Utcanévnapok II Martinovics Ignác utca

Martinovics Ignác 1755. július 20-án született Pesten. Felmenői délszláv eredetűek voltak, akik a 18. század elején települtek Magyarországra. Miután a pesti piaristáknál elvégezte a gimnázium alsó osztályait, belépett a ferences rendbe. 1773. április 24-én tett fogadalmat, 1778-ban áldozópappá szentelték. A rend a pesti egyetemre küldte tanulni, itt elsősorban a természettudományok iránt érdeklődött. 1779-ben Budán, a ferencesek vízivárosi kolostorában a bölcselet és mennyiségtan tanára lett. 1780-ban Bródba helyezték át, innen a rend engedélye nélkül távozott és a bukovinai Csernovciban tábori lelkész lett. Itt ismerkedett meg a lengyel Potocki herceggel, akivel beutazta Európát, végül vele ment Lembergbe, ahol először magántanár volt, majd az akadémia helyettes természettan tanára lett. 1784-ben az akadémia egyetemmé alakult, melynek kezdetben rendes tanára, majd dékánja lett. Ezt követően Európa számos egyeteméről (München, Stockholm, Szentpétervár stb.) kapott elismerést, azonban hiába pályázott, a bécsi, és a pesti egyetem fizika tanszékén sem kapott állást.

1791-ben bemutatták Gotthardi Ferencnek, aki II. Lipót titkosrendőrségének vezetője volt. Gotthardi besúgóként alkalmazta Martinovicsot, titkos társaságokról, az illuminátusokról és a szabadkőművesekről küldött jelentéseket. Bár munkáját még császári tanácsosi címmel is jutalmazták, ő ennél többre, udvari címre vágyott. Pesten elterjesztette, hogy Lipót vegyészévé nevezte ki. Az udvar felé ezt azzal indokolta, hogy szükséges egy fedőállás ahhoz, hogy megfigyeltjei ne fogjanak gyanút. II. Lipót végül hitelesítette a kinevezését és besúgói munkája mellett valóban segédkeznie is kellett az uralkodó kémiai kísérleteinél.

II. Lipót 1792-ben bekövetkezett halála után fia, Ferenc került a trónra. Kezdetben ő is támogatta Martinovicsot, szászvári címzetes apáttá nevezte ki, azonban tanácsadója, Colloredo gróf hatására megvonta tőle bizalmát. Martinovics ezután az udvar ellen fordult. 1792 után álnéven jelentetett meg cikkeket a magyar és francia sajtóban, melyekben Ferenc politikáját illetve a cenzúrát bírálta.

1794-ben a francia jakobinusok megkeresték, hogy alapítson titkos társaságot Magyarországon is. Martinovics főigazgatóként végül nem egy, hanem két szervezet munkáját irányította. Egyik a Sigray Jakab által vezetett Reformátorok Társasága volt, akik a nemesi köztársaság kikiáltást és a jobbágyi rétegek részleges felemelését szerették volna elérni. A másik a Szabadság és Egyenlőség Társasága ˗ vezetői: Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, Laczkovics János -, akik diktatórikus rendszert szerettek volna kialakítani a francia forradalom mintájára. Martinovics 1794-es, Az ember és a polgár című kátéjában sürgette a gyökeres társadalmi átalakítást, a nemesség eltörlése után pedig Magyarországból egy föderális köztársaságot szeretett volna létrehozni. A tagok toborzása 1794 áprilisában kezdődött meg. A terv az volt, hogy ha létszámuk eléri a 250.000 főt, akkor megkezdik a fennálló társadalmi rend felforgatását. A tagok száma azonban nem gyarapodott gyorsan, három hónappal később is csupán csak 75-en voltak.

Szervezkedésük híre egy magántanító révén eljutott Franz Anton von Saurau grófhoz, aki a király egyik legfontosabb tanácsadója volt. Mikor Martinovics megtudta, hogy feljelentették őket, Bécsbe utazott és feladta mindkét társaságot, az összes taggal együtt. Ő július 23-án több társával együtt Bécsben került fogságba, több vezetőt Budán fogtak el, augusztus 16-án. A jakobinusok perét Bécsben kezdték tárgyalni, majd ez a vármegyék kérésére Budán folytatódott a hétszemélyes táblán, mely tulajdonképpen a legfőbb bíróság volt. Itt decemberben kezdődött meg - az igazából nem túl jelentős - szervezkedés kivizsgálása. A vizsgálat 1795. április 20-án fejeződött be, melynek következtében Martinovicsot fő- és jószágvesztésre ítélték. Az ítéletet az akkori Generális réten, a mai Vérmezőn, 1795. május 20-án hajtották végre rajta, miután a két jakobinus társaság vezetőinek, Sigray Jakabnak, Hajnóczy Józsefnek, Szentmarjay Ferencnek és Laczkovics Jánosnak a kivégzését végignézte.

Martinovics alakja meglehetősen ellentmondásos volt, azonban ez az idők folyamán elhalványult, 1848. forradalmárjai pedig példaképként tekintettek rá és a szervezkedésre.

Dunaújvárosban 1965 márciusától viseli utca Martinovics Ignác nevét.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.