Dobóvári Zoltánné

Dobóvári Zoltánné 1979-ben a Soproni Óvóképző Intézetben óvodapedagógusi diplomát szerzett. Pályáját a Vései Napközi otthonos Óvodában kezdte, majd 1983-ban Dunaújvárosba költözött, és azóta is óvodapedagógusként dolgozik. 1998-ban végezte el a vezető óvodapedagógus szakirányú szakot, ami lehetővé tette, hogy 2002-től tagóvoda vezetőként irányítsa az Aprók Háza Tagóvodát.

Munkája mellett számos továbbképzésen vett részt, ezen kívül a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai karán Óvodapedagógusi Gyógytestnevelő végzettséget szerzett.

Személyiségéből adódóan nyitott, sokoldalú, innovatív, rendkívül jó szervezőkészséggel rendelkezik. Ezen képességeit jól kamatoztatja tagóvoda vezetőként, intézkedéseiben korrekt, következetes, igazságos, emberséges, empatikus. Határozottságának köszönhetően jól szervezetten működik az intézmény, aminek fejlődése érdekében számos szponzorral alakított ki folyamatos, jól működő, támogató kapcsolatot.  Függetlenített vezetőként sem szakadt el a gyermekektől, rendszeresen támogatta munkájával a csoportokat. Helyettesítette a hiányzó óvodapedagógusokat, heti rendszerességgel vitte uszodába a gyerekeket. Gyermekcsoportja számára fáradhatatlanul és rendkívüli kreativitással nyújtotta az ismereteket.

Szabadidejében aktívan részt vett a Tiki-Riki Bábegyesület munkájában, amellyel óvodai, városi és a városon kívüli kulturális életet színesítette. Dunaújvárost képviselte Kapolcson a Művészetek Völgyében.

Művészeti hajlamait a fotózás keretein belül kamatoztatja. A Panoráma Fotóegyesület tagjaként természetfotóival kiállításokat szervez. Fotói a városon kívül más településeken is kiállításra kerültek. Szívesen fotózott a Dunaújvárosi óvodák számára is, színesebbé téve a Jótékonysági Gála megnyitóját.

Dunaújváros MJV Közgyűlése az oktatás, nevelés iránti elkötelezettsége, a humánus pedagógusi tevékenységének elismeréseként a Pedagógus Életpályáért Emlékérem díjat Dobóvári Zoltánné tagóvoda vezető részére adományozta.

  • Frissítve: 2017. június 20.
  • Létrehozva: 2017. június 20.