Utcanévnapok II Szilárd Leó utca
Utcanévnapok sorozatunkban április 11-én a Leókat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Szilárd Leó utca is ezt a nevet viseli. A magyar származású fizikus élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten Spitz Leó néven. Apja Spitz Lajos, anyja Vidor Tekla volt. A család 1900 októberében magyarosította nevét Szilárdra. 1908-1916 között a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt. Felsőoktatási tanulmányait a József Nádor Műszaki Egyetemen kezdte meg, ahol villamosmérnöknek tanult. 1917-ben behívták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, azonban betegsége miatt – ő volt a spanyolnátha egyik első magyarországi elszenvedője – hamar leszerelték.
1919-ben Berlinbe költözött, ott folytatta egyetemi tanulmányait. 1922-ben megírta doktori disszertációját a termodinamika tárgykörében. 1925-től 1933-ig a berlini egyetemen tanított, ahol először tanársegéd, később magántanár volt. Ebben az időszakban több mint harminc szabadalmat nyújtott be, nyolcat Albert Einsteinnel közösen. Hitler hatalomra jutását követően elhagyta Németországot, két évig a londoni St. Bertalan Kórházban dolgozott kísérleti kutatóként. 1933. szeptember 11-én részt vett az atommag Nobel-díjas felfedezőjének, Lord Ernest Rutherford professzornak az előadásán, figyelme ekkortól az atommag-kutatás felé fordult. Már 1934-ben és 1936-ban két szabadalmat jelentett be a Brit Admiralitásnak. Az egyik nyilvános volt, ebben utalt az energiatárolásra, a másik titkos volt, ebben egy bomba elvét írta le, de azt még nem tudta, hogy melyik elem tud láncreakciót létrehozni, a beríliumot, a brómot és az uránt tartotta lehetségesnek.
1938-ban, a müncheni egyezmény után döntötte el, hogy az Amerikai Egyesült Államokba költözik. 1939 és 1942 között a New York-i Columbia Egyetem dolgozott. 1939. augusztus 2-án Albert Einsteinnel levelet írtak Franklin Delano Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének, amelyben felhívták figyelmét, hogy ha a maghasadásból kinyerhető energia avatatlan kezekbe kerül, akkor szörnyűségek történhetnek.
1942-ben Chicagóba költözött és a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumban dolgozott vezető fizikusként, a laboratórium az atombomba-fejlesztés, vagyis a Manhattan projekt egyik vezető kutatóbázisa volt. 1942. december 2-án a Chicagói Egyetemen bemutatták az első nukleáris láncreakciót. 1943-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. 1945 júliusában petíciót küldött Harry S. Truman elnöknek, amelyben azt kérte, hogy ne dobjanak atombombát Japánra. Bár a petíciót sok tudós aláírta, nem sikerült megakadályozni az Egyesült Államok kormányzatát, 1945. augusztus 6-án Hirosimára, augusztus 9-én Nagaszakira ledobták a bombát.
1946-ban a chicagói egyetem biofizikai professzora lett. 1959-ben hólyagrákot diagnosztizáltak nála, sugárkezelését saját maga tervezte meg, betegségéből sikeresen felgyógyult. 1961-ben The Voice of the Dolphins and Other Stories (A delfinek hangja és más történetek) címmel novelláskötete jelent meg. 1964 februárjában a kaliforniai La Jollába költözött. 1964. május 30-án álmában hunyt el, szívroham következtében. Hamvainak egyharmadát kívánságára léggömbbel szélnek eresztették, második harmada az Amerikai Egyesült Államokban van, harmadik harmadát 1998-ban helyezték el a Kerepesi temetőben, a Magyar Tudományos Akadémia parcellájában.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.