Jankó Árpád

Jankó Árpád tősgyökeres pécsi család sarja, aki végül Dunaújvárosban lelt otthonra, itt alapított családot. Feleségével két gyermekük született Péter és Zita. Jankó Árpád, vagy ahogyan sokan szólítják, Árpi bácsi már a művészeti gimnáziumban is klarinétozni tanult. 1964-ben végzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-orosz-ének szakon. A diploma megszerzése után a dunaújvárosi Ságvári Endre Általános Iskolában kezdett tanítani éneket, és már ott sikeresen vezette az iskola kórusát.

Elhivatottan tanított, és tanult ő maga is: 1972-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészeti Karán magyar szakos középiskolai tanár képesítést szerzett. 2003-ban közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsgával, szakirányú végzettséggel gazdagította tudását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán.

1975-ben lett a Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatója egészen nyugdíjba vonulásáig. A már addig is hírnevet szerzett ének-zenei általános iskolában megerősítette a hagyományokat, ötleteivel, kreatív személyiségével új lendületet adott az oktató-nevelő munkának. A kodályi elképzelés alapján olyan iskolát teremtett, amelyben az iskola tanítványai a közös éneklés által harmonikus, érzelmekben gazdag emberekké válnak. Kivételes kreativitásának köszönhetően fejlődésre ösztönzött mindenkit az intézményben. Nagy gondot fordított a tantestület továbbképzésére, kiváló kapcsolatot alakított ki a munkatársaival. Máig is élő nemzetközi kapcsolatokat épített ki.

Vezetése alatt vált a Móricz Zsigmond Általános Iskola a város és a városkörnyék kiemelkedően magas színvonalú oktatási intézményévé. Az iskola tanévzáró koncertjein a nyolcadikosok egy musical részleteivel búcsúznak az iskolától. Ezek színrevitelénél az igazgató bácsi is velük próbált, izgult és szerepelt is: volt tejes ember a Hegedűs a háztetőn-ben, színházi macska a Macskák-ban, Direktor a Légy jó mindhalálig darabban.

A Móricz évkönyvében így vallott: „… ennek az iskolának minden szép és nehéz pillanatát átéltem, szinte az egész pályám, az életem a Móriczé…”

1975-ben, a Dunaújvárosi Hírlap akkori főszerkesztője, Sasvári György keresett magyartanárt, hogy a sportrovat kéziratait korrigálja, az oldalt gondozza. Egy közös barát révén került Jankó Árpád a Hírlap sportrovatához, ahol több évtizeden át ugyanolyan precizitással és hévvel műveli az újságírást, ahogyan aktív korában a pedagógusi pályát. Pécsett a PVSK ifjúsági csapatában futballozott, ám egy ponton döntenie kellett a labdarúgás és a hangszeres tanulás között, mert meggyőződése: amatőr szinten lehet focizni, de a tanári pályát csak élethivatásként lehet művelni. Jankó Árpád az utóbbit választotta.

Ám a pálya szélén is örökre játékos maradt. Saját bevallása szerint Kohász-hívő lett. Nem tudta szenvtelenül végignézni soha a dunaújvárosi csapatok mérkőzéseit. Nagyon sok sporteseményt átélt, voltak köztük gyötrelmes vereségek és boldogságra, ünneplésre okot adó győzelmek. Ma is rendszeresen jár a kézilabda és futballmérkőzésekre, és ma is ugyanolyan lelkesen tudósít.

Szakmai tevékenységének elismeréseként számos kitüntetést adományoztak számára, így például 1996-ban a Dunaújvárosért díjat, 2000-ben a Dunaújváros Érdemes Pedagógusa elismerést, 2003-ban a dunaújvárosi önkormányzat Arany Toll díját vehette át, majd 2016-ban a kollégái szavazatai alapján a legjobb külsős újságírónak bizonyult.

A több évtizeden keresztül végzett kimagasló pedagógiai tevékenysége, példaértékű szakmai életútja elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Díszpolgára kitüntető címet Jankó Árpád pedagógus, újságíró részére adományozta.

  • Frissítve: 2019. április 29.