Két szépkorú dunaújvárosi ünnepelte kerek születésnapját
Egykori bognármestert és vasműs dolgozót köszöntött az önkormányzat. Németh György és Badics György 90. születésnapjukat ünnepelték, és mindketten otthonukban fogadták a városvezetés jókívánságait.
A két születésnapost Barta Endre alpolgármester és Szántó Péter önkormányzati képviselő köszöntötték.
A fa megmunkálás mestere
Németh György Hercegfalván született 1932-ben, gyermekkorát is itt töltötte, majd 1949-ben városunkba került, ahol elsőként a csónak építést tanulta ki: horgász egyesületeknek, illetve magánszemélyeknek készített csónakokat. Később a fa megmunkáló iparra váltott, és kerékgyártó faiparosként tevékenykedett.
A bognármester „Gyuri bácsi” szívesen nosztalgiázott Barta Endre alpolgármester kérdésére, és elmesélte például, hogy bár már nem űzi a mesterséget, a szerszámkészlete a mai napig megvan,és jelenleg az egyik fia használja, aki asztalosként dolgozik.
„Gyuri bácsi” ma már a ház körüli tevékenységekkel tölti csendes mindennapjait: fát fűrészel, és a kerttel foglalkozik.
Három gyermeke és hét unokája van, akiket mindennap lát, hiszen mint mondta: az iskolából első útjuk a nagyszülőkhöz vezet. Azt mondta: feleségével együtt igencsak szerencsés helyzetben vannak a gyermekek és az unokák miatt, mert, ha segítség kell, akkor csak egy telefonhívásukba kerül.
Mint mondta: minden öröme családjában, az unokákban és Tücsök nevű kutyájában rejlik.
A hobbi régész
Badics György Nagylókon született 1932-ben. Gyermekkorát követően Mezőfalván lakott, majd egy rövid ideig katonaság következett.
Feleségével együtt, akivel ma már 65 éve házasok, 1957-ben költöztek ide, és nyugdíjazásáig a Vasmű szállító részlegén dolgozott kotrómesterként.
Gyuri bácsi, mint mondta, a Vasműs munkanapok nem szegték kedvét, hogy a történelem iránti szenvedélyének hódoljon: amikor szabadnapos volt, első útja az Intercisa Múzeumba vezetett, ahol a régészek munkáját segítette az ásatások során.
Két gyereke, három unokája, és két dédunokája van, akik szebbé teszik a mindennapokat, amelyek ma már csendesen és lassan telnek, de azért egy-egy séta, vagy a bevásárlás sosem maradhat el.