Utcanévnapok II Semmelweis Ignác utca

Semmelweis Ignác Fülöp 1819. július 1-jén született Budán, a Tabánban, az Apród utca 1-3 szám alatt. Apja, Semmelweis József fűszerkereskedő, anyja Müller Terézia volt. 1829-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait, melyeket a székesfehérvári ciszterci Szent István Gimnáziumban és a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végzett el. 1835-ben beiratkozott a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára, majd 1837-ben a Bécsi Egyetem jogi karán kezdett el tanulni, azonban még ebben az évben átiratkozott az orvosi fakultásra. 1838-1840 között a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karára járt, majd 1840-ben visszatért a Bécsi Egyetemre. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját a „Tractatus de Vita Plantarum” című botanikai doktori értekezésével. Ugyanebben az évben megszerezte a szülészmesteri oklevelet, 1845-ben pedig sebészdoktorrá avatták.

1846-ban tanársegédi állást kapott Johann Klein professzor szülészeti klinikáján, az Allgemeines Krankenhausban. Néhány hónap után azonban elvesztette állását, mert Breit orvostanár, akinek a helyére felvették, visszatért a klinikára. Ekkor úgy tervezte, hogy Dublinba távozik, azonban 1847. március 20-án ismét állást kapott a klinikán, mert Breit a Tübingeni Szülészeti Klinika vezetője lett. Ezen év március elején elhunyt barátja, Jakob Kolletschka, aki a kórbonctan tanára volt. Miután átnézte barátja boncolási jegyzőkönyvét, rájött, hogy halálát az a betegség okozta, amelyet addig gyermekágyi lázként ismertek, azaz a vérmérgezés. Ez alapján rájött, hogy a gyermekágyi lázat maguk az orvosok idézik elő az által, hogy boncolás után kézmosás nélkül vizsgálják a várandós asszonyokat. Felismerését alátámasztotta az is, hogy az egyetem másik klinikáján, ahol csak bábák és bábanövendékek dolgoztak, akik nem végeztek boncolást, sokkal alacsonyabb volt a nők halandósága. Több szerrel is kísérletezett, míg végül a klórmeszet találta alkalmasnak egy fertőtlenítő oldat elkészítéséhez. Májusban az orvosoknak, orvostanhallgatóknak, szülésznőknek kötelezővé tette az osztályra történő belépés előtt a klórmeszes kézmosást, majd októberben ezt elrendelte az egyes betegek közötti vizsgálat során is. Az intézkedés nagyon népszerűtlen volt és orvostársai jórésze sem hitt ennek hatásosságában. Annak ellenére sem, hogy az intézkedésnek köszönhetően a gyermekágyi lázban elhunyt nők aránya az orvosok klinikáján alacsonyabb lett, mint a bábákén.

1849. március 20-án lejárt tanársegédi megbízatása, amelyet nem hosszabbítottak meg. 1850 októberében visszatért Pestre. 1851-től fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként vezette a közkórházként működő pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát. 1855-ben a pesti egyetem elméleti és gyakorlati szülészet tanárává nevezték ki, de továbbra is dolgozott a kórházban is. Munkásságának köszönhetően itt a gyermekágyi lázban elhunytak arányát 0,85 %-ra szorította le. 1857-ben tanárnak hívták a Zürichi Egyetemre, ő azonban ezt visszautasította.

1857-ben feleségül vette az akkor 18 éves Weidenhofer Máriát. Házasságukból öt gyermek született, azonban csak három érte meg a felnőtt kort.

Felfedezését és az ezzel elért eredményeit csak 1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos unszolására jelentette meg A gyermekágyi láz kóroktana címmel az Orvosi Hetilapban. 1860-ban jelent meg a témában írt német nyelvű könyve. 1861-ben és 1862-ben nyílt levelet írt kollégáinak, azonban a szakma nagy része nézeteit továbbra is elutasította, nem ismerte el felfedezésének jelentőségét.

Már évekkel halála előtt az elemzavar jelei mutatkoztak magatartásában, melyek 1865 júliusára annyira súlyosra fordultak, hogy a döblingi elmegyógyintézetbe szállították. Itt hunyt el 1865. augusztus 13-án. Halálát a jobb kezén kialakult, lassú lefolyású csontvelőgyulladásból keletkezett vérmérgezés okozta, vagyis abban a betegségben hunyt el, aminek a kórlényegét felfedezte.

Először a schmelczi temetőben temették el. Felesége 1891-ben hamvait hazahozatta és a kerepesi temetőben temettette el, ahol 1894-ben kapott díszes sírhelyet. Innen 1965-ben helyezték új sírba, szülőháza udvarának falába, ahol ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum működik.

Városunkban a szülőotthon előtti, a Dózsa György út és a Balogh Ádám utca közötti, addig névtelen utcát 1958 szeptemberében nevezték el Semmelweis Ignácról.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.