Zecher János

Zecher János 1920. december 13-án Aradon született, 2004. november 1-én, 84 éves korában Dunaújvárosban halt meg.

Zecher János eredeti foglalkozása szerint MÁV forgalmi szolgálattevő volt. 1951-ben került az egykori Sztálinvárosba, a gyár építkezéséhez, ahol főművezetőként a szállítás irányításával foglalkozott. Később a vasmű karbantartó részlegének öntöde üzemében dolgozott, 1956 októberéig.

Az októberi forradalom sztálinvárosi eseményeinek aktív, cselekvő részese, mint az öntöde-, majd a karbantartó gyárrészleg munkástanácsának elnöke, a gyári munkástanács tagja. E testület megbízásával a vállalat védelmét ellátó 32 tagú őrszolgálat parancsnoka. Forradalmi elkötelezettsége a szélsőségektől való elhatárolódással párosult, egyike volt azoknak, akik megakadályozták a város és a laktanya ivóvízrendszerének megmérgezését, a Görbe utcai lakóépület felgyújtását.

A forradalom leverését követően letartóztatták és 18 havi börtönbüntetésre ítélték, amit a Pálhalmai Intézetben töltött le.

A rendszerváltást követően a POFOSZ alapító tagja, majd 1990. és 1994. között, mint a helyi szervezet elnöke a forradalomhoz méltó, szellemiségéhez hű dunaújvárosi évfordulós események szervezője, lebonyolítója volt. Kezdeményezésére állították fel a dunaújvárosi temetőben a kopjafát. 1990. október 23-án az 1956-os eseményekre már itt emlékezhettünk. Hihetetlen energiával, kutatói igényességgel dolgozott az 1956-os forradalom helyi eseményeinek forrás értékű feltárásán és megörökítésén. Két könyve jelent meg eddigi kutatási munkája eredményeként, amelyekben, továbbá megkezdett harmadik alkotásában önmagához hűen, az igazsághoz precízen ragaszkodva, töretlenül dolgozott.
Kitűntetései:
- 1991. október 23.: 1956-os Emlékérem
- 1992. június 16.: Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje
- 1994. október 23.: Hazáért Érdemkereszt
- 1996. október 23.: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 40, évfordulójának tiszteletére „Emléklap”
- 2001. március 15.: Fejér Megye Díszpolgára

„… nem kívánok újabb harcokat, amelyek csak tapsokat és keresztényi könnyeket eredményeznek. Túl sok a halott már Európának ezen a részén, s a magyar vért óvni kell! Ám Európában csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz és az elveinkhez, ha soha nem igazoljuk megrontóinkat, s áruljuk el azt, amiért a magyar harcosok életüket adták…”
Ezek voltak Zecher János kőkemény, megalkuvás nélküli szavai. Ilyen volt az élete is, kemény és megalkuvásmentes.

Mindezek alapján Dunaújváros Közgyűlése 2007-ben Zecher Jánosnak posztumusz „Dunaújvárosért Díj” –at adományozott.