Várnai Gyula
Várnai Gyula 1956-ban született Kazincbarcikán, 8 éves korában telepedett le szüleivel Dunaújvárosban, azóta is a város lakója. „Ízig-vérig dunaújvárosi képzőművész; gyerekkora óta itt él közöttünk, naponta találkozhatunk vele az utcán, a focipályán, vagy éppen a kiállítóterekben”. A festészet alapjait az Amatőr Műhelyben tanulta, mestere Birkás István festőművész volt. Mint ahogyan Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet igazgatónője fogalmazott Várnai Gyula művészetében következetesen és szeretettel használja a város motívumkészletét – esetenként akár magyar szimbólummá is emelve azt, például karrierjének egyik meghatározó eseményén, a Velencei Biennálén”. Itt 2017-ben Békét a világnak! című alkotásával képviselte hazánkat .
Várnai Gyula
Bár számos sikert és elismerést tudhat magáénak ( ’89-ben Smohay-díjat kapott, ’89-92 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 2001-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki) ”Hétköznapi, a szó nemes értelmében: nem hangoztatja érdemeit, nem dicsekszik azzal, hogy hol, mikor állít ki; egyszerűen teszi a dolgát. Csak saját magának szeretne megfelelni, nem küzd elismerésekért, alázattal járja a maga útját: alkot és segít minden alkotni vágyót – mindenkit, aki Dunaújváros kulturális életét szolgálja.
Dunaújvárosban méltatlanul kevesen tudják róla, hogy Magyarország egyik legjelentősebb képzőművésze, akit a nemzetközi szcéna is számon tart, elismer. Nem kérkedik azzal, hogy hazánk egyik legjelentősebb, ma már a helyi értéktár részeként is nyilvántartott dunaújvárosi kortárs műgyűjtemény létrehozásának ötletadója és hosszú időn keresztül alakítója volt, mint ahogyan azzal sem, hogy jelenleg a Dunaferr Art Alapítvány és az ÚjPart Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesületének elnökeként dolgozik Dunaújváros vizuális kultúrájáért.
Gyerekkorában a csillagászszakkör aktív résztvevője volt, akkoriban még azt hitte, hogy a világ csak fizikusként vagy matematikusként érthető meg igazán; ugyanakkor ma már így nyilatkozik: „... amint egy sejtben reprodukálódik az élet, úgy van benne minden gondolatunkban az ember minden tevékenysége. Fizikus, lakatos, szobrász, kőműves, nyomdász – mindenki lehet teremtő géniusz.” Gondolatmenete híven tükrözi egyéniségét, viszonyát az emberekhez – gazdag életműve, képzőművészi és kultúraszervezői munkássága kiemelkedő értéket képvisel Dunaújváros kulturális életében.
Dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok volt főigazgatója, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének jelenlegi vezetője szerint Várnai Gyula „az egyik leginnovatívabb, legsokoldalúbb és kreatívabb művész. Őt nem tartóztathatja fel semmilyen eltérítő körülmény attól, hogy egy munkát létrehozzon, megoldásai ámulatba ejtik a nézőt és a szakembert egyaránt. Amit alkot: egyszerű, szellemes, elgondolkodtató és főként, folyamatosan reflektáló a múltra, a jelenre, a jövőre és arra a helyre, ahonnan Várnai származik, Dunaújvárosra. Műveiben sokszor hasznosítja a környezetében lévő régi tárgyakat és alakítja át azokat úgy, hogy filozofikus üzenetek hordozóivá váljanak. Bármit is hozott létre, munkáin mindig érezhető volt annak a városnak a szellemisége, aminek története talán a legegyedibb az országban.!! Nem véletlen, hogy kiérdemelt díjai és elismerései mellet ő képviselte hazánkat 2017-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjában, ahol egy olyan örök érvényű felszólítást fogalmazott meg, ami számára ebből a városból eredt, de az egész világot bejárja: Békét a világnak!”
„50 év barátságát hogyan lehetne ennyire kevés szövegbe sűríteni?!” – ezt már Rohonczi István, a Széchenyi István Gimnázium művésztanára, Várnai Gyula alkotótársa mondta. Rohonczi István egy Várnai Gyulával kapcsolatos történetet is megosztott: Készültünk a főiskolai felvételire, szó szerint rajzoltunk éjjel-nappal. Egybemosódtak a napok. Az Amatőr Műhely a mai Kortárs Művészeti Intézet, Uitz terem alatt a pincében működött. Szólt a zene, teát főztünk, és rajzoltunk, festettünk nagy igyekezettel, odaadással, izgalommal. Készültünk a megmérettetésre. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy odakint, odafent a zenét is túldübörögve óriási zápor érkezett, dörgött az ég. Felmentünk. Késő este volt. Mintha nem is dézsából öntötték volna, hanem vízesés alatt lett volna az egész város. Ámulattal néztük az utcai lámpák glóriáiban a szakadó esőt. Dörgött, villámlott, csattogott a sötét ég. A csatornák nem bírták elvezetni a hirtelen lezúduló vizet, folyammá változott a Vasmű út. Még esett az eső, mikor visszafordultunk, le a pincébe. Ott lebegtek a rajzaink a térdig érő vízben, szólt a magnóról a zene, mi meg nevettünk, hogy ennyi volt. Nagy megtiszteltetés ez az elismerés nem csak neked, hanem mesterünknek, Birkás István festőművésznek is, aki elindított bennünket ezen az úton.”
Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése kimagasló művészi tevékenységének elismeréseként a Dunaújváros Díszpolgára kitüntető címet Várnai Gyula részére adományozza.