Utcanévnapok II Kőrösi Csoma Sándor utca

Csoma Sándor 1884. (újabb kutatások szerint 1887. vagy 1888.) március 27-én született Erdélyben, a Háromszékben található Kőrösön, elszegényedett kisnemesi családban. Apja, Csoma András volt, édesanyját Getse Krisztinának hívták.

Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1799-ben a nagyenyedi Bethlen Kollégium diákja lett. Tandíjat nem kellett fizetnie az oktatásért, azonban tehetősebb tanulók mellett szolgadiák volt, szünidőben pedig tanítóként dolgozott. Tanulmányai alatt megtanult latinul, ógörögül, németül és franciául. Huszonkét évesen sikeres vizsgát tett, de nem hagyta el a kollégiumot, akadémista lett, három évig filozófiát, négy évig teológiát tanult. Kiváló eredményei miatt elnyerte az úgy nevezett hercegi ösztöndíjat. Ez idő alatt ismerkedett meg a magyarság eredetére vonatkozó különböző elméletekkel és határozta el, hogy megkeresi az őshazát. Úgy vélte, hogy azt, illetve a hátramaradottak magyarokat Közép-Ázsiában, illetve az ujgurok között találhatja meg.

1815-ben a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait, mentora Johann Gottfried Eichhorn, neves bibliakutató és orientalista lett, tőle tanult meg arabul és törökül. 1818-ben tért vissza Nagyenyedre, innen Zágrábba utazott, hogy szláv nyelveket tanuljon. 1819 őszén visszatért Erdélybe, ahonnan novemberben egy ideiglenes határátlépővel indult útnak az őshaza keresésére. Soha többé nem tért vissza Magyarországra. Először Bukarestbe ment, majd innen Philippopoliszon (ma Plovdid) keresztül Konstantinápolyba (ma Isztambul) szeretett volna eljutni, azonban a városban pestisjárvány volt, ezért inkább hajóra szállt, hogy Egyiptomba menjen arabot tanulni. Ott szintén pestis dúlt, ezét Szíriában szállt partra, innen Bagdadba, majd Teheránba ment, ahol a brit nagykövet támogatásával hosszabb időt töltött el, ez alatt perzsául tanult és angol tudását tökéletesítette.

1821-ben úgy döntött, hogy hátrahagyja iratait és kelet felé indul álruhában. Úticélja Buhara volt, azonban az afgán hegyekben háború folyt, ami miatt előbb Kabulba, majd a pakisztáni Lahorba ment. Abban bízott, hogy innen el tud jutni az ujgurok földjére, az út azonban veszélyes és költséges volt, így visszafordult. Ekkor találkozott William Moorcrofttal, aki felkeltette érdeklődését Tibet iránt. Moorcroftnak köszönhetően Kőrösi Csoma több ajánlólevelet is kapott, így jutott el 1823-ban a zanglai kolostorba, ahol Szangsz-rgyasz Phun-chogsz lámától megtanulta a tibeti nyelvet és megismerkedett a tibeti irodalommal. Tizenhat nélkülözéssel teli hónapot töltött a kolostorban, közben keményen dolgozott, összeállított egy 30.000 tételes szójegyzéket, mely az első tibeti szótár alapja volt. 1824-ben ismeretlen okok miatt el kellett hagynia a kolostort. A lámával megállapodtak abban, hogy az követi őt, együtt töltik a telet Szultánpurban és folytatja Körösi Csoma tanítását. A láma azonban nem érkezett meg, így ő Szabáthuba ment és jelentkezett a brit helyőrségnél. Ők először bizalmatlanul fogadták, vizsgálták, hogy nem kémkedett-e a szikheknek vagy az oroszoknak. Végül meggyőzte őket, hogy kutatásai fontosak, így havi ellátást kapott tőlük és támogatták második tibeti útját.

Mielőtt visszatért Tibetbe, az indiai Buszahír tartományba ment, hogy az ottani buddhista iratokat tanulmányozza, azonban nem kapott kellő segítséget, így 1826-ban tényleg Tibetbe utazott. Először a phuktali lámakolostorban, majd 1827-1830 között Kanamban tanult és kutatott. Ez idő alatt megalkotta az első tibeti-angol szótárt, a tibeti nyelvtant és elkészítette a buddhizmus műszavainak angol gyűjteményét. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta, itt a társaság tibeti könyveit tanulmányozta és katalogizálta. Folyamatosan publikált az Asiatic Researchesben. 1834-ben megjelent a tibeti nyelv szótára, melyből 25 példányt Magyarországra küldött. Visszaküldte a számára adományokból gyűjtött Magyarországról érkező pénzt is, illetve elküldte saját megtakarítását is, melyből Nagyenyeden alapítványt létesített kiemelkedő diákok számára, valamint Kőrösön maradt rokonait és a település lakóit támogatta.

Munkájának elismeréseként a Magyar Tudós Társaság 1833-ban levelező tagjává választotta. 1835-ben Indiába utazott és a szanszkrit nyelvet kezdte tanulmányozni, majd 1837-ben visszatért Calcuttába, ahol a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosa lett. 1842-ben ismét úgy döntött, hogy elmegy a Kína északi részén élő ujgurokhoz. Áprilisban érkezett Dardzsilingba, útközben azonban maláriát kapott és április 11-én elhunyt. A városban temették el, síremléke a Himalája lábánál található.

Bár eredeti célját nem érte el, a magyarok őshazáját nem találta meg, munkássága nagyon jelentős. Tulajdonképpen ő alapította meg a tibetológia tudományágát, egyben jelentős tudással bíró buddhizmuskutató volt. Nevét Ázsiában máig nagy tisztelet övezi, Japánban ő volt az első európai, akit bódhiszattvának, (Megvilágosodott Lény, aki a jövőben Buddhává válik) nyilvánítottak. Sírja a buddhisták egyik legnépszerűbb zarándokhelye.

Dunaújvárosban 1973 óta viseli utca Kőrösi Csoma Sándor nevét.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.