Utcanévnapok II Rosti Pál sor
Utcanévnapok sorozatunkban január 25-én a Pálokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Rosti Pál sor is ezt a nevet viseli. A híres földrajztudós igencsak gazdag életútját olvasva egyebek mellett azt is megtudhatjuk, hogy tagja volt például Dunapentele képviselő testületének, és alapítója a Dunapentelei Kaszinó Társaságnak. De az összeállításból Pálhalma nevének eredete is kiderül. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Barkóczi Rosty Pál István Ferenc de Paula 1830. november 29-én született Pesten. Apja, Rosty Albert Békés vármegye főjegyzője, majd alispánja, anyja, ehrenberghi Eckstein Anna volt. Már gyermekkorában megismerkedett a tudományokkal, házitanítója az a bölcseleti doktorátussal rendelkező matematikus, Vállas Antal volt, aki hazánkban az első dagerrotípiákat készítette.
Minisztériumi hivatalnokként dolgozott, mikor 1848-ban kitört a forradalom. A fiatal Rostit lelkesítette a szabadságharc, a Károlyi-huszárezredben végig is harcolta. A világosi fegyverletétel után sógorai, Trefort Ágoston és Eötvös József segítségével – akik ekkor már Münchenben tartózkodtak – Németországba emigrált. A müncheni egyetemen természettudományokat, elsősorban kémiát tanult. Ezekben az években a földrajz és a néprajz tudományában is jártasságot szerzett. Weimarban megismerkedett Liszt Ferenccel, akivel életre szóló barátságot kötött. Az ő ajánlólevelével utazott Párizsba, ahol megtanult fényképezni. Liszttel később is kapcsolatban maradt, ő lett magyarországi turnéinak szervezője.
1856. augusztus 4-én hajóra szállt és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Úgy tervezete, hogy Alexander von Humboldt német természettudós ötven évvel korábbi útvonalát fogja bejárni. A fényképezést azért tartotta fontosnak, mert nem csak leírni akarta úti élményeit, tapasztalatait, hanem képeken is megörökíteni. Pedig ez nem volt könnyű, hiszen a felszerelés mintegy 25 kilogramm volt, és a fényképek előhívása sem volt egyszerű. Néprajzi megfigyelésein túl, mint földrajztudós egy mexikói, Puente de Dios községnél található barlang kutatásában is részt vett. Közép- és Dél-Amerikában tett útja nagyon jelentős, fényképei az elsők között vannak, amelyeket az általa bejárt helyekről készítettek. 1858. augusztus 8-án érkezett vissza Európába. Párizsban fotónegatívjaiból pozitívokat készíttetett és öt albumba köttette azokat. Albumjainak első képe Kubában készült, címe „Havanna, a Tacon színházról nézve” az utolsó pedig egy azték napkő, melyet Rosti naptárként jegyez, a kép címe „Aztec naptár a mexicói székesegyházba falazva.”
Magyarország felé tartva Berlinben 1858. november 1-jén felkereste Humboldtot és egy példányt albumjaiból neki ajándékozott, melyet az idős tudós elérzékenyülve fogadott. 1859. február 26-án érkezett haza. Az albumok egy példányát a Nemzeti Casinóban megtekinthette a nagyközönség, majd ezt a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A további három példányt három lánytestvére kapta. Ma Anna nővérének adott albumja a legteljesebb, ez jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.
Az út során szerezett élményeit, tapasztalatait „Úti emlékezetek Amerikából” címmel jelentette meg. A tudományos igényű feldolgozás miatt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Székfoglaló előadását 1862. december 22-én tartotta Amerika őslakosairól címmel.
1860-tól felváltva élt Pesten és Pentelén. 1861-ben alapító tagja volt a Budapesti Hajós Egyletnek, amelynek április 20-án megtartott alakuló közgyűlésén „tollvivő-pénztárnokká” választották. 1862-ben Ellida nevű kétevezős csónakjával Birly Istvánnal Rotterdamtól Pestig egy csónaktúrát teljesítettek, amely korábban még senkinek sem sikerült. 1864-ben Pakson megalapította a Tolna Megyei Hajósegyletet is, ez azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Ellida nevű csónakja nem csak a Birly Istvánnal megtett hosszú útról volt híres. 1863-ban Richard Wagner – aki ekkor tartózkodott először Pesten – a próbák után szívesen sétált vagy csónakázott a Dunán. Egy viharos napon Ellidával szállították vissza a Margitszigetről. A csónakot Rostitól unokaöccse, Eötvös Loránd örökölte.
Tagja volt Dunapentele képviselő testületének, 1870-ben egyik alapítója volt a Dunapentelei Kaszinó Társaságnak. 1872-től Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja.
Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, ekkor végleg pentelei birtokára költözött, mely gazdag rózsagyűjteményéről volt nevezetes.
Rosti Pál kapcsán érdemes megemlíteni a Dunaújváros részét képező Pálhalma nevének eredetét. Mikor birtokának egy domboldali részét el kellett hordani, hogy ott sík felületet kapjanak, Rosti úgy döntött, hogy ezt saját maga fogja megtenni. Talicskánként elhordta a földet és felhalmozta a birtok másik részén. A halmot Mária-hegynek keresztelte el, az ott lakók viszont, tisztelegve Rosti előtt, Pálhalmának nevezték.
Pentelei birtokán érte a halál 1874. december 7-én. Kívánsága szerint a pentelei római katolikus temetőben (ma Kistemető) helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található.