Katonai tiszteletadással emlékezett a város a hős márciusi ifjakra március 15-én

Esős kora tavaszi időben, az elmúlt esztendők hagyományát folytatva közösen ünnepelt a város a ’48-as emlékműnél március 15-én, a szabadságunk 177. születésnapján rendezett önkormányzati ünnepségen.

Összetartó erő a hazaszeretet 

Az eseményen a Himnusz közös eléneklése után Őze Áron, a Bartók Kamaraszínház igazgatója mondott ünnepi beszédet. Mint hangsúlyozta, a forradalom csodája, hogy 1848. március 15-én a nemzet magára, a magyarok egymásra találtak:

– Talán nem tévedek nagyot, ha azt a következtetést vonom le, a magyar nép ezért érzi első számú nemzeti ünnepének 1848. március 15-ét, amelyet az a történelmi tény sem tud elhomályosítani, hogy a forradalmat követő szabadságharc nem tudta beteljesíteni a március 15-ei álmokat, vágyakat. Mégis: a nemzeti ünnepeknek, az ünnepek méltó megünneplésének összetartó ereje van. A közös emlékezés pedig az összetartozás ismétlődő megerősítését jelentheti. A forradalmárok, a hősök bár különbözőek voltak, mégis azonosak, méghozzá hazaszeretetükben: életüket adták volna a magyar népért, a nemzet felemelkedéséért és függetlenségéért. 

Historia est magistra vitae

Őze Áron szerint ha megértjük a forradalmár elődök, 1848 üzenetét, nemcsak a sikerek, de a kudarcok is a nemzet épülésére fordíthatók: 

– A magyar szabadságharc végül elbukott. Hajlamosak vagyunk néha arra, hogy a magyar történelem e nagy fejezetét végzetes kudarcnak ítéljük meg. Pedig nemcsak a sikerek, de a kudarcok is a nemzet épülésére fordíthatók, ha megértjük annak üzeneteit, ha hallgatunk a latin mondásra: Historia est magistra vitae, vagyis: a történelem az élet tanítómestere. Mert mint minden történelmi eseménynek, így 1848. március 15-nek is van üzenete a mának és a jövőnek, pontosabban három megfontolandó tanulsága: egyetlen nemzet sem lehet szabad más nemzet szabadsága nélkül; egy nemzet szabadságának kivívása nem hagyhatja figyelmen kívül más népek szabadság iránti vágyát; a magyar nemzet boldogulása csak közös akarattal, elhatározással és munkálkodással sikerülhet. A márciusi ifjak által szerkesztett kiáltvány így kezdődik: „Mit kíván a magyar nemzet.” Majd így folytatódik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” 

Tisztelet a hősöknek!

Az ünnepi beszédet követően a Baracs Néptáncegyüttes és a Madocsai Hagyományőrző Néptáncegyüttes tagjainak látványos és mozgalmas ünnepi műsorát láthatták az ünneplők. A táncosokat Suplicz Mihály készítette fel. A műsor részeként verset szavalt Egei Bence, a Pannon Oktatási Központ diákja.

Az ünnepi esemény a koszorúzással folytatódott, amelyben ezúttal katonai díszőrség működött közre. Városunk nevében elsőként Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző helyezték el az emlékezés koszorúját. 

Ezt követően a nemzetiségi önkormányzatok, a szociális intézmények, a rendőrség, a kulturális intézmények vezetői, a járási hivatal és a helyi iskolák képviselői helyezték el az emlékezés és a tisztelet virágait a ’48-as emlékműnél, valamint hajtottak főt a márciusi ifjak emléke előtt.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. 

Rosti Pál emlékezete

A koszorúzást követően Barkóczi Rosti Pál nemrégiben felújított síremlékénél a Pentele Baráti Kör rendezvényén, a civil közösséggel együtt folytatódott a megemlékezés. 

A neves földrajztudósra, etnográfusra és fotósra, a hajdani mezőváros közéletében is fontos szerepet betöltött személyiségre Pálinkás Bertalan, az egyesület elnöke emlékezett, végül Rosti Pál sírkövénél is elhelyezték a tisztelt koszorúit az önkormányzat, az egyesület, valamint a jeles tudós-fotográfus nevét viselő iskola képviselői.

(Az ünnepi esemény galériája, valamint a DSTV összegzése a DO-n látható a www.dunaujvaros.com cím alatt!)