Dunaújvárosért Díjazottak

Dunaújváros Közgyűlése 24/1991. KR számú rendeletével alapította meg a „Dunaújvárosért Díj”-at. A díj azon személyeknek és közösségeknek adományozható, akik Dunaújvárosban, illetve Dunaújvárosért maradandót alkottak, illetve tettek. A díjat egy évben legfeljebb három személynek, illetve közösségnek lehet odaítélni. A közgyűlés 2008-as évben a Dunaújvárosért Díjat: Dr. Kelemen Gyulának, Kobzos Ferencnek és Jakó Pálnak adományozta.

Dr. Kelemen Gyula születése óta Dunapentelén, illetve Dunaújvárosban él. Édesapja kovácsmester kisiparos, édesanyja adminisztratív dolgozó volt. 1968-ban kötött házasságot Németh Mária közgazdásszal . Házasságukból két gyermek született: Angelika, aki a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán énekművészként, illetve Adrienn, aki az ELTE szociológia szakán szociológusként végzett.
Tanulmányait Dunapentele, majd Dunaújváros alsó-, és középfokú oktatási intézményeiben kezdte: Szórád Márton Általános Iskola, Dunaújvárosi Felsőfokú Kohóipari Technikum, ME Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar. Előbb felsőfokú technikusi végzettséget, majd üzemmérnöki diplomát szerezett. Mint végzett műszaki értelmiségi, 1968-tól a Dunai Vasműben helyezkedett el műszaki vezetőként.
1970-ben nagy fordulat következett be az életében, hiszen a termelői szférából elméleti, oktatási területre sodródott, előbb a 316-os Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolába, ahol kiemelkedő pedagógiai munkát végzett.
1986-tól a Miskolci Műszaki Egyetem Dunaújvárosi Főiskola Karának Tanszékén főállású adjunktus lett. Az oktatás-nevelés, a pedagógusi lét örök szerelemnek bizonyult, hiszen a pályához, e hivatáshoz örök hűséget fogadott.
Szüntelen önképzése, tudásvágya hihetetlen emberi teljesítményekhez vezetett, hiszen 1974-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen műszaki tanári-, 1983-ban az ELTÉ-n pedagógiai szakos előadói-, a JATÉ-n jogi szakokleveles mérnöki diplomát szerezett. Közben „mellékesen” oktatásszervezői-, ingatlanszakértő és értékbecslői végzettség birtokosa is lett. Angol és német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett. Sőt, részt vett az ELTE PhD képzésén is.
Ez a rendkívül gazdag életút azonban attól igazán teljes, hogy példás családapaként nevelte gyermekeit, mit több, a közéletből is aktívan, áldozatvállalásokkal vette ki a részét. Közkinccsé tette édesapja pentelei kovácsműhelyét, mint működő Kovács Múzeumot, tudományos kutatásokat végzett Pentele oktatástörténetéről. A rendszerváltás után négy évig volt DMJV oktatási bizottságának aktív külső szakértője.
Kiemelkedő emberi teljesítményével minőséget, értéket, tisztességet közvetített az ország minden részéről városunkban diákoskodó fiatalnak az itt élő emberek tenniakarásáról, Dunaújvárosról.

