Utcanévnapok II Széchenyi István utca

A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Gyermekkorát is itt, illetve Nagycenken töltötte. 1809-ben részt vett a napóleoni háborúk egyetlen Magyarországon lezajlott ütközetében, a győri csatában. A csatát követően is katona maradt, 1814-ben már kapitány volt.

1815 után beutazta egész Európát, ezek során rádöbbent Magyarország elmaradottságára és határozta el, hogy változtat a hazai állapotokon. Az 1825-1827-es pozsonyi országgyűlésen felajánlja egy évi jövedelmének 6%-os kamatát a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Jelentős szerepe volt a később a közéletet és nyilvánosságot megalapozó Nemzeti Kaszinó létrehozásában is.

 Az országgyűlést követően számos művet írt. 1827-ben írta meg a lótenyésztés fontosságát hirdető Lovakrúl című munkáját. Ezt követően a Hitel (1831), Világ (1831) és Stádium (1833) című műveiben a feudális gazdaság és pénzügyi rendszer lebontását sürgette. De írt a magyar nyelvről, a selyemhernyó-tenyésztésről és a gőzhajózásról, színjátszásról is. Neki köszönhetően indult meg a dunai és a balatoni gőzhajózás, 1842-ben a Lánchíd építése, szerepe volt az első, Pest-Vác közötti vasútvonal megnyitásában és a két legnagyobb folyónk szabályozásában is.

1841-től komoly vitája volt Kossuth Lajossal. Széchenyi az ország modernizációját a Habsburgokkal képzelte el, úgy vélte a szembefordulás háborúhoz, a nemzet megsemmisüléséhez vezetne. Kossuth vele ellentétben radikálisabb lépésekre is hajlandó lett volna. Nézetei ellenére Széchenyi 1848 tavaszán reményekkel tekintett a jövőbe, igazat adott Kossuthnak és tőle várta a nemzet felemelését. 1848. március 23-án elfogadta Batthyány Lajos felkérést és a megalakuló kormányban közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett. Minisztersége nem tartott sokáig. Folyamatosan gyötörte a nemzethalál víziója, melyért önmagét tette felelőssé, betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta. 1848. szeptember 4-én lemondott a miniszterségről, majd másnap öngyilkosságot kísérelt meg. Ennek következtében orvosa a döblingi szanatóriumba vitette.

A szanatóriumban folyamatosan javult az állapota, kortársaival levelezett, gazdasági ügyeit maga intézte, visszatért irodalmi munkásságához is. Az 1850-es évek végén rendszeresen látogatták a kor fiatal értelmiségei, tiltott politikai röpiratokhoz is hozzájutott. 1859-ben jelent meg Ein Blick (Pillantás) című politikai műve, mely az osztrák belügyminiszter, Alexander Bach rendszerét gúnyolta ki. Bár álnéven írta, a hatóságok hamarosan zaklatni kezdték, 1859-1860-ban az osztrák csendőrök rendszeresen feldúlták lakosztályát. A zaklatásoknak nagy szerepe lehetett abban, hogy 1860. április 7-én éjjel főbe lőtte magát. 1860. április 11-én temették el Nagycenken, bár az osztrákok megpróbálták az esemény titokban tartani, temetésén több mint tízezer ember vett részt.

Dunaújvárosban több közterület is viseli Széchenyi István nevét. Ilyen a Széchenyi István utca is, amely korábban a Gorkij nevet viselte.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.