Utcanévnapok II Gárdonyi Géza utca

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született Agárdpusztán Ziegler Géza néven. Apja Ziegler Sándor Mihály, anyja Nagy Terézia volt. Pályafutása során több írói álnevet is használt, a Gárdonyi, melyet anyakönyvezésének helye után választott, először 1881-ben fordult elő.

Fia születésekor Ziegler uradalmi gépészként dolgozott a Nádasdy uradalomban, azonban nehéz természete miatt csak rövid ideig maradt meg egy-egy munkáltatónál, így a család gyakran költözött egyik településről a másikra. 1878-ban érettségizett a budapesti Calvin téri református gimnáziumban, majd beiratkozott az Egri Érseki Tanítóképzőbe. 1881-ben, hogy teljesítse egy éves tanítói gyakorlatát, Karádon vállalt segédtanítói állást. 1882-ben megkapta népiskolai tanítói oklevelét, szeptember 5-én a Veszprém megyei Devecseren lett segédtanító, itt írta meg a helyi kántor bíztatására a „Fel nagy örömre” című karácsonyi éneket.

1884. január 20. és június 29. között Vas megyében Sárváron volt osztálytanító. Ebben az időszakban már írással is foglakozott, elbeszéléseit, verseit vidéki és fővárosi lapok is közölték. 1884 szeptemberében Dabronyban kántortanító lett. Ez anyagi körülményein is javított, az addig sokat nélkülöző Gárdonyi itt szolgálati lakást is kapott, így maga mellé vette édesanyját és Árpád nevű öccsét. 1885 februárjában a pécsi Dunántúl című lap külsős munkatársa lett. 1885. október 15-én lemondott tanítói állásáról, október 28-án feleségül vette a tizenhat éves Csányi Máriát, akivel Győrbe költöztek. Bár eddig is publikált, itt indult el igazából újságírói karrierje. 1886-ban Budapestre költöztek, ahol a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1887-ben visszatértek Győrbe, majd 1888-ban Szegeden telepedtek le. Itt ismerkedett meg Dankó Pista cigányprímással, akinek többször is írt nótaszöveget.

1891-ben rövid ideig Aradon volt újságíró, innen ismét Budapestre költözött, ahol a Magyar Hírlap munkatársa lett, de több helyen is jelentek meg írásai, többek között a Pesti Hírlapban, valamint meséi, gyerekeknek szóló történetei Az Én Újságomban. 1892-ben különváltak feleségével, aki négy gyermekükkel Győrbe költözött, de hivatalosan csak 1907-ben váltak el. Újságírói munkája mellett 1894. május 18-tól a Feszty Árpád-féle körképvállalt titkáraként a körképet népszerűsítő írásokat tett közzé. Ebben az időben már egyre rosszabbul érezte magát Budapesten, több terve is volt arra, hogy innen hová menjen, még az is felmerült benne, hogy Amerikába, ahol vagy hegedűművész szeretett volna lenni, vagy saját fejlesztésű vízibiciklijével kívánt meggazdagodni. Végül Egerben vásárolt házat, ahová 1897. június 22-én költözött édesanyjával és két idősebbik fiával.

Az egri korszak volt a legtermékenyebb az író életében. Itt születtek legismertebb művei, az Egri csillagok, a Láthatatlan ember, az Isten rabjai és az Ida regénye is. Kortársai „egri remetének”, „láthatatlan embernek” hívták, melynek az adott alapot, hogy elsötétített szobában, magányosan dolgozott. De remete egyáltalán nem volt, rendszeresen utazott Budapestre, ahol szobát is tartott fenn magának. Állandó külső munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, de emellett több napi-, heti- és élclapban is jelentek meg írásai. Gyakran utazott bel- és külföldön egyaránt. 1899-ben Konstantinápolyban az Egri csillagok, 1900-ban Franciaországban, a catalaunumi csatatéren a Láthatatlan ember című regényéhez gyűjtött anyagot. De járt Olaszországban, Bajorországban és Erdélyben is. Háza körül botanikus kertet alakított ki, rendszeresen gyűjtötte és vizsgálta a környék ízeltlábú faunáját. 1898-ban felfedezett egy hatszemű bikapókfajt is, mely az egri pincékben volt honos. Mindezek mellett szívesen hegedült, festett és fényképezett is.

Gárdonyi folyamatosan betegeskedő ember volt, melyet tetézett súlyos hipochondriája is. Az 1910-es évek végén – 1920-as évek elején egészségi állapota jelentősen megromlott, bár halálos betegséget még közvetlenül elhunyta előtt sem állapítottak meg nála, fia szerint akarta magának a halált. 1922. október 14-e után már nem kelt ki az ágyból, október 30-án hunyt el egri házában. Bár az volt a kívánsága, hogy csak szűk családi körben, a kertjében temessék el, a város vezetői ezt nem tartották méltónak az íróhoz. November 1-jén egy bronzkoporsóban az egri líceumban ravatalozták fel és a város mind a huszonhárom templomában egyszerre kongatták meg a lélekharangot. Az egri vár Bebek bástyáján kialakított díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra, fejfáján a végakarata szerint a „Csak a teste” felirat olvasható.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.