Utcanévnap II Neumann János utca

Neumann János 1903. december 28-án született Budapesten. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit volt. Elemi iskolai tanulmányait 1909-ben kezdte meg, 1913-tól a fasori Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban tanult. Az 1917-1918-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa, 1920-ban az ország legjobb matematikus diákja kitüntetést. 1921 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, fő tárgya a matematika, melléktárgyai a kísérleti fizika és a kémia voltak. 1926. március 12-én doktorált matematikából summa cum laude minősítéssel. Doktori disszertációjának címe: „Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése” volt. A berlini egyetemen szintén 1921 őszén kezdte meg tanulmányait, itt filozófiát, matematikát, fizikát és kémiát hallgatott. 1924-ben apja kívánságára a zürichi Eidgenössische Technische Hochschulén tanult vegyészetet, vegyészmérnöki diplomáját 1926-ban szerezte meg. Ezt követően Göttingenbe ment, ahol David Hilbert matematikussal dolgozott együtt, itt tartotta meg első előadását is 1926. december 7-én a társasjátékok elméletéről.

1927 áprilisában tanítási engedélyt kért a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen, amit novemberben kapott meg. Próbaelőadását december 9-én tartotta, ezt követően december 13-án lett az egyetem tanára. 1929-ben vendégprofesszornak hívták a Princetoni Egyetemre.

1930 és 1933 között fél évet az Amerikai Egyesült Államokban, fél évet Európában tanított. A nemzetiszocializmus előretörése miatt 1933-ban az Egyesült Államokban telepedett le, itt a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (Institute for Advanced Studies) professzora lett.

1930-ban feleségül vette Kövesi Mariettát, 1935-ben született meg lányuk, Marina, aki sikeres közgazdász, egyetemi professzor lett. Neumann 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Első feleségtől elvált, 1938-ban újranősült, Dán Klárát vette feleségül, aki a világ egyik első programozója volt.

A közelgő világháború hatására Neumann is bekapcsolódott a nácizmus elleni haditechnikai előkészületekbe, részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban. 1945-től 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója volt. Figyelmét ebben az időben az emberi agy és idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le. 1944-ben jelent meg Oscar Morgensternnel közösen írt Játékelmélet és közgazdasági viselkedés című munkája. A princetoni egyetemen 1943 májusának végén kezdődött meg építése és 1946. február 14-én készült el az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer), melynek megépítéséhez Neumann is jelentősen hozzájárult. Ennek tesztelése mellett részt vett az EDVAC (Electronic Discrete VAriable Computer) tervezésében is.

1945 júliusában a First Draft of a Report on the EDVAC című művében írta meg „Neumann-elvek”-ként ismert megállapításait, valamint a számítástechnika és a számítógépek általa elképzelt fejlődését. A Neumann-elvek a következők:

- kettes számrendszer alkalmazása

- aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)

- központi vezérlőegység alkalmazása

- belső program- és adattárolás.

Elveinek megírása után Herman Heine Goldstine-nel a Princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetében megépítették a párhuzamos működésű, grafikus megjelenítésre is alkalmas, tárolt programú számítógépet, amelyet IAS gépnek, illetve Neumann-gépnek neveznek.

1954-ben a cambridge-i egyetemen elkészült a „Neumann-elvek” alapján működő EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), az első elektronikus, tárolt programú számítógép. Neumannt érdemei elismeréseként az Amerikai Egyesült Államok elnöke az USA Atomenergetikai Bizottsága elnökévé nevezte ki. 

1955-ben rákbetegséget diagnosztizáltak nála, melyet valószínűleg az atombomba előállítása során szenvedett sugárfertőzés okozott. 1955 és 1956 között írta utolsó művét, mely magyarul A számológép és az agy címen jelent meg. 1956-ban D. D. Eisenhower elnöktől a Fehér Házban átvehette a legmagasabb amerikai érdemrendet, a Medal of Freedom kitüntetést. 

1956 áprilisában feküdt be a washingtoni Walter Reed kórház elnöki betegszobájába, itt hunyt el 1957. február 8-án, Princetonban helyezték örök nyugalomra.