Városépítőt és egykori társasházi képviselőt köszöntött az önkormányzat
Folytatódott a szép kort megélt polgárok köszöntése városunkban: Fellai Zoltánné „Erzsike néni” 95., Szabó György „Gyuri bácsi” 90. születésnapját ünnepelték. Az önkormányzat nevében Barta Endre alpolgármester és Szántó Péter önkormányzati képviselő köszöntötte a születésnaposokat.
„(…) embereket vesznek fel, mert épül egy város.”
Fellai Zoltánné „Erzsike néni” Csömenden született 1927-ben. Gyermekkorát is itt töltötte, de mint mondta, hamar megtapasztalta, mit is jelent a valódi munka.
– Olyan grófi birtokon dolgoztunk, ahol 3500 cseléd volt. 12 éves koromban kislányként már markot szedtem. Vége volt az iskolának mentem vízhordónak vagy aratni. Aztán Pesten tejkihordó voltam. Abból tartottam el az egész családot, mert az apukám nem tudott elhelyezkedni. Aztán minden nap kaptam egy liter tejet és 4 zsömlét. Azt hazaadtam, hogy legyen a családnak mit reggelizni – emlékezett vissza Erzsike néni, aki az első városépítők között volt.
Kőműves férjével munka közben hallották a felhívást, miszerint „embereket vesznek fel, mert épül egy város.”
– Nyakig érő sárban jártunk, felvettek a férfiak a hátukra, úgy jártunk, akkora volt a sár. Ott voltunk a kezdeteknél, szívesen emlékszem vissza arra az időre. Aztán a Patyolatban dolgoztam egészen a forradalomig. Utána megindult a Ruhagyár, ahol két évtizedet töltöttem.
Erzsike néninek 3 gyermeke született; 3 unoka és 3 dédunoka örvendezteti meg a mindennapokban, amelyeket ma már egy rövid ideje Svédországban tölt gyermekeinél. Pihenget, vendégségbe jár, olvas – jelenleg az önfejlesztő könyvek a kedvencei, mert úgy véli fontos, hogy mindig legyenek céljaink. Ugyanakkor ahogyan fogalmazott, hiányzik neki Dunaújváros.
– Ez az én otthonom, ez az én hazám. Én még mindig azt a helyet szeretem legjobban, ahol először laktunk, ott volt a nagy baráti körünk. Mindenkit névről ismerünk. Mi Beloiannisz utcának hívtuk, most már más neve van. Az „ötös” lépcsőház. Boldogan gondolok vissza azokra az időkre.
„Hiányzik a társasházi képviselet”
Szabó György „Gyuri bácsi” 1932-ben született Budapesten. Családjával a háború elől Ausztriába menekültek. Miután hazajöttek, édesapja vett négy lovat és egy szekeret, amelyeket aztán a megélhetésükre fordítottak. Gyuri bácsi mint mondta, édesapjával éjjel-nappal dolgoztak.
– Nagyon sokszor elcseréltem a lefekvésért a vacsorát – emlékezett vissza. Akkoriban méhész szerettem volna lenni. Olyan iskolaigazgatóm volt, aki tanított zöldséget és krumplit termelni, és méhésznek lenni. Utóbbit nagyon megkedveltem, de más irányba sodort az élet. Végül építőipari műszaki szakiskolát végeztem és Dunaújvárosban az ingatlankezelő vállalathoz (IKV) kerültem, ahol aztán voltam egyebek mellett például műszaki ellenőr és építésvezető is. Innen mentem nyugdíjba.
Gyuri bácsi a nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett: 29 éven át dolgozott lakóközösségekért, ugyanis három társasház képviseletét vállalta.
– Hiányzik a társasházi képviselet, hiszen 29 évet dolgoztam közös képviselőként, rengeteg pályázati lehetőséget megragadva. Kétszer választottak az év közös képviselőjének. A Szórád Márton út 22-28., a Szórád Márton út 30-38., és a Kassák Lajos utca 1-6. volt az „enyém”. Hiányzik a munka.
Gyuri bácsi ma már pihenéssel, olvasással és főzéssel tölti mindennapjait feleségével együtt. Egy gyermeke és egy unokája van, aki egyetemre jár.
