Utcanévnapok II Dobó István út
Augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén az Istvánokat ünnepeljük: Isten éltesse Őket! Dunaújvárosban a Dobó István út is ezt a nevet viseli. Eger hős várkapitányának részletes életrajzát alább olvashatják. A történelmi visszatekintésből pedig az is kiderül, hogy Dunaújvárosban a mai Dobó István út, milyen nevet viselt. Utcanévnapok-sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk.
Dobó István 1502 körül született, hat gyermekes nemesi családban. Politikai szereplésére 1544-től vannak adatok, 1548-ban lett az egri vár várnagya másodmagával. 1551-ben Dobót két testvérével együtt egyik szomszédjuk beperelte hatalmaskodáskért. A bíróság a fivéreket fő- és jószágvesztésre ítélte. I. Ferdinánd az ítélet végrehajtását egy évre felfüggesztette azzal a feltétellel, hogy a felperest egy éven belül kártalanítaniuk kell. Mikor az 1552-es török ostromra sor került, Dobó halálra ítélt volt. Az egri vár ostroma 1552. szeptember 9-én kezdődött és több mint egy hónapon át tartott. Bár a törökök jelentős erőfölényben voltak, a várat sikerült megvédeni, az ostrom során azonban Dobó maga is megsérült. A diadal jutalmaként a király Dobónak ajándékozta Déva és Szamosújvár várát, 1553-ban pedig Erdély vajdájává nevezte ki és bárói rangot is kapott.
1556-ban az erdélyi rendek hazahívták Szapolyai János özvegyét, Izabellát. Ekkor a szultán parancsára csapatok nyomultak be Erdélybe. Dobó tíz hónapig védte Szamosújvár várát, azonban végül kénytelen volt feladni. Izabella királyné ugyan szabad elvonulást ígért, mégis bebörtönözte, innen 1557-ben megszökött.
1558-ban, Erdély elszakadt a Habsburgoktól, ezért a királytól, ott maradt birtokai kárpótlásául megkapta Léva várát. Még ugyanebben az évben kinevezték Bars vármegye főispánjává. Az 1560-as években az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett.
A Dobó család régi ellenségeinek, a Perényieknek köszönhetően az 1551-es pernek nem lett megnyugtató lezárása. 1560-ban ugyan a halálbüntetés alól felmentették a Dobó fivéreket, de további rendezetlen ügyek maradtak, aminek következtében 1568-ban Pozsonyban letartóztatták. Innen sikerült megszöknie, azonban 1569-ben egyik rokonával a pozsonyi országgyűlésre csalták és felségárulás vádjával ismét letartóztatták. Élete utolsó éveit betegséggel küzdve, fogságban töltötte. 1572-ben végül szabadon engedték, azonban rövidesen elhunyt. A családi birtokon, Ruszkán, a mai Dobóruszkán temették el.
Dunaújvárosban korábban ezt az utcát Ifjú Gárda utcának nevezték.
Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.