Utcanévnap II Vak Bottyán János utca

Bottyán János elszegényedett protestáns kisnemesi családban született Esztergomban, születésének pontos időpontja nem ismert, a kutatás 1635-1645 közé teszi, a legvalószínűbb az 1643. vagy 1644. év. Az 1650-es években a nagyszombati jezsuitáknál tanult, hatásukra katolizált amiért apja kitagadta az örökségből. A tizenéves Bottyán végvári vitéz lett és Vágsellyére került, mely 1664-ben Érsekújvár a török kezére kerülése után az ország védvonalának fontos része lett. A legendák szerint már ekkor megmutatkozott vakmerősége, egy alkalommal fogadásból álruhában Érsekújvárra ment és az éppen imára szólító müezzint kihajította a főtéren álló minaretből, menekülés közben az útjába álló janicsárt lelőve szerencsésen kijutott a várból.
1683-ben főhadnagyi rangban részt vett Esztergom visszafoglalásában, majd 1685-ben sikeresen meg is védte a budai pasától. 1686-ban részt vett Buda visszavételében egy általa szervezett ezred élén. Ezután alezredesi rangban Badeni Lajos seregében harcolt a Délvidéken, részt vett Belgrád ostrománál is. Ebben az időben vesztette el egyik szemét, katonái ekkor kezdték Vak Bottyánnak hívni. A hadjáratok idején magyarországi lakhelye az esztergomi piactéren álló ház volt, mely 1723-tól városházaként funkcionál.
Bottyán János gazdagságát első házasságával alapozta meg. 1669-ben vette feleségül Lakatos Juditot, Józsa Pál özvegyét. Az asszony 1706-ban elhunyt. 1707. március 7-én újranősült, az idős, 60 éven felüli Bottyán a 20 éves Forgách Juliannát vette feleségül. A friggyel az arisztokrácia soraiba került. Házasságai gyermektelenek maradtak, így közvetlen örököse nem volt.
1699-ben a karlócai béke – mellyel hazánk területének nagy részén megszűnt a török uralom – megkötése után visszavonult esztergomi házába. A nyugalom nem tartott sokáig. 1701-ben a spanyol örökösödési háború rajnai frontján harcolt. 
1703-ban szolgálatra jelentkezett I. Lipótnál, labancként Zólyom váránál párbajra hívta a kurucok legjobbját. Ocskay László állt ki ellene, mindketten súlyosan megsérültek. Bottyán János 1703 decemberében labancból kuruc lett. Árulása nem tetszett a bécsi kormányzatnak, ezért 1704 októberében foglyul ejtették és egy naszádon Bécsbe akarták vinni. Jobbágyai kiszabadították, a kuruc táborba vitték és megkapta a generális rangot. 1705-ben érte el katonai rangjának csúcsát. Októberben hadjárata során elfoglalta az ország legfontosabb várait, decemberben Szentgotthárd mellett legyőzte Heister császári generálist is. Bottyán János a következő években nagy szervező munkába kezdett. Megpróbálta elnyerni a lakosság szimpátiáját és védte a várakat. Csapataiban nem tűrte el a rablást és fosztogatást, katonái kicsapongásait meggátolta. A 1718-ban a Dunántúlon Jótevő Jánosként emlegették.
1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett, ekkor a kuruc tábor jóval kisebb volt, mint kezdetekben. 1709 augusztusában részt vett Gyöngyösön a megyei közgyűlésen. 1709. szeptember 26-án vagy 27-én halt meg. Halálának oka vitát képez, a katonai táborában a pestis szedte az áldozatait, így egyértelmű lenne, hogy Bottyán is abban hunyt el. A valószínűbb magyarázat az, hogy agyhártyagyulladásban halt meg. Gyöngyösön a ferencesek templomában temették el, sírhelye ismeretlen.
Városunkban 1973 óta viseli utca a generális nevét.