Utcanévnapok II Mickiewicz Ádám utca

Adam Bernard Mickiewicz, lengyel költő és író 1798. december 24-én született az Orosz Birodalom Litván kormányzóságához tartozó Zaoszje birtokon, nemesi családban. Tanulmányait a mai Fehéroroszország területén található Novogrudokban kezdte, majd a vilniusi egyetemen tanult. Első költeménye 1818-ban jelent meg. 1819-1823 között Kaunasban tanított latin nyelvet. 1824-ben több, a lengyel függetlenséget támogató társával együtt elfogták, fogságra ítélték és öt évre Oroszországba száműzték. 1829-ben engedélyt kapott, hogy külföldre utazzon.

Először Weimarban, később Prágában járt, élt Olaszországban is. 1832-ben Párizsba költözött, itt nősült meg 1835-ben. 1839-ben Lausanne-ban volt a latin irodalom egyetemi tanára, majd 1840-től Párizsban, a Collège de France-ban a szláv irodalom egyetemi tanára lett. Ez utóbbi helyről menesztették, miután kapcsolatot tartott a misztikus tanokat hirdető Andrzej Towiańskival. 1848-ban Rómába utazott, hogy lengyel légiót szervezzen Ausztria ellen, Itália felszabadítása érdekében. A légió egy része a magyar forradalmároknak is segített. Még 1848-ban visszatért Párizsba, ahol  a La Tribune des Peuples lapot szerkesztette, az újság fennállása alatt 70 cikket írt.

1852-ben megkapta a párizsi Bibliothèque de l'Arsenal könyvtárosi állását, azonban 1855-ben, a Krími háború idején Törökországba utazott, hogy ott lengyel légiót szervezzen, mely Oroszország ellen harcol. Itt kolerában megbetegedett és 1855. november 26-án Konstantinápolyban elhunyt. Holttestét Franciaországba vitték, és Montmorencyben temették el 1861. január 21-én. 1890-ben a krakkói waweli székesegyházba szállították át, és a Három Bárdok Kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Az életrajzot összeállította Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa. Köszönjük munkáját.