Utcanévnapok II Gábor Áron utca

Gábor Áron 1814. november 27-én született Berecken székely határőr családban. 1827-től a kantai ferences nevelőintézetben, 1828-tól a csíksomlyói gimnáziumban tanult. 1831-ben bevonult a 2. székely határőrezredhez. Először Kézdivásárhelyen, majd Gyulafehérváron szolgált, ahol pattantyús ágyúkezelői képzést kapott. 1840-ben a pesti 5. tüzérezredhez helyezték át, majd a bécsi ágyúgyárban dolgozott. Tüzérképző műszaki főiskolára szeretett volna kerülni, melyért mindent megtett – még öccse helyett is ő vonult be miután egyszer már leszerelt – de terve nem sikerült.

1845-ben ismét leszerelt, ez után autodidakta módon képezte magát az ágyúöntésben, közben ácsként és asztalosként dolgozott, de készített egy szárazmalmot és aratógépet is. 1846-ban Moldvába ment, itt ismerte meg feleségét, Velcsuj Jusztinát, aki egyes források szerint román, más források szerint csángó volt. Gábor Áront Moldvában érte a magyar forradalom híre, melynek hallatán hazatért és bekapcsolódott Háromszék önvédelmének megszervezésébe. Az 1848. október 6-án megtartott agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen már felajánlotta, hogy ágyúkat önt, azonban itt nem vették komolyan ajánlatát. 1848. november 16-án Sepsiszentgyörgyön, a nemzetgyűlésen ismét megtette korábbi felajánlását, amit ekkor az összegyűltek már lelkesen fogadtak. Gábor Áron a bodvaji vashámorban kezdte meg az ágyúk öntését. Egy héttel később az ágyúöntést követő lelkesedés alábbhagyott, november 23-án Dobay Károly ezredes, Háromszék önvédelmi hadseregének parancsnoka azt mondta, hogy azok nem ágyúk, csak puffogtatni valók, mire Gábor felajánlotta, hogy ha az ágyúk szétrepednek, vagy nem talál velük célba, az ezredes keresztüllövethet rajta.

Az első két ágyút november 28-án mutatták be és végeztek el velük sikeres próbalövést a Sepsiszentgyörgy melletti domboldalon. Mivel az ellenség Erdővidéket, ahol Bodvaj is volt, elfoglalta, az ágyúöntést Sepsiszentgyörgyön folytatták. Az első ágyúkat vasból, a többit beolvasztott bronzharangokból készítették. 1849 júniusának közepéig 60-70 darab ágyú készült el. Első bevetésükre 1848. november 30-án a hídvégi ütközetben került sor, melyet az ágyúknak köszönhetően a székelyek meg is nyertek. Az ágyúk alkalmazása annyira váratlan volt, hogy a császári csapatot vezető Puchner tábornok naplójába a következőket írta: „A beérkezett jelentések szerint francia tüzérség tartózkodik Háromszéken.”

1848 decemberében az ágyúöntést Kézdivásárhelyre, Turóczy Mózes rézműves műhelyébe költöztették, a városban pedig iskolát létesítettek tüzérek képzésére. December 24-én a második hídvégi ütközetben vereséget szenvedtek az erdélyiek, ez után többen a békeszerződés megkötése mellett érveltek. A szerződés értelmében az ágyúkat is meg kellett volna semmisíteni, Gábor Áron a megkötés ellen érvelt és azzal fenyegetőzött, hogy szétlöveti a tárgyalótermet. Bár az árpataki szerződést végül megkötötték, de hamar felmondták, a harc és az ágyúöntés újra kezdődött.

Gábor Áront Bem József 1849 januárjában főhadnaggyá, márciusban honvéd őrnaggyá léptette elő. 1849 májusában Debrecenben Kossuth Lajos személyesen nevezte ki a székelyföldi hadigyárak igazgatójává, egyben a kézdivásárhelyi ágyúöntöde kibővítésére, felszerelésére hatvanezer forint támogatást adott. 1849 folyamán Gábor Áron Udvahelyszéken és Kolozsváron is megszervezte a hadiipart, emellett fontos szerepet játszott az erdélyi tüzérek kiképzésében is. 1849 júniusától Kézdivásárhelyen már nem csak ágyúkat öntöttek, hanem Congreve-féle röppentyűket is gyártottak.

Gábor Áron szinte minden vagyonát a szabadságharcra költötte. Munkabírása hihetetlen volt, egyaránt részt vett a csatákban és dolgozott műhelyében. Művelt ember volt, beszélt németül és románul is.

1849. június 2-án a háromszéki önvédelmi erők a kökösi csatában ütköztek meg a tizenötezer fős orosz sereggel. Gábor Áron itt halt hősi halált, életét ágyúgolyó oltotta ki. Halálát először eltitkolták, Uzonban temették el egy ideiglenes sírban, majd a harcok után – bár katolikus volt – az eresztevényi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

A szabadságharc bukása után a volt honvédek a földbe rejtették el a fegyvereket. A Gábor Áron ágyúi közül ma meglévő egyetlen példány is onnan került elő, 1906-ban a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház udvarán, csatornázási munkák során. Az ágyú ma a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban található.

1952. május 1-jétől a Kossuth Lajos utca-Szórád Márton út-Dózsa György út közötti részt Gábor Áron térnek nevezték el, ez az elnevezés azonban később megszűnt. A Gábor Áron utca 1965-től viseli a hős ágyúöntő nevét.