Utcanévnapok II Tóth Árpád utca
Utcanévnapok sorozatunkban március 31-én az Árpádokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Tóth Árpád utca is ezt a nevet viseli. A költő élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Tóth Árpád 1886. április 14-én született Aradon. Apja Tóth András, anyja Molnár Eszter volt. Három éves korában családjával Debrecenbe költöztek, ott töltötte gyermekkorát. Apja szobrász volt, rajongott az 1848-1949-es szabadságharc és Kossuth Lajost emlékéért, több város főterére készített Kossuth szobrot, mely kezdetben jó megélhetést biztosított a család számára.
1904-ben érettségizett, ezt követően egy évet otthon töltött. 1905 nyarának elején latin-görög kiegészítő vizsgát tett, ősztől megkezdte tanulmányait a budapesti egyetem magyar – francia szakán. Tizenkilenc évesen már fővárosi lapokban jelentek meg versei, többek között A Hétben, mely a Nyugat megjelenése előtt a modern irodalmi élet egyik fő színtere volt. 1908-tól a Nyugat munkatársa lett, a lap verseit is közölte.
1909-ben apja Debrecenbe készített Szabadság szobrát kontár munkának minősítették és a hatóság leromboltatta, mely után nem számíthatott újabb megbízásokra. Ennek következtében Tóth Árpád abba hagyta egyetemi tanulmányait és hazatért, hogy eltartsa a családot, 1909 októberében színikritikus lett a Debreceni Független Újságnál. 1911 őszétől a Debreceni Nagy Újságnál dolgozott, 1913-ban azonban a lap megszűnt. Ekkor Budapestre költözött és háztanítóként vállalt állást. Ebben az évben jelent meg első verseskötete, a Hajnali szerenád. Korának sok művészéhez hasonlóan őt is Hatvany Lajos báró vette pártfogásába, neki köszönhetően 1915-1916-ban többször is a Tátrába utazott, hogy tüdőbaját gyógyíttassa.
1917. május 10-én megnősült, felesége Lichtmann Anna, egy debreceni postaellenőr lánya lett. Házasságukból egy gyermek született, Tóth Eszter költő, aki 2001-ben hunyt el.
1918-tól az Esztendőnek, Hatvany Lajos újságjának lett a segédszerkesztője, ugyanebben az évben a Vörösmarty Akadémia titkárává választották. 1921-ben Az Est munkatársa lett, ahol több hírlapírói műfajban is alkotott, egyaránt jelentek meg vezércikkei, politikai glosszái és színes hírei is. 1922-ben megjelent az Öröm illan című verseskötete. Újságírói munkája mellett kevés verset írt, ezek nagyrészt Az Est Lapokban jelentek meg. 1923-ban születtek ma legismertebb versei, a Körúti hajnal, az Esti sugárkoszorú és a Lélektől lélekig. Költészete mellett műfordítói munkája is jelentős, többek között fordított John Milton, John Keats, Percy Bysshe Shelley verseket, Oscar Wilde művét, A readingi fegyház balladáját, regényeket és drámákat is.
Az 1920-as évek vége felé tüdőbaja egyre súlyosabb lett, többször kezelték Újtátrafüreden, 1928-ban Budapesten, a Tamás utcai szanatóriumban gyógyították. 1928. november 7-én hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.