Utcanévnapok II Petőfi Sándor utca

Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária volt. A család 1824-ben Kisújszállásra költözött, a költő később többször is ezt jelölte meg szülőhelyeként. 1828-ban a kecskeméti evangélikus iskolában kezdte meg tanulmányait. Apja, ahogy javuló anyagi helyzete lehetővé tette, egyre színvonalasabb iskolákba járatta fiát. Kecskemét után 1831-ben a sárszentlőrinci evangélikus algimáziumba került, majd 1833-ban Pesten folytatta tanulmányait, először az evangélikus német gimnáziumban, majd 1834-ben a piaristáknál. 1835-ben az aszódi algimnáziumba ment, ezt eminens tanulóként 1838 júniusában hagyta el. Ez év őszén a selmecbányai líceumba iratkozott be, itt azonban nagyon rosszul tanult, ezért apja, aki ekkorra már nagyon nehéz anyagi körülmények közé került – házát elvitte a jeges ár, vállalkozási tönkrementek –, mint arra érdemtelentől, megvonta tőle támogatását.

1839. február 15-én hagyta el a selmeci líceumot, ekkor kezdődtek vándorévei. Először gyalog Pestre ment, ahol a Nemzeti Színháznál volt mindenes, majd Ostffyasszonyfán volt házitanító, később Sopronban katonának állt, innen azonban betegsége, illetve gyenge fizikai állapota miatt leszerelték. 1841 júliusától folytatta vándorútját, volt vándorszínész a Dunántúlon, majd a pápai gimnázium tanulója lett. 1842. május 21-én megjelent első költeménye, a Borozó, ugyanebben az évben kezdte használni a Petőfi nevet, a Hazámban című versét írta így alá először.

1842 novemberében ismét vándorszínésznek állt (1843. január 11-én, Kecskemét felé tartva társulata Dunapentelén szállt meg), fontos szerepeket azonban nem kapott. 1843 májusára Pozsonyba országgyűlést hirdettek. Petőfi is odautazott, abban bízva, hogy ott jobb színtársulatot talál majd, de nem járt sikerrel, azonban az Országgyűlési Tudósítások másolásából sikerült némi jövedelemre szert tennie. Rossz anyagi körülményei baráti segítséggel javultak, a Kisfaludy Társaság Külföldi Regénytára számára regényeket fordított, melyből bevételre tett szert. Ismét színésznek állt, sikere ezúttal sem volt, betegen és szegényen érkezett Debrecenbe 1843 novemberében. 1844 februárjában egy füzetbe másolta addig írt verseit és gyalog elindult Pestre. Itt segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál, valamint Versek címmel kiadták első kötetét. Áprilistól júniusig szüleinél tartózkodott Dunavecsén, ebben az időszakban született Egy estém otthon és István öcsémhez című verse is. Október 27-én jelent meg A helység kalapácsa című parodikus elbeszélő költeménye. 1844 őszén elkezdte írni Kukorica Jancsi történetét, melyet először csak Jancsi hazatéréséig, Iluska sírjának meglátogatásáig írt meg. Vörösmarty bíztatására folytatta a történetet és készült el a végleges változat, mely 1845. március 6-án jelent meg.

1844 őszén ismerkedett meg Csapó Etelkével, akibe beleszeretett. A lány 1845. január 7-én váratlanul elhunyt, Petőfi fájdalmát költeményekben dolgozta fel. Harmincnégy verset tartalmazó kötete 1845 márciusában jelent meg Cipruslombok Etelke sírjáról címmel.

1845 tavaszán útrakelt és több hónapot töltött a Felvidéken, itt szerzett élményeit egy cikksorozatban írta meg, mely Úti jegyzetek címen az Életképek című lapban jelent meg 1845 júliusában. Ebben az évben többször időzött szüleinél Szalkszentmártonban, több műve itt született. Felhők című kötete 1846 áprilisában jelent meg. A Felhőkkel egy időben írta meg A hóhér kötele című regényét valamint a Tigris és hiéna című drámáját.

1846 őszén Nagykárolyban, a megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával. Júlia apja nem örült a költő udvarlásának, lányát nem akarta hozzáadni. Végül apai áldás és anyagi támogatás nélkül 1847. szeptember 8-án összeházasodtak, mézesheteiket Koltón, gróf Teleki Sándor kastélyában töltötték. Petőfi 1847 elején, a Toldi megjelenése után kötött barátságot Arany Jánossal, útban Pest felé az ifjú pár őt is meglátogatta Szalontán, ahol egy hetet töltöttek. Pesten, a Dohány utcában egy háromszobás lakásban kezdték meg közös életüket, egyik szobájukat Jókai Mórnak adták ki.

1848. március 15. „Petőfi napja” a magyar történelemben. Tevékeny szerepe volt a forradalom kirobbanásában, annak első napjaiban kulcsszerepet játszott. Politikai nézetei azonban túl radikálisak voltak, nyíltan királyellenes volt, ezek következtében fokozatosan kiszorult a közéletből. Júniusban a Kiskunságban követjelöltként indult a képviselőválasztáson, azonban elbukott. Itt szerzett tapasztalatainak hatására született Apostol című műve. 1848 szeptemberében katonai szolgálatra jelentkezett, gyermeket váró feleségét pedig annak szüleihez vitte Erdődre. Katonai feljebbvalói nem kedvelték, mivel önfejű volt, makacs és nyíltan kifejezte elégedetlenségét a vezetéssel szemben. December 15-én megszületett fia, Zoltán, ezért Petőfi szabadságot kért, harctéri távolmaradását azonban többek gyávasággal magyarázták. 1849. január közepén feleségét és gyermekét Arany Jánosék gondjára bízta és elindult Erdélybe, hogy Bem József seregéhez csatlakozzon, aki mellett részt vett a szelindeki, a vízaknai, a szászsebesi, és a szászvárosi csatákban. Bemmel nagyon bensőséges kapcsolata alakult ki, szinte apa-fiúi viszony. A tábornok kinevezte segédtisztjévé, később őrnaggyá, többször megvédte feletteseivel szemben is.

1849 tavaszán meghaltak szülei, családja is rossz anyagi körülmények közé került, ezért, hogy segíthessen, ismét szabadságot kért. Az orosz beavatkozás hírére ismét csatlakozott Bem seregéhez, 1849. július 31-én a segesvári csatában, délután 6 óra körül Félegyháza határában vesztette életét.

Az óvárosban, az egykori Dunapentelén található Petőfi Sándor utca sokáig a Tót utca nevet viselte, jelezve azt, hogy eredeti lakói a szlovák nemzetiséghez tartoztak.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.