Kobzos Ferenc 1938-ban Tiszaeszláron született. 1962-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. 1962/63-ban a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskolában tanított, majd 1963-tól 2006-ig a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban dolgozott. A hatvanas években az Országos Pedagógiai Intézet által szervezett műszerépítési tanfolyamon, a későbbiekben pedig intenzív továbbképzéseken vett részt számítástechnikából, fizikából.
Tanítványai a különböző fizika tanulmányi versenyeken eredményesen szerepeltek. 1970-től húszon felüli az 1-3. díjat, vagy dicséretet nyertek száma. A Lánczos Kornél Megyei Fizikaversenyen – az utóbbi 10 évben – összességében több mint 200 tanulója nyújtott be pályázatot és az első, vagy második helyezett is közülük került ki. Tanítványai az ATOMKI, valamint a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszéke által kiírt országos kísérleti pályázatokon is eredményesen szerepeltek. Munkájának eredményét bizonyítják azok a diákok is, akik az ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján, Ifjú Fizikusok Nemzetközi Versenyén szerepeltek nagy sikerrel.
Népszerűsítő tevékenységét a diákokkal való foglalkozásokon kívül több nagyszabású kísérleti bemutató szervezésével is kiegészítette. Aktívan kísérletező tanár lévén, a Fizikai Szemlében megjelent cikkében a kísérletezés fontosságára hívja fel a figyelmet, újabb híveket toborozva így tantárgyának. Véleménye szerint a fizikai ismeretek elengedhetetlenek a mindennapi életben.
1998-ban a Klebelsberg Kuno-díjat, 2003-ban az Ericsson díjat volt tanítványai kezdeményezésére kapta meg. 2003-ban a Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításon Mikola Sándor díjjal tüntették ki. 2000-ben Dunaferr díjat, 2006-ban Gimi díjat kapott akkori tanítványai illetve kollégái ajánlására.
Kobzos Ferenc hosszú fizikatanári pályafutása során tanítványaival végzett folyamatos, tanórákon kívüli eredményes kísérletező munkájával rendkívül sokat tett az ifjúság természettudományos neveléséért.

Jakó Pál kitelepített székely származású családban született. Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson és a pápai bencés gimnáziumban végezte. Pápán szerezte meg az állami elemi népiskolai tanítói képesítést, 1942-ben. Rövidesen református kántori oklevelet is szerzett.
Pedagógusi pályáját a dunapentelei állami elemi népiskolában kezdte. Egyetlen célt tűzött ki maga elé: helytállni a számára édesapja által választott pályán. Rövidesen megismerkedett helybéli értelmiségi fiatalokkal, iparosokkal és a kulturális rendezvények szervezőjeként tevékenykedett.
1944-ben a háború őt is elszólította, de 1945 őszétől ismét Pentelén folytatta tanítói munkáját. Sokoldalú műveltsége, képzettsége tette lehetővé, hogy magyart, kémiát, matematikát, fizikát tanított. Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán matematika-fizika szakos oklevelet szerzett. Oly szerencsében volt része, hogy Öveges József professzor tanítványa lehetett.
A vasmű és a város építése nagyon sokszínű feladatott rótt rá, hiszen tanított általános iskolában, gépipari technikumban, építőipari technikumban, valamint gimnáziumban. Ezután következett a Vasvári Pál-, majd a Móricz Zsigmond Általános Iskola, ahol igazgatóhelyettes is lett. Itt élte át az 56-os forradalom és szabadságharcot és beválasztották a Pentelén alakult nemzeti bizottságba. 1957. januárjától -1958. augusztusáig külföldi hányadtatások következtek, majd a Szórád Márton Általános Iskolában folytatta pedagógiai munkáját. 1964-től a dolgozók általános és középiskolájában tanított, ahol szintén kiemelkedő szakmai teljesítményt ért el.
Munkája során sohasem felejtette el a legfőbb célt: értelmet és távlatot adni a rábízottak életének, tanítani a jót és erősíteni a nemzettudatot. Megértetni a tanítványaival, hogy a tisztesség kötelesség, magyar embernek lenni annyit jelent, mint becsületesen élni.
Tanítványai szinte minden korosztályt felöleltek, így nem csoda, hogy kevés olyan család él Dunaújvárosban, amelyhez pedagógiai munkássága valamilyen módon ne kapcsolódna. Az egyik művésszé vált tanítványa így emlékezett rá: „Matematika tanárom hatására pedig rájöttem arra, hogy nem elég csak érdeklődni, elmélyíteni szakmai és általános műveltségünket, embernek is kell lennünk. Jakó tanár úrban volt valami megnevezhetetlen plusz, valami jó értelemben vett nagyvonalúság, amely lelkierőt adott személyiségünk formálásához. Mindig érdeklődött a közügyek iránt, és rendkívül sokoldalú szakmai elfoglaltsága mellett aktívan részt vállalt a Pentele Baráti Kör munkájában is.