fő tartalom

Utcanévnapok II Dózsa György út

Hírkép: Utcanévnapok II Dózsa György út

Utcanévnapok sorozatunkban április 24-én a Györgyöket ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Dózsa György út és a Dózsa György tér is ezt a nevet viseli. A székely köznemes élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják, amelyből egyebek mellett azt is megtudhatják, hogy városunkban mióta viseli utca Dózsa György nevét. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.

Dózsa György 1470 körül született Dálnokon, székely lófő családban. Apja halála után Makfalvára került. Valószínűleg több végvárban is szolgált, 1513-ban Szapolyai János török elleni hadjáratában lovaskapitányként vett részt. A hadjáratot követően a nándorfehérvári őrségben maradt. 1514. február 28-án itt vívott párviadalt egy lovas szpáhi vezérrel, az epeirosi Alival, aki korábban már sok magyar vitézt megölt, Dózsa azonban legyőzte őt. Hőstette miatt II. Ulászló király kétszeres zsoldot, aranyláncot és falut adományozott neki, lovagrendbe emelte, valamit engedélyezte számára, hogy egy karddal levágott vérző kezet jelenítsen meg családi címerében.

1514. április 9-én Bakócz Tamás esztergomi érsek kihirdette a pápa törökök ellen kereszteshadjáratot elrendelő bulláját. A keresztes hadsereg vezérévé Bakócz Dózsa Györgyöt választotta. A legfontosabb mezei munkákat közvetlenül megelőzően a földbirtokosok nem örültek neki, hogy jobbágyaikat hadba hívják, ezért próbálták – akár erőszak árán is – megakadályozni, hogy csatlakozzanak a hadhoz. A sereg ellátása, elhelyezése nem volt megfelelően megszervezve, mely kihágásokhoz vezetett, végül Mezőtúron összecsaptak a nemesek és a parasztok. Ennek hírére Bakócz először a toborzást szüntette be, majd leállított a hadjáratot.

Dózsa nem törődött evvel, abban bízott, hogy seregét egyesíteni tudja Szapolyai János erdélyi vajda hadával, és együtt a török ellen indulhatnak. Alvezére, a radikális ferences szerzetes, Lőrinc pap a hadjáratot hátráltatókat a pogányok barátainak titulálta, és úgy vélte, hogy még a török elleni harcok előtt le kell velük számolni.

Hamarosan Dózsa rájött, nincs esély arra, hogy elképzelését megvalósítsa, így a Maros és a Körösök között gyülekező nemesi seregek ellen indult. Előőrsei május 23-án Apátfalvánál a Báthory István temesvári ispán és Csáky Miklós csanádi püspök vezette nemesektől vereséget szenvedtek. A győztesek azt hitték, hogy a fősereget győzték le, ezért Nagylakra vonultak ünnepelni. Dózsa a lakomázó főurakra rágyújttatta a kastélyt, melyben a vezérek nagy része bent is égett, Báthorynak kevesekkel együtt sikerült megmenekülnie. Ezt követően Dózsáék elfoglalták a Maros menti sókamrákat és pénzverő központokat, majd Báthory Istvánt próbálták elfogni. Június 15-én érték el Temesvárt, ahol Báthory csapdába esett. Az ostromlott városból végül Báthory régi ellenségétől, Szapolyai Jánostól kért segítséget. Mindeközben az ország egyéb területein a felkelők seregei sorra vereséget szenvedtek. Bornemissza János és Tomori Pál először Pest mellett szétverte a keresztesek táborát, majd elfojtották az északi felkelést, mely ekkor már a Kárpátokig terjedt. Délen Szapolyai húszezres sereget gyűjtött össze és megindult a Temesvárt ostromló parasztsereg ellen, az összecsapásra 1514. július 15-én került sor. Bár a Dózsa és öccse, Gergely által vezetett sereg kitartóan küzdött a náluk jobban képzett katonák ellen, mikor Dózsát és öccsét elfogták, a sereg vezetők nélkül maradt és hamar összezavarodott. Szapolyaiék senkinek nem kegyelmezve vérengzést kezdtek, aki tudott az elmenekült.

Szapolyai abszolút győzelmet aratott, a felkelés vezetőinek kivégzésével pedig példát akart statuálni. Dózsa brutális kivégzése sokak által ismert, bár egyes elemei nem történtek meg. Először Gergelyt végezték ki, Dózsa szeme láttára vágták több darabba. Ezt követően Dózsát tüzes vassal megkoronázták majd alvezéreiket arra kényszerítették, hogy fogukkal tépjék szét. Tüzes trónra azonban nem ültették a vezért, ezt csak Petőfi Sándor A nép nevében című versében írja le, a tortúra többi részével ellentétben ezt a korabeli források nem erősítik meg.

A Dózsa-féle parasztfelkelésnek hosszútávú hatásai voltak. Az 1514 őszén megtartott országgyűlésen hozott törvények a jobbágyságot kollektív bűnösnek nyilvánították, súlyos adóterhekkel sújtották, valamint röghöz kötötték őket, melyeket csak az 1848. évi áprilisi törvények töröltek el.

Dunaújvárosban a Dózsa György út 1952-ben kapta a nevét.

 

 

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.

  • Létrehozva: 2021. április 24.