Utcanévnapok II Németh László utca
A már korábban indult Utcanévnapok-sorozatunk, amelynek célja hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk, most folytatódik. Június 27-én a Lászlókat ünnepeljük: Isten éltesse Őket! Dunaújvárosban a Németh László utca is ezt a nevet viseli. A részletes életrajzot alább olvashatják.
Németh László 1901. április 18-án született Nagybányán. A gimnáziumi évek után francia-magyar szakon kezdte meg bölcsész tanulmányait, majd átiratkozott az orvosi karra, de az írást nem hagyta abba. Fogorvosi diplomát szerzett, később rendelőt nyitott, majd iskolaorvosként praktizált. 1925 decemberében megnyerte a Nyugat novellapályázatát Horváthné meghal című írásával. Ezt követően a Protestáns Szemle, a Nyugat, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon munkatársa lett. Főként kritikákat írt az élő magyar és világirodalom egyes íróiról, műveiről. Később regényeket, tanulmányokat, drámákat írt, és jelentős publicisztikai munkásságot is folytatott. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. A német megszállás, 1944 márciusa után bujdosni kényszerült. Több éven át magyar irodalomtörténetet és matematikát tanított a vásárhelyi gimnáziumban, majd fordításból élt. 1952-ben Lev Tolsztoj Anna Kareniná-jának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki.
A hatvanas években egyre ismertebb lett Nyugat-Európában is. Számos művét fordították le kelet-európai nyelvekre is. Idehaza egymás után adták ki tanulmányköteteit, regényeit, színdarabjait. Úgyszólván állandóan műsoron volt a magyar színházakban. 1965 áprilisában Bécsben Herder-díjat vehetett át- olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján.
Utolsó éveiben a legkedvesebb tartózkodási helye a kis Balaton-parti település, Sajkod volt. 1969-ben megkezdődött életmű-sorozatának kiadása. 1975. március 3-án halt meg Budapesten.