100 és 102 éves városépítőt köszöntött az önkormányzat

100 évesen is szellemileg friss

Mórocz Lajosné Rózsika néni Celldömölkön született 1923-ban. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja vasutasként dolgozott, aki imádta kislányát. Rózsika néni Celldömölkön járta ki a 6 elemit és a 4 polgárit, ez utóbbit zárdában.

Az iskola után fiatalon Tapolcára ment dolgozni. Itt ismerkedett meg leendő férjével, akivel hamar házasságot kötöttek. Látrányba költöztek, ahol 3 lánygyermekük született.

Dunaújvárosba, a város alapításakor, 1952. februárban jött dolgozni a férje, a család 1952. szeptember 7-én követte őt. Egy évvel később megszületett fiú gyermekük. Rövid ideig ugyan dolgozott a Dunai Vasműben, majd az Ingatlankezelő Vállalatnál, de a mindennapok valójában a gyermekek nevelésével teltek.

37 évig laktak a Gagarin téren, ahol a lépcsőház minden lakójával jó kapcsolatot ápoltak, többekkel évtizedes barátságot kötöttek.

1989-ben költöztek a Dózsa György útra.  Itt is könnyen beilleszkedtek; a mai napig minden szomszéd érdeklődik iránta.

58 év boldog házasságot követően, 2001-ben elveszítette férjét. Az együtt töltött hosszú évtizedek alatt a gyermekeket unokák, majd dédunokák és 2020-ban ükunoka követte.

Aktív időskort élt a férje halálát követően is. 80 éves korában megtanult úszni, 90 éves koráig rendszeresen kirándult, utazott. Már fiatal korában is szeretett rejtvényt fejteni és kártyázni. Ezt napjainkban is szívesen teszi: minden délelőtt rejtvényt fejt, délután logikai játékkal játszik, esténként pedig számítógépen kártyázik, madzsongozik.

Rendkívül érdeklődő: naponta nézi és hallgatja a híreket. Ha valamit nem ért, akkor arra rákérdez, így minden eseményről naprakész. 99 évesen óriási döntést hozott: felköltözött Budapestre. Azóta a mindennapjai a fővárosban telnek. 100. szülinapját azonban Dunaújvárosban szerette volna megünnepelni, így a Magyar úti Pentele klubházban gyűlt össze a család minden tagja, és a barátok.

– Nem lehet szóval kifejezni ezt a szeretet, ezt a törődést. Nagyon jól esik. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött és megtisztelt. – fogalmazott Rózsika néni, aki meghatódva fogadta Pintér Tamás polgármester és Barta Endre alpolgármester jókívánságait.

102 évesen is gondozza a virágágyásokat

Tóth Gyula bácsit, Dunaújváros egyik legidősebb polgárát sokan ismerhetik városunkban, főként azok, akik a Bocskai utca felé veszik az irányt, hiszen a 102. születésnapját szombaton ünneplő Gyula bácsi a mai napig itt gondozza az ablakok alatti kiskerteket.

– Hiányzik a Temető utcai négy hektáros föld, oda mindent ültettem. Uborkától kezdve a paradicsomon át a tökig. Most ez a picinyke kertecske az, amit művelek. Van leanderem, de palántáztam ide paprikát is – mutatta büszkén Tóth Gyula bácsi ablak alatti kis kertecskéjét, amelyet tavaly óta gondoz, hiszen kb. 1 évvel ezelőtt költözött új otthonába.

Pintér Tamás polgármester és Barta Endre alpolgármester közösen látogatták meg a 102 éves születésnapost.

Tóth Gyula 1921. július 15-én a Dráva határ szélén, Bakicson született és itt is nőtt fel öccsével együtt. 1954-ben érkezett Dunaújvárosba, és azóta is itt él.

Városunkban elsőként az építőiparban helyezkedett el: segédmunkásként kezdte, majd brigádvezetőként folytatta.

– A szállítási osztályra kerültem, itt 2 hónapig voltam segédmunkás, majd brigádvezető lettem a városépítésben. Akkor építettük a Május 1., és az Építők utcát, és én oda szállítottam ki az embereket és az építési anyagokat – emlékszik vissza Gyula bácsi.

Ezt követően a Vasműben helyezkedett el, azon belül is az oxigén gyárban dolgozott 28 évet, turbina gépészként.

– A Vasműből mentem nyugdíjba 28 év után. Egész életemben dolgoztam, a mezőgazdaság szeretete pedig a mai napig megmaradt. A Temető utcában négy hektárnyi földet műveltem, de a tavalyi évben ide költöztem, a Bocskai utcába.

Két gyermek, két unoka és négy dédunoka örvendezteti meg a mindennapokban. A két unoka a rajong a nagypapájukért, szinte minden nap látogatják őt. Gyula bácsi állítja: unokái szeretete és a kerti munka a hosszú életének titka.