Utcanévnapok II Weiner Tibor körút
Utcanévnapok sorozatunkban április 14-én a Tiborokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Weiner Tibor körút is ezt a nevet viseli. Az Ybl Miklós-díjas magyar építész élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják, amelyből egyebek mellett azt is megtudhatják, hogy városunkban mely épületek tervezése köthető a nevéhez. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Weiner Tibor 1906. október 29-én született Budapesten, jómódú polgárcsaládban. Apja Weiner Samu, anyja Hirschfeld Olga volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten a Királyi József Műegyetemen végezte, oklevelét 1929-ben vette át. Ezt követően Ligeti Pál műtermében dolgozott. Ebben az évben Walter Gropius német építész, a Bauhaus alapítójának meghívására részt vett a CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Moderne, azaz a „Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa”) frankfurti kongresszusán.
1930-ban két szemeszteren át a dessaui Bauhaus hallgatója volt. 1931-ben kiutasították Németországból, ekkor többedmagával a Szovjetunióba költözött, ahol elsősorban iskolákat és üzemépületeket tervezett, de részt vett a moszkvai metró Aeroport állomásának megtervezésében is. 1937-ben a sztálini megtorlások miatt a külföldi építészek elhagyták a Szovjetuniót, Weiner Párizsba költözött, ahol egészségügyi létesítmények és szanatóriumok tervezésében vett részt.
1939-ben fiatal feleségével a közelgő náci veszély miatt Chilébe költöztek, itt kezdetben önálló építészként dolgozott majd 1946-1947-ben a Santiagoi Egyetem építészkarának tanára volt. 1948-ban tért vissza Magyarországra. 1949-ben az Építésügyi Minisztériumban dolgozott, részt vett a csillebérci úttörőtábor épületeinek megtervezésében.
Weiner 1950-ben a Városépítési Tervező Intézetben (VÁTI) megbízást kapott Sztálinváros tervezésére, ő dolgozta ki a város urbanisztikai koncepcióját, mely a szocialista építészet egyik legnagyobb munkája volt. Több épületet is ő tervezett, illetve vett részt tervezésükben, többek között ilyenek az 1952 tavaszára elkészült pártház – mely ma az Intercisa Múzeum épülete –, a Vasmű út nyugati oldalán található szocreál épületek, vagy Magyarország első panelházai, melyek a Széchenyi István parkban állnak.
1952 és 1957 között Weiner a Magyar Építőművészet című folyóirat felelős szerkesztői posztját is betöltötte.
1953-ban Ybl Miklós-díjat kapott, ezt azonban nem várostervezői munkájáért, hanem „a szovjet építőművészet megismertetése és az építészetelmélet terén kifejtett munkássága” elismeréseként.
1965. július 8-án hunyt el Budapesten, búcsúztatására a Farkasréti temetőben került sor, majd hamvait 1965. szeptember 26-án a dunaújvárosi temető ravatalozójának falában helyezték el.
Városunkban még halálának évében, 1965-ben neveztek el utcát Weiner Tiborról.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.