Utcanévnapok II Esze Tamás utca

Esze Tamás 1666 körül született Tarpán. Édesapja Esze Tamás, jómódú gazda, édesanyja Márton Anna jobbágy lány volt. Feleségét Bíró Annának hívták.

A török uralom megszűnte után a Habsburgok az egész ország területén, így Esze Tamás szülőföldjének tágabb térségében is érvényesíteni akarták központosító törekvéseiket. A területen bujdosó jobbágyok, elszegényedett kisnemesek, egykori végvári katonák szervezkedni kezdtek a bécsi udvar ellen, 1696-ban Esze Tamás is csatlakozott hozzájuk. A bujdosók 1697-ben kirobbantották a hegyaljai felkelést, melynek szervezésében még Esze is részt vett, azonban annak megkezdése előtt Károlyi Sándor szatmári főispán fogságába került. Szabadulása után, 1698-1701 között sókereskedelemmel foglalkozott, ekkor azonban a kormányzat monopolizálta a sókereskedelmet, ezért elkobozták lovait és szekereit. Ezek után Esze feleségét Debrecenbe menekítette egy távoli rokonához, ő pedig beállt a bujdosók közé. Ismét felkelést tervezett, ezt a spanyol örökösödési háború miatt elrendelt toborzással próbálta leplezni.

1702-ben csatlakozott az egyik gyalogezredhez, azonban mikor a csapatot elindították, embereivel együtt a beregi hegyekbe szökött. Itt sikerült meggyőznie társait, hogy ne Thökölyvel vegyék fel a kapcsolatot – ahogy ez a hegyaljai felkelés esetében történt –, hanem Rákóczival. Két követséget küldtek Lengyelországba, hogy felkeressék Rákóczit és Bercsényi Miklóst. A harmadik követséget, 1703-ban Esze személyesen vezette hozzájuk Brezán (Brezna) várába. Rákóczi itt kinevezte a szerveződő kuruc sereg első ezredesévé, kezébe adta a hadba hívó breznai kiáltványt valamint a felkelés zászlóit. Ezeket május 21-22-én három tiszaháti mezővárosban, Váriban, Tarpán és Beregszászon bontották ki a felkelők. Ezzel kirobbant a tiszaháti felkelés és megkezdődött a Habsburg uralom elleni szabadságharc.

Esze Tamás részt vett a Rákóczi-szabadságharc első hadműveletében, a tiszántúli hadjáratban, később harcolt a Felvidéken és Erdélyben is. Rákóczi nagy becsben tartotta ezredesét, 1703-ban felszabadította a jobbágysorból, 1707. április 18-án brigadérossá léptette elő, 1708. március 24-én pedig nemesi rangot adományozott neki

1708. május 27-én a pünkösdi istentiszelet után máig tisztázatlan okból verekedés tört ki a nyitrai kuruc táborban Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között. Esze megpróbálta megnyugtatni, szétválasztani a verekedőket, de ez nem sikerült. Az összetűzés végül annyira elfajult, hogy csak kartácstűzzel sikerült véget vetni a viaskodásnak. Esze Tamás a dulakodás során életét vesztette, valószínűleg nem az ágyúlövés miatt, hanem agyonverték. Rákóczit megrendítette Esze Tamás halála. Talpasait saját válogatott ezredeiben helyezte el, szülővárosának, Tarpának hajdúvárosi kiváltságot adott, öccsét, Jánost pedig később kapitánnyá nevezte ki.