Egészségügyi díjak – méltó helyen

Dunaújváros Közgyűlése a város egészségügyi ellátásában tevékenykedő és kimagasló munkát végző egészségügyi dolgozók elismerésére alkotta rendeletét, a „Dunaújváros Egészségügyéért” díjat.
A rendelet hatálya kiterjed Dunaújváros egészségügyi intézményeiben dolgozó vagy Dunaújvárosban magángyakorlat keretében egészségügyi feladatokat ellátó orvosokra, illetve közép- és felsőfokú egészségügyi képesítéssel rendelkezőkre, valamint dunaújvárosi egészségügyben dolgozó kollektívákra.
A közgyűlés döntése szerint az idei évben Dr. Szabó Ignác, Debreczeniné Szekeres Erzsébet és Kun Eszter vehette át az elismerést.

Szabó Ignác 1939-ben született a felvidéki Jókán, 1945-ben került a Tolna megyei Udvari községbe. Gyönkön érettségizett, majd 1958-ban jelentkezett a budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1964-ben vette át diplomáját. Pályáját Székesfehérváron kezdte, majd 1965-ben Iváncsára kérte magát körzeti orvosnak. Iváncsai munkáját példamutató szorgalommal végezte, a falu lakói szerették, tisztelték, és hittek orvosukban.
A szakmai pályafutását 1973-tól Dunaújvárosban folytatta, mint körzeti orvos. Körzetéhez, a 16-os körzethez tartozó betegei mindig számíthattak rá, mint orvosra, mint emberre. Kitűnő a kapcsolatteremtő képessége, ismeri a betegek gondjait, problémáit, így gyógyító munkájában nemcsak a testgyógyítási eszköztárat használta, hanem mindig a lélek gondozását is kereste. Kiváló diagnosztának tartották pályatársai, a betegek visszajelzései, tapasztalatai alapján. A körzetben példaértékű az orvos-beteg kapcsolat, melyet ő alakított ki, és örökített át a fiára is.
Családi élete példás, két fia orvos lett, akikre átörökítette a szakma szeretetét, az ember tiszteletét. Körzetét nagyobbik fiának adta át úgy, hogy ifj. Szabó Ignác minden beteg gondját, baját is örökölte.
Élete és munkája: teljes értékű élet, mely példát mutat minden orvoskollégának, és minden embernek, aki nemcsak a napi munkáját végzi, de élete egyúttal hivatása is. Dunaújvárosban végzett 33 éves gyógyító munkája alapján „Dunaújváros Egészségügyéért” díjban részesült.

Debreczeniné Szekeres Erzsébet az OTKI Egészségügyi Főiskolai Karon dietetikusként szerzett diplomát, és ezt követően helyezkedett el a Szent Pantaleon Kórházban, ahol immár 22 éve dolgozik.
Kórházi feladatai közé tartozik a betegélelmezés szakszerű biztosítása, valamint a megelőző és a kórházi kezelést segítő, betegséghez kapcsolódó betegoktatások elvégzése. Munkaviszonyát a Fertőző osztályon kezdte és hosszú évekig az osztály megelégedésére végezte. Az eltöltött évek alatt dolgozott a Pszichiátriai osztályon, jelenleg az Idegosztályon, ezek mellett párhuzamosan dietetikai feladatokat látott el a Szülészet-nőgyógyászaton, Gyerekosztályon, Fül-orr gégészeten, Urológián is. Dolgozott a kórház valamennyi osztályán. Valamennyi területen a legnagyobb elismeréssel fogadják mind a személyét, mind a munkáját.
A művese állomás megalakulásakor hívták és elvállalta a művese kezelésen résztvevők folyamatos gondozását, melyet több mint egy évig végzett. A kulcsi idősek otthonában évek óta az általa összeállított étlap szerint étkeztetik a gondozottakat. Az intézet szakmai ellenőrzése alkalmával mintaértékűnek ítélték az általa összeállított étrendet.
Munkáját mindig lelkiismeretesen, tudása legjavát adva végzi. Értékrendjében az első helyen a betegek megelégedése áll, melyben nem ismer kompromisszumot. Szabadidejét sem kímélve a táplálkozástudomány fejlődését folyamatosan figyelemmel kíséri, sok szakirodalmat olvas, új ismeretekkel bővíti tudását. Lehetőségek szerint részt vesz konferenciákon, vándorgyűléseken - hallgatóként és előadóként egyaránt. Tagja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének, figyelemmel kísérve a szakma magyarországi fejlődését is.
Oroszlánrészt vállalt a kórház 2007. évi ISO tanúsítványának megszerzésében. Munkatársai segítségével kidolgozta a szakterületük eljárási rendszerét, amit az audit során példaértékűnek találtak. Kedvenc területe a gyermekélelmezés, vallja, hogy a helyes táplálkozási szokásokat a gyermekkorban kell megalapozni és szülői példamutatással igenis lehet eredményt elérni.

Kun Eszter 1948-ban Mezőtúron született, általános ápolói szakképesítést a szolnoki Egészségügyi Szakiskolában szerzett 1968-ban, majd később a főnővéreknek szervezett vezető képzőt végezte el. 1984-ben a budapesti Egészségügyi Főiskolai Kar Intézetvezetői Szakán diplomázott.
1968 óta dolgozott a Szent Pantaleon Kórház belgyógyászati osztályán, kezdetben betegágy melletti ápolóként, majd a II. emeleti belgyógyászat osztályos főnővéreként, innen készül nyugdíjba. 39 esztendő alatt a Szent Pantaleon Kórház volt az első és egyetlen munkahelye.
1980-tól részt vett az intézményben belgyógyászati gyakorlatra érkező hallgatók felkészítésében és vizsgáztatásában. Rendszeres oktatója volt diplomás ápolók, OKJ ápolók, ápolási asszisztensek és szociális gondozó hallgatóknak. Szakmai tudása, jó kommunikációs képessége, a szakma szeretete alkalmassá tette a jövő szakembereinek gyakorlati képzésében való részvételét. A diákok szívesen fordultak hozzá egyéb, akár magánéleti problémáikkal is, mindenkivel igen jó kapcsolatot sikerült kialakítania.
Alapítója és aktív tagja volt a kórházban két éve működő decubitus teamnek. Rendszeresen monitorizálta és szakmai tudásával segítette a betegellátó osztályokon előforduló decubitusos betegek ellátását.
Aktívan vett részt a kórház minőségbiztosítási rendszerének kiépítésében, hozzáértésével, tapasztalatával segítette a betegdokumentációs team munkáját. Az intézmény középvezetőjeként többször tett javaslatot az ápolási szakma fejlesztésére. Magas szakmai tudása, felkészültsége, határozottsága, probléma megoldó képessége példaértékű munkatársai és a jövő egészségügyi dolgozói számára egyaránt.
Munkáját 1973-ban Miniszteri Dicsérettel, 2003-ban Szent Pantaleon Emlékéremmel jutalmazták.
A szakmai múltjára, kimagasló teljesítményére, példaértékű emberi hozzáállására, az egészségügyi képzésben résztvevő hallgatók több éves gyakorlati oktatására való tekintettel „Dunaújváros Egészségügyéért” díjat vehetett át.