Utcanévnapok II Latinovits Zoltán utca
Utcanévnapok sorozatunkban március 8-án a Zoltánokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Latinovits Zoltán utca is ezt a nevet viseli. A "színészkirály"-nak keresztelt Latinovits Zoltán élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják, amelyből egyebek mellett azt is megtudhatjuk, hogy Dunaújvárosban ez az utca korábban kinek a nevét viselte. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Apja Latinovits Oszkár földbirtokos, anyja Gundel Katalin, a híres Gundel család tagja volt. Apja 1932-ben elvált anyjától, aki 1941-ben újból férjhez ment, ebből a házasságából született Latinovits két féltestvére, Bujtor István és Frenreisz Károly.
Az Állami Szent Imre Gimnáziumba járt középiskolába. Itt, egy iskolai előadáson látta őt Bajor Gizi, aki a bemutató után megkereste és arra bíztatta, hogy legyen színész. 1949-ben leérettségizett, ezt követően asztalostanuló lett, később hídépítésen dolgozott betanított munkásként. 1952-ben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1956-ban kapta meg építészmérnöki diplomáját. Az egyetemi évek alatt sportolt, az NB I-es Haladás SE-ben kosárlabdázott valamint vitorlásversenyző volt. Tanulmányai mellett rendszeresen szavalt, tanárai Lehotay Árpád és Galamb István voltak. Tagja volt a MÁVAG (Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) színjátszó csoportjának is. 1956-ban segédszínésznek szerződtették Debrecenbe, ahol 1959-ig volt társulati tag. 1959-1961 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, itt találkozott 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy a szerelem című drámájának próbáin Ruttkai Évával, akivel egymásba szerettek, szerelmük Latinovits haláláig tartott. Az 1961-1962-es évadban ismét a Debreceni Csokonai Színházban játszott.
1962-ben szerződött a Vígszínházba, bemutatkozó előadására szeptember 26-án, a Várkonyi Zoltán által rendezett Különös találkozó című darabban került sor. 1966-1968 között a Thália színház tagja volt, majd 1969-ben visszatért a Vígszínházba. 1971 őszétől a Veszprémi Petőfi Színházban volt színész és rendező. Utolsó szerepét a Fővárosi Operettszínházban játszotta A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című darabban. Színpadi alakításai közül kiemelkedett Rómeó (William Shakespeare: Rómeó és Júlia), Cipolla (Thomas Mann: Márió és a varázsló), Willy Loman (Arthur Miller: Az ügynök halála) valamint az őrnagy (Örkény István: Tóték).
Több, mint ötven filmben játszott, ezek közül első jelentősebb szerepe 1962-ben Krisztyán Tódor volt az Aranyemberben. Szerepelt a Pacsirta, a Szegénylegények, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Szindbád, A Pendragon-legenda és Az ötödik pecsét című filmekben is. Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című művéből készített filmben nyújtott alakításáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb férfiszínésznek járó díját kapta meg.
Alakításaival maradandót alkotott. Szándéka volt az addigiaktól eltérő színházat létrehozni, azonban sokszor meg nem értéssel találkozott. Harcait, igazságkeresését Ködszurkáló című, 1973-ban megjelent önéletrajzi regényében is megfogalmazta. Életének utolsó időszakában súlyos depresszióval küzdött. Utolsó munkája egy rádiófelvétel volt, 1976. június 3-án Bárdos Pál Rákóczi-induló című dokumentumjátékában Ady Endre Két kuruc beszélget című versét mondta el. 1976. június 4-én délután sétára indult, e közben, a balatonszemesi vasútállomáson vesztette életét, valószínűleg öngyilkos lett. Június 8-án a balatonszemesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A dunaújvárosi Latinovits Zoltán utca korábban Kilián György utca volt.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.