Utcanévnapok II Kodály Zoltán utca
Utcanévnapok sorozatunkban március 8-án a Zoltánokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban az Kodály Zoltán utca is ezt a nevet viseli. A neves zeneszerző igen csak gazdag életutat járt be, élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják, amelyből egyebek mellett az is kiderül, hogy Kodály Zoltán hány alkalommal járt városunkban, és mikortól viseli utca a nevét. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Apja Kodály Frigyes, anyja Jalovetzky Paulina volt. Gyermekkorát Galántán és Nagyszombatban töltötte. Ez utóbbi helyen, az érseki főgimnáziumban érettségizett 1900 júniusában. Szeptemberben Budapesten, a Magyar Királyi Tudományegyetem magyar-német valamint az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző szakán kezdte meg tanulmányait, emellett felvételt nyert az elit képzést nyújtó Eötvös Kollégiumba is. Zeneszerzői diplomáját 1904-ben, magyar-német tanári diplomáját 1905-ben szerezte meg.
Első népdalgyűjtő útjára 1905-ben került sor, a Kis-Duna és Vág közötti területen egy hónap alatt 150 dallamot gyűjtött. Ennek az anyagnak az alapján született meg 1906-ban A magyar népdal strófaszerkezete című disszertációja, mellyel doktori fokozatot szerzett. Ez év őszén Berlinben és Párizsban járt tanulmányúton, itt ismerte meg Claude Debussy zenéjét, mely nagy hatással volt rá.
Kutatásainak kezdetén ismerkedett meg Bartók Bélával, akivel életre szóló barátságot kötött, 1906-ban jelent meg első közös kiadványuk a Magyar népdalok. 1911-ben megalapították az Új Magyar Zeneegyesületet, 1913-ban benyújtották a Kisfaludy Társasághoz Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét. Kodály 1917-ben írta meg kutatómunkájuk eredményeként az Ötfokú hangsor a magyar népzenében című összefoglaló tanulmányt.
1907-től tanított a Zeneakadémián, először a zeneelmélet, majd a zeneszerzés tanára lett. Első szerzői estjére 1910. március 17-én került sor. Ebben az évben, augusztus 3-án vette feleségül a nála 19 évvel idősebb Sándor (Schlesinger) Emmát.
1909-1920 között csak zongora- és zenekar kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. 1919 elején kinevezték a Zeneakadémia aligazgatójává. A pozíciót a Tanácsköztársaság alatt is megtartotta, ezért annak bukása után fegyelmi eljárást indítottak ellene és két évre szabadságolták.
1922-től 1940-ig folyamatosan tanított a Zeneakadémián, létrejött a Kodály-iskola, tanítványai munkatársai lettek illetve zeneszerzőként, zenepedagógusként, karnagyként a magyar zenei élet meghatározó alakjaivá váltak. 1923-ban a Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára rendezett hangversenyen mutatták be Psalmus Hungaricus című művét, mellyel az ország vezető zeneszerzőjévé lépett elő. Ének- és olvasógyakorlataival segítette az ifjúság zenei nevelését, reformjavaslataival fellépett a zenei műveletlenséggel szemben, kórusműveivel pedig új lendületet adott a hazai kórusmozgalomnak. A Háry János (1925-27), a Székelyfonó (1924-32), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933), a Budavári Te Deum (1936), a Felszállott a páva (1939) és a Concerto (1940) című műveivel Magyarországon és külföldön is sikert aratott. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
1944-1945-ben üldözött zsidóknak próbált segíteni, azonban Budapest ostromának idején feleségével ők is bujdosni kényszerültek, először egy zárda pincéjében, majd az Operaház óvóhelyén rejtőztek el. Ez alatt szerezte békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséjét, a Missa brevist, melyet 1945. február 11-én mutattak be az Operaház aulájában.
A II. világháborút követően tevékeny szerepet vállalt az újjáépítésben, Elnöke lett a Zeneművészeti Főiskola igazgatótanácsának, a Magyar Művészeti Tanácsnak és a Zeneművészek Szabad Szervezetének. 1945-ben kilenc másik neves közéleti személyiséggel együtt meghívottként parlamenti képviselő lett. 1946-1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Rendszeresen hangversenyezett Nyugat-Európában, a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban, több külföldi egyetem is díszdoktorává avatta. 1961-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács elnökévé, 1964-ben a Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság díszelnökévé választották.
Első feleségének 1958-ban bekövetkezett halála után egy évvel, 77 éves korában feleségül vette a 19 éves Péczely Saroltát.
A Magyar Tudományos Akadémia általa irányított Népzenekutató Csoportjának munkája eredményeként 1951 és 1967 között megjelent a Magyar Népzene Tára első öt kötete. Neki köszönhető, az is, hogy mintegy 120 iskolában bevezették a mindennapos énekoktatást. Élete utolsó két évtizedében is komponált, ekkor született több jelentős alkotása, a Kállai kettős (1950);a Zrínyi szózata, (1954); A 114. genfi zsoltár (1958), valamint utolsó nagyszabású zenekari műve a Szimfónia (1962) is. Munkásságát háromszor – 1948-ban, 1951-ben és 1958-ban – jutalmazták Kossuth-díjjal.
1967. március 6-án hunyt el Budapesten, március 11-én a Budapesten, a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.
Városunkba két alkalommal látogatott el a neves zeneszerző, 1954. március 28-án és 1965. május 19-én. Dunaújvárosban a korábbi Kisdobos és Úttörő utca egyesítésével és átnevezésével 2015-től viseli utca Kodály Zoltán nevét.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.