinevezték. Mindezek ellenére fokozatosan szembefordult I. Lipót abszolutizmusával illetve önkényével. 1696-ban ismerkedett meg II. Rákóczi Ferenccel, akivel megosztotta Habsburg-ellenes terveit. Bár nézetei megváltoztak, 1697-ben még segített leverni Tokaji Ferenc kuruc hadnagy hegyaljai felkelését. A századfordulón Bercsényiék ténylegesen is szervezkedni kezdtek a Habsburgok ellen, ehhez megpróbálták XIV. Lajos francia király pártfogását is megszerezni, a Párizsba küldött levelek azonban I. Lipót kezébe kerültek. Rákóczit elfogták, Bercsényi pedig Lengyelországba menekült. 1701 novemberében, sikeres szökése után Rákóczi is csatlakozott hozzá és innen próbálták előkészíteni a felkelést, melyhez ismét XIV. Lajos, illetve XII. Károly svéd király támogatását próbálták megnyerni.
Bercsényi 1703 tavaszán, miután megindult a Tiszaháton a felkelés, jelentős lengyel segítséggel tért vissza az országba. A szabadságharc alatt az egyik legjelentősebb hadvezér és politikus volt. 1703-ban sikeres felvidéki hadjáratot vezetett, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen jelentős szerepe volt a konföderáció, lényegében a kuruc állam megszervezésében. Mint első szenátornak fontos szerepe volt az 1707-es ónodi országgyűlésen trónfosztási határozatában is. Rákóczi legfőbb bizalmasaként ő irányította a különböző diplomáciai tárgyalásokat, akár a Habsburgokról, akár svéd, francia, orosz kapcsolatokról volt szó. Megpróbálta Rákóczit lengyel királlyá is választatni, azonban nem járt sikerrel.
1710-ben elhagyta az országot, hogy megszerezze Nagy Péter orosz cár támogatását, de a szabadságharc 1711-es bukása miatt már nem tudott visszatérni. Elutasította a szatmári békében felajánlott amnesztiát, 1716-ig Lengyelországban élt. Ezt követően III. Ahmed szultán szolgálatába állt, aki ekkor üzent hadat a Habsburgoknak. Bercsényi a háború során egy húszezres sereg élén Orsovánál be is tört Magyarország területére. A hadjárat kudarccal végződött III. Ahmed számára. Bécs a béketárgyalások során kérte Bercsényi kiadatását is, a szultán ezt megtagadta, azonban a Habsburg-török háborút lezáró, 1718. július 21-én megkötött pozsareváci béke értelmében az oszmánoknál élő magyar bujdosók mozgástere jelentősen leszűkült. Bercsényit Rákóczival együtt Rodostóba internálták, itt hunyt el 1725. november 6-án. Hamvait 1906-ban, Rákóczi hamvaival együtt hazaszállították és október 29-án a Kassai Szent Erzsébet Székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